Milyen lépcsőfokokat látsz ma egy olyan magyar fiatal versenyző előtt, aki el akar jutni az F1-ig? Milyen reálisan járható út áll egy tehetséges, de kis piacról induló versenyző előtt?

Kiss Pál Tamás: A lépcsőfokok meghatározása ma már nem nehéz feladat, hiszen a FIA az elmúlt években teljesen átalakította a Forma–1-hez vezető piramist. Ez jelenleg úgy épül fel, hogy mindenki a gokarttól indul, ahol a bajnokságok elképesztően profi szintre emelkedtek – ilyen például a WKS vagy a Champions of the Future sorozat. Ezt követi a Forma–4, az első formaautós kategória. Itt nemzeti bajnokságok működnek: spanyol, olasz, brit – utóbbi kifejezetten erős Európában –, valamint Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában is rendeznek Forma–4-es sorozatokat.

A Forma–4 és a Forma–3 között mára már kialakult egy köztes lépcső is, hiszen az F4 és az F3 között óriási a különbség – teljesítményben, leszorítóerőben, köridőben és lebonyolításban is. Ezt a szakadékot az Euro Cup, a FRECA és a brit Forma–3 (GB3) hidalja át. Véleményem szerint ezek a bajnokságok napjainkban elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy versenyző valóban készen álljon a Forma–3-ra. Erre épül rá a Forma–2, a Forma–1 közvetlen előszobája, majd pedig maga a Forma–1 – így áll össze a teljes csúcsrendszer.

Ami a járható utat illeti: szerintem az, hogy valaki egy kisebb piacról érkezik, akár előnyt is jelenthet. Kevesebben vannak, akikkel versenyezni kell a figyelemért, és egy sportolónak nagyobb népszerűsége lehet országon belül, mintha egy olyan tradicionálisan erős sportnemzetből próbálna kitűnni, mint például Anglia. Egy ilyen közegben egyénileg sokkal nehezebb igazán feltűnni, mint egy kisebb piacról érkező versenyző számára. 

Az F1-be jutás mögött nemcsak teljesítmény, hanem komplex pénzügyi háttér is áll. Hogyan teremthetők elő Magyarországról a szükséges források, szponzori és befektetői együttműködések?

KPT: Szerintem elsősorban a teljesítmény határozza meg, hogy hogyan lép valaki egyik lépcsőfokról a másikra. A jó teljesítmény pedig a menedzsment számára is lehetőséget teremt, hiszen a sikeres kommunikáció mögött mindig valódi siker áll. Ha egy versenyző eredményes, akkor a szponzorok is szívesen állnak mellé, hiszen így ők is a siker részeseivé válnak, és a nevük összefonódik a teljesítménnyel.

Bármilyen piacon működik egy menedzsmentcég, kellő alázattal, megfelelő munkával és kiváló eredményekkel előteremthetők azok a források, illetve szponzori és befektetői együttműködések, amelyek egy versenyző további sikeréhez szükségesek. 

Egy fiatal pilóta pályáján is döntő, milyen menedzser dolgozik mellette, illetve, milyen családi közegből származik. Milyen kompetenciákra, kapcsolatrendszerre van szüksége egy jó motorsport-menedzsernek? Miben tér el egy motorsport-menedzser munkája más sportágakétól?

KPT: A motorsportban és a legtöbb sportágban is egyre fontosabbá válnak olyan kompetenciák is, amelyek a mentális és pszichés gondoskodást, az utókövetést, a menedzselést és a mentorálást foglalják magukba. Természetesen csapatsportoknál más a helyzet: ha egy 8–10–12–16 fős keretet kell mentorálni, akkor egészen más eszközök és módszerek szükségesek.

A motorsportban viszont – mivel a legtöbb menedzsmentcég egyszerre két, három, négy, legfeljebb öt pilótával dolgozik – jóval több idő és nagyobb fókusz jut a veresenyzőre. Így sokkal mélyebb szakmai elemzésre van lehetőség, jobban beleláthatunk egy sportoló mindennapjaiba, és hatékonyabban hathatunk arra is, hogy hogyan menedzseljük őt.

Ma egy versenyző nemcsak a pályán versenyez, hanem egy márkaként is. Milyen tudatos lépések kellenek ahhoz, hogy egy fiatal pilóta karaktere és brandje nemzetközi szinten is eladható legyen?

Tóth Gabriella: Elsősorban a menedzsment feladata, hogy a versenyző brandjét marketing- és kommunikációs szempontból egységben tartsa, és olyan konkrét célokat megfogalmazó stratégiát állítson össze, amely illeszkedik a versenyző sportszakmai karrierjéhez, és egyensúlyban is van azzal. A versenyző részéről pedig jó kommunikációs készségekre és szerethető karakterre van szükség. A legfontosabb azonban az, hogy a versenyző önazonos maradjon.

A brandépítés folyamata országonként és bajnokságonként is eltérő, de alapvetően mindig a versenyző személyisége a meghatározó. Martin egy rendkívül kedves, szerény és udvarias fiatalember, aki mindig nyitott a kommunikációs és marketing projekekre. Sok időt és energiát fektet abba, hogy a szereplésekre felkészüljön, és folyamatosan tanul a korábbi forgatásokból, megjelenésekből. Ennek is köszönhető, hogy a brit Forma–4-ben az első pillanattól kezdve töretlen népszerűségnek örvendett.

A fiatal versenyző máris magyar autósport-történelmet írt

Molnár Martin, 17 éves autóversenyző, miután 2024-ben megnyerte az újoncok bajnoki címét, 2025-ben két győzelemmel, hat második, két harmadik hellyel és három pole pozícióval a Brit Formula-4 összetettjének harmadik helyén végzett. Remek teljesítményével magyar autósport-történelmet írt, hiszen korábban magyar versenyző FIA által elismert formaautós bajnokságban még soha nem végzett ilyen kiemelkedő eredménnyel.

Formulaautós pályafutása megkezdése előtt a fiatal versenyző hat szezon teljesített csúcskategóriás gokart-bajnokságokban. Utolsó gokartos évében, 2023-ban az Energy Corse gyári csapat színeiben a WSK, a Champions of the Future és a CIK-FIA nemzetközi versenyein állt rajthoz OK kategóriában.

Nemzetközi sportpályafutását a MOTAM (Motorsport Talent Management) szakmai stábja menedzseli.

A 4iG Csoport Talent Programja 2024 márciusától támogatja Molnár Martint, 2025-től pedig a One Magyarország főszponzorként segíti a pilótát céljai elérésében. 

A nemzetközi utánpótlásban számos ország fiatal tehetségei versenyeznek egymással. Milyen versenyelőnyt vagy hátrányt jelent magyar versenyzőnek lenni ebben a mezőnyben? Az akadémiáknak milyen szerepe van? Mely akadémiákat és mi alapján tartják a legjobbnak? Miben más egy akadémista juniorkarrierje, mint egy „rendszeren” kívüli pilótáé?

KPT: Az utánpótlás szempontjából nem jelent nagy különbséget, hogy ki milyen nemzetet képvisel, milyen nemzetiségű vagy honnan érkezik. Azt mondhatjuk, hogy bizonyos akadémiáknál a piac mérete meghatározó tényező lehet. Nem mindegy, hogy egy 70–80 milliós ország piacáról vagy egy 9–10 milliós Magyarországról van szó. A kettő között nyilván óriási különbség van, ugyanakkor minden piacnak megvannak a sajátosságai.

A jelenlegi Forma–1-es utánpótlásprogramok alapvetően üzleti, kapcsolati és piaci alapúak. Ha egy cég támogatói vagy együttműködő partnerként jelen van a Forma–1-ben, és az ő körükből érkezik egy versenyző, akkor értelemszerűen szívesebben vesznek be olyan pilótát az utánpótlásprogramba, akinél ez a kapcsolati háló már adott. Természetesen erre is van jó és rossz példa.

Mindemellett kiemelkedő teljesítmény nélkül nincs miről beszélni egy juniorakadémia esetében. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik, hogy el kell jutni arra a szintre, teljesítményre, ahol már van esély bekerülni – ehhez pedig meg kell teremteni a feltételeket. Ez egy kicsit „róka fogta csuka” helyzet: ami hátránynak tűnik, az bizonyos körülmények között előnnyé is válhat.

Természetesen rendkívül nehéz kívülről bekerülni a legjobb helyekre. Ugyanakkor az akadémiáknak megvan a maguk tehetetlensége és kényelme is: nem mindig követik le pontosan, melyik a valóban legjobb ülés. Az elmúlt két év Forma–3-as szezonjai is megmutatták, hogy a kívülről érkező pilóták – például a Trident csapatával – is sorra képesek felülmúlni az akadémiás versenyzőket. Tehát egyik irányba sincs garancia.

Úgy gondolom, hogy ha valaki jó menedzserrel dolgozik, aki ügyesen mozog a rendszerben, akkor a lehetséges hátrányok jelentős része kompenzálható. Az elmúlt időszak pedig azt is megmutatta, hogy a „legjobb helyek” olykor mégsem a valóban legjobbak.

Hogyan maradhat mentálisan és motivációban is stabil, amikor sok minden nem a versenyző kezében van? És mivel az F1 még messze van, adja magát a kérdés: a karrier jelenlegi pontjáról a következő lépcsőfokra hogyan léphet tovább?

KPT: Nagyon jól fenntartható a motiváció mentáltréninggel és megfelelő kommunikációval. Ehhez azonban nagyon ismerni kell az adott versenyzőt. Martin esetében rengeteget utaztunk együtt, és már a tekintetéből tudom, milyen állapotban van, illetve el tudom dönteni, mire van szüksége. Nála például a pihenés olykor jóval nagyobb szerepet kap, mint az edzés. Extrán fókuszálunk rá, és folyamatosan reagálunk azokra a környezeti impulzusokra és helyzetekre, amelyekbe éppen belekerül.

A Forma–1 elérésével kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy Martin, aki 2008. augusztus 21-én született, 11 éves kora óta napi 8–10 órát dolgozik. Mivel ilyen elképesztő fegyelemmel végzi a munkáját, így nem is olyan nagy plusz energia az, hogy a következő feladatra fókuszáljon. Véleményem szerint nagyon sok munkavállaló megirigyelhetné azt a munkaórát, amit ő 17 évesen beletesz a karrierjébe. Az alázata és elszántsága annyira kivételes, hogy ezek nélkül nem is jutott volna el idáig.

Hogyan építhető fel egy fiatal versenyző úgy, hogy csapatjátékosként és technikailag is értékes legyen? A siker a technikai feltételeken, sőt a komplett csapatmunkán is múlik a mérnököktől kezdve mindenkiig.

KPT: Itt alapvetően olyan készségekről beszélünk, amelyek vagy megvannak valakiben, vagy nincsenek. Mi sem kezdünk el bárkivel dolgozni, és ez alatt azt értem, hogy igazából már az első pillanatokban kiderül, ha valakiben nincsenek meg azok a készségek, érzékek és tehetség, amelyek szükségesek ahhoz, hogy csapatjátékos legyen és megfelelően dolgozzon. Ha valaki már a gokartos világ elején sem képes csapatjátékosként működni, az rövid úton elbukik, és ezt idővel az eredményei is egyértelműen tükrözik majd. 

Vagyis ezek a készségek nagyrészt veleszületett adottságok. Természetesen taníthatók és formálhatók, de nem a végtelenségig. Arányaiban azt gondolom, hogy körülbelül 60–70 százalékban hozott, és nagyjából 30, maximum 40 százalékban formálható skillekről beszélünk – tehát egy bizonyos szint fölé már nem építhetők tovább. 

Előfordulhat, hogy valaki tehetséges és gyors is, mégis lemarad az F1-ről, pusztán azért, mert rosszkor volt rossz helyen? Hogyan időzíthetők tudatosan a kategóriaváltások és döntések? 

KPT: Sok mindent nem lehet kiszámítani előre. Honnan tudhattuk volna előre például azt, hogy egyik napról a másikra, azonnali hatállyal kirúgják Christian Hornert? Vagy hogyan készüljünk fel arra, hogy hogyan változik a világgazdaság, a világpolitika, a sportpolitika? Arra sem készülhetünk előre, hogy egyes emberek mikor döntenek úgy, hogy nyugdíjba vonulnak, feladják, visszatérnek és kiütnek valakit a helyéről.

Azt gondolom, hogy tervezhetünk, számolhatunk, nagyjából időzíthetünk – de ezek mellett mindig ott van a vakszerencse. Ha megnézzük azokat az éveket, amikor Leclerc, Norris, Sainz, Piastri és társaik bekerültek a Forma–1-be, ezek viszonylag közel estek egymáshoz. A rákövetkező évben érkező pilóták pedig elképesztően pechesek voltak, hiszen, ha hirtelen 5–6 versenyző jut be a királykategóriába, nagyon kicsi az esélye annak, hogy a következő évben ugyanennyien távoznak onnan.

Ezeket a jeleket azonban jól kell olvasni. Tegyük fel, hogy egy Forma–2-es szezon után még egy évre ugyanott marad a versenyző. Vagy úgy kell szerződni, hogy utána tartalékpilótai szerep következhessen. Esetleg elmehet egy endurance-bajnokságba vagy a Super Formulába. Ezekre vannak megoldások, és láttam már olyan pilótát, aki a Forma–2-es bajnoki címe után egy évet várt arra, hogy megkapja a Forma–1-es lehetőséget. Ha ügyes a menedzsment, ezt kezelni tudja.

A motorsportban egyre nagyobb szerepe van a médiának, márkaépítésnek, tartalomgyártásnak. Milyen lehetőségeket látsz kreatívipari együttműködésekre (pl. kampányok, dokumentumfilmek, digitális jelenlét)?

TG: A menedzsmentcégeknek és a pilótáknak rengeteg lehetőségük van, hogy növeljék a digitális jelenlétüket, és ezzel erősítsék a sportoló márkáját. Ezek például a médiaegyüttműködések, reklám- és influenszerkampányok, dokumentumfilmek, vlogok, interjúk – a lehetőségek listája szinte végtelen.

A legfontosabb azonban a tudatos építkezés és az időzítés. Meg kell tartani azt a növekedési egyensúlyt, amelyben a média- és közösségimédia-jelenlét a versenyzői karriereredményeivel összhangban fejlődik. A MOTAM az elmúlt években tudatosan figyelt arra, hogy Martin csatornái organikusan növekedjenek. Ehhez természetesen nagyban hozzájárultak Martin kiemelkedő eredményei, de fontos mérföldkő volt, hogy Martin tavaly bekerült a 4iG Csoport Talent Programjába is, idén pedig már a One Magyarország főszponzorként támogatja a céljai elérésében. Új lehetőségeket biztosított az Indexszel kialakított együttműködésünk, majd az idei évben az RTL-lel kötött megállapodásunk is.

Emellett a közösségimédia-kommunikáció fejlesztése elengedhetetlen, ami nagyon szigorú tudatosságot igényel. Ahogy Martin ismertsége és népszerűsége nő, úgy lesz egyre nagyobb az érdeklődés aziránt, hogy mi áll a versenyzés és az eredményesség mögött. Ennek bemutatása a mi felelősségünk – ugyanakkor az is, hogy pontosan mit és mennyit mutatunk meg ebből.

Összefoglalva: rengeteg lehetőség áll rendelkezésre, amit igyekszünk kihasználni, miközben gondoskodunk arról is, hogy a versenyzőnk számára megmaradjon a szükséges magánéleti tér.

Milyen stratégiai szemléletet vár el ma a nemzetközi közeg egy F1 felé tartó fiatal pilótától és a mögötte álló menedzsmenttől? Hogyan építkezhettek évekre előre? 

KPT: Megfelelő kapcsolatrendszerrel, tudatos tervezéssel, pontos, alázatos és higgadt, türelmes munkavégzéssel haladhatunk előre. Alapvetően azt kell megérteni, hogy ha valamit túlerőltetünk, vagy mindenáron siettetni akarunk, annak ugyanaz lesz a következménye, mintha egy tanulóvezetőtől várnánk el, hogy az első órája után tegye le a vizsgát. Mindennek megvan a maga üteme és ritmusa.

A MOTAM-ra vonatkozóan pedig azt mondanám, hogy mint nemzetközi menedzsmentcég, az általunk végzett munkát és annak minőségét is nemzetközi szinten és mércével kell értékelni.