A német mintára felépített előadásban Litkai Gergely humorista adta meg az alaphangot múlt szombat este az újságírók fellépései elött, és négy zsurnaliszta, Kálmán Attila (Investigate Europe), Brückner Gergely (Telex), Katus Eszter (Átlátszó) és Dezső András (HVG) humorral fűszerezve mesélt a tényfeltáró cikkeik olyan részleteiről, amik nem kerültek be az írásokba, de érdekesek lehetnek a témák iránt érdeklődőknek.
Az újságírók, ahogy előzetesen vártam, felvették a „standuposok mezét” és a pódiumra kiállva fejből mondták a poénokra kihegyezett szövegeiket. Érződött, hogy profik módjára begyakorolták ezeket, és vélhetően gondos humorista kezek is formáltak kicsit a mondatokon, hogy még szórakoztatóbbak legyenek a körülbelül kétórás műsor nézőinek.
Budapesttől Pireuszig tartó utazás
Kálmán Attila nem volt rest és végigjárta a kínai hitelből megépülő Budapest-Belgrád vasútvonal nyomvonalát, amit véleménye szerint főleg kínai cégek fognak megépíteni 1000 milliárd forintból. Bár a magyar kormány szerette volna, hogy az új vonal érintse Szegedet is, de ezt a kínai fél a „a legrövidebb út az egyenes” elve alapján figyelmen kívül hagyta, így az alföldi város kimarad a projektből.
A kínaiak megvették a célállomást, a pireuszi kikötőt is, ahová az újságíró tartott, ugyanis a Budapest-Belgrád szakasz csak egy része a görög hajóállomásig tartó vasúti projektnek.
Az utazásai során találkozott a szakmájához igencsak értő szerb közlekedésügyi miniszterhelyettessel, aki dokumentumokat adott át, és végül ezekből számolta ki az újságíró, hogy az egész beruházás 979 év múlva fog megtérülni a magyar államnak. Azt is megtudtuk, hogy az Észak-Macedón főváros, Szkopje tulajdonképpen Ózd light, ahol a helyi közlekedési miniszter elmondta hősünknek, hogy nagyon örülnek az új vonalnak, csak arra kell számítani, hogy a Budapesttől érkező vasút olyan lesz a macedón határig mintha TGV-vel utazna az ember, onnantól felújítatlan vágányokon döcög majd vonat, aztán Görögországtól megint nagyobb sebességre lehet kapcsolni.
Végül a pireuszi kikötőbe megérkező újságíró legnagyobb balhéja egy épületfotózás miatt robbant ki. A kínaiak ugyanis nem nagyon akarták, hogy lefényképezze a bázisukat, követelték a fotó törlését. Még a kínai parti őrséggel és a görög rendőrséggel is fenyegetőztek.
“A konfliktus végül elsimult, és amikor elmondtam az esti vacsoránál három görög újságírónak, hogy azért ez egészen elképesztő, hogy mi folyik ott a kikötőben, azt válaszolták, ha rendes országban lennél, már rég lecsuktak volna.”
Ilyen és ehhez hasonló kalandok után született meg végül a tényfeltáró cikk.
Információs lavinát indított el az MVM-sztori
Nem kellett Brückner Gergelynek Pireuszig mennie, neki elég volt fülest kapnia arról, hogy az állami cég, az MVM ötmilliárd forintért rendelt meg egy frissen alapított, panamai offshore tulajdonosi háttérrel rendelkező szlovák, révkomáromi cégen keresztül Svájc érintésével egy informatikai fejlesztést. Brücknernek ez részben jó emlék, mert volt következménye az ötrészes cikksorozatnak, részben negatív, mert a politikusok közül senki sem vállalta fel nyilvánosan az ügyet.
A tényfeltáró munkája akkor kezdődött, amikor fülest kapott, hogy a KPMG könyvvizsgáló cég nem írta alá az MVM mérlegét. A megkereséseire hivatalos választ senkitől sem kapott. Így kerülő utakon volt kénytelen információhoz jutni. Volt, hogy az ügyre rálátó kormányzati forrást a feleségén keresztül kereste meg, máskor a felhívott fél felhangosította a tévét, hogy nehezebben lehessen érteni a válaszait. Aztán az első cikke után elindult a lavina, és egyre több infó jött az olvasóktól, még a rákospalotai Bozsik-gyerekprogramos focis apukáktól is kapott fülest az újságíró.
“Annyi hasznom származott a cikksorozatból, hogy a Magyar Energiakereskedők díját én nyertem meg. Ez azért volt érdekes, mert először akkor kaptam meg az elismerést, amikor a Figyelőben dolgoztam, ami egy hét múlva megszűnt számomra. Indexesként is elnyertem a díjat, akkor egy hónapra rá elesett az Index. Most egy hete megkaptam a Telex színeiben is …”
Féladományok a szavazatokért
Katus Eszter viszont a szülőhelyén, Komlón tárt fel egy önkormányzati választási csalást 2019-ben. Kiderítette kollégáival, hogy élelmiszeradományokkal gyakorolhattak nyomást a szavazókra abban a választókerületben, ahol csalás miatt új szavazást írtak ki Komlón. A Lungo Drom és egyben a Fidesz jelöltje, egy helyi civil szervezet vezetőjeként hónapok óta osztogatta a csomagokat a rászorulóknak úgy, hogy a két politikai szervezet önkormányzati képviselőjelöltjeként kampányolt. Az Élelmiszerbank felfüggesztette az adományok szállítását, és vizsgálatot indított.
Neki sem volt egyszerű információhoz jutni, volt olyan forrása, aki csak kutyasétáltatás közben volt hajlandó elmondani az osztással kapcsolatos tapasztalatait. Kiderült a beszélgetések során, hogy az adományosztók átadták az élelmiszersegélyt, majd fotót készítettek az akcióról, aztán a kép elkészülte után egyszerűen elvették az adomány felét.
Az eset annyiban nem maradt következmény nélkül, hogy végül az Élelmiszerbank a vizsgálódás után nem kötött megállapodást a Fekete Láng Egyesülettel. A cikk megjelenését követően, ahogy az újságíró fogalmaz, „kapták az ívet rendesen”, mígnem az egyik rendőrismerősének sikerült leállítania a Facebookon a kommentelőket.
A fedősztori volt a gyanús
Dezső Andrásról viszont kiderült, hogy az orosz titkosszolgálatokkal a 2010-es évek óta foglalkozik, nagyjából ők is azóta foglalkoznak vele, ugyanis ekkortól kezdte feltárni a Jobbik ügyeit. Az orosz kémről, Kovács Béláról egy, a Magyar Nemzetben 2014-ben megjelenő cikkben olvasott először. Abban azt írták, hogy a kémelhárítással foglalkozó Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentette Kovács Bélát az ügyészségen, mert szerintük orosz kém.
Szokatlan volt az információ, hiszen a kémeket nem feljelenteni szokták, hanem elfogják őket és eljárást indítanak ellenük. Aztán egy volt újságíró kollégája arra hívta fel a figyelmét, hogy Kovács Bélának akad némi furcsaság a múltjában. Az is gyanús volt, hogy a Jobbikban KGBélának hívták.
“Kovács Bélát meghallgatta a nemzetbiztonsági bizottság is arról, hogy valóban kém-e, majd a meghallgatás után szabályszerűen elszaladt az újságírók elől.”
Dezső András a kém fedősztorijának járt utána. Az érdekelte, hogy Kovács Béla hol és hogyan ismerte meg az orosz feleségét, és valóban dolgozott-e a nő a japán állami televízió orosz nyelvű műsorában a 70-es évek végén, ahogyan ezt Kovács állította.
Az is érdekelte, hogy Kovács Béla valóban sikeres üzletember volt-e Oroszországban. Kovácshoz köthető orosz üzleti vállalkozást nem, de Mészáros Lőrinc orosz cégét megtalálta. Ahogy az is kiderült: Kovács feleségének egy osztrák és egy japán férje is volt. Dezsőnek még arra is volt módja, hogy a feltárt információkat Kovács Bélával átbeszélje, ami bevallása szerint igen kínosra sikerült. Főleg azon a ponton, amikor megmutatta a képet, amin Kovács orosz felesége a japán férjével szerepelt együtt abban az időszakban, amikor Kovács Bélával is együtt volt a nő. Aztán később beigazolódott az újságíró gyanúja: egy per végén a bíróság kimondta, hogy Kovács Béla az orosz titkosszolgálatok embere volt.
Fotók: Dumaszínház/Burszán Sándor. Az előadást a Dumaszínház és a Goethe Intézet közösen vitte színpadra, a médiapartner a Ringier Kiadó volt.
