Állandóan csapongom, hogy mikor mit csináljak, és ha éppen nem dolgozom, hasznosnak tudjam elkönyvelni az időmet. Nehezen kapcsolok ki. Ha nem végzem a munkám, bűntudatom lesz, hogy még mennyi mindent kéne megtennem. Mikor viszont már nincs energia és kedv sem, akkor drasztikusat kell lépnem. 

Csak sajnálom magamtól a pihenést. 

Tudom, hogy ez nem jó így, és igyekszem is tenni ellene. Szerencsére vannak olyan tevékenységek, amiket időről időre nagyon megkívánok: koncertre járni, táncolni, filmet nézni, barátokkal bármit csinálni, túrázni, autót vezetni és közben énekelni, kutyát simogatni, utazni, alkotni, főzni, enni, társasozni, tollasozni, napfényben ülni. Sokféle képpen tudok lemerülni és mindenre más receptem van.

KREATÍV TEVÉKENYSÉG

Fotósként a mindennapjaim közé tartozik, hogy kreatívan gondolkodjam, ám megesik, hogy ez egyszerűen nem megy. Ilyenkor valami egészen másban keresem az inspirációt, ami új löketet adhat: egy kiállítás, egy jó film, egy új lemez. Vagy ott vannak az egészen konkrét dolgok, például mikor kézzel alkothatok. Tavaly kétszer is voltam agyagozó workshopon. Annyira elmondhatalanul élveztem! Ilyenkor nem kell gondolkodnom, csak a kezemmel formálni az anyagot, amiből végül szép használati eszköz lesz. Kerámiázni az egyik legszuperebb dolog, és imádom is csinálni. 

Hasonló élmény volt egy másik workshop is: a könyvkötés. Kétszer három óra alatt elkészítettem egy kemény fedeles sketchbookot. Ez és az agyagozás is olyan sikerélmények, amik emlékeztetnek az alkotás örömére. Amit elkészítek, azonnal kézzelfogható, számomra értékes tárggyá válik. Nagyon tudom ajánlani a workshopokat.

SZOCIÁLIS ÉLET

Ahogy idősödöm, rá kellett jönnöm, hogy most már se én, se a barátaim nem érnek rá bármikor csak úgy összefutni. Így lett egyre értékesebb az az idő, amit a kedvenc embereimmel tölthetek. Még akkor is, ha csak egy délutáni kávéról van szó, sokat tölt rajtam.

UTAZÁS

A Covid előtt minden évben ősszel elutaztam egy barátommal külföldre egy hétre.  Mindig máshova mentünk, új helyszín, új ételek, más kultúra. Lelépni valahova és magam mögött hagyni pár napra az életem problémáit. Az utazás a hosszú távú kimerültségemre szokott szuper megoldás lenni. 

Amikor hazaérek egy útról, olyan, mintha újra előjönne a jobbik énem. Sokkal empatikusabb leszek, türelmesebb, odafigyelőbb. Szeretem ezt az érzést. 

Ha nincs lehetőségem messzire menni, akkor igyekszem eljutni kirándulni, vagy bárhova, ahol közel lehetek a természethez. Vidéki gyerekként amúgy is hiányzik, hogy a házból kilépve egyből a füvön topogjak. (Életcéljaim közé tartozik, hogy vegyek egy kis házat egy csendes faluban, hétvégézni.) 

OTTHON PIHENÉS

Ez az a fajta feltöltődés, amit kötelezően naptárba írva kell néha csinálnom, mert hajlamos vagyok nem figyelni a szükségleteimre. Amikor már úgy elfáradtam szellemileg, hogy türelmetlenné válok és nem tudom megmagyarázni, hogy mi bajom van, akkor egy napot itthon maradok és a Heroes III játékkal játszom hason fekve az ágyban, popcornt zabálva. Közben megy valami gagyi sorozat, amire nem is figyelek. Az agyam ilyenkor teljesen kikapcsol.

A konklúzióm az, hogy erősebben figyeljem a saját igényeim és a pihenést tudatoson tervezzem be az életembe.

Képek: Komróczki Dia
Kiemelt, borítókép: Fekete Giorgio