Könyv

Két és fél dolog izgat mostanában, a történelem, a reklám és egy kicsit a pszichológia. A fikció nem a barátom, mostanában ritkábban hívjuk egymást. Néha ráfutok egyre, de valahogy egyre kevésbé csigáz fel, hogy ki mit álmodott ki a fejéből, a valóság sokkal izgalmasabb. Alapvetően az érdekel, hogy mi miért működik úgy, ahogy. Van erre egy zseniális útmutató amúgy, a Thing Explainer.

Niall Ferguson általában a nagy kedvencem történelemből.

Reklámból pedig most a Humbug anatómiáját olvasom. Visszatekint a reklám történetébe és felforgat egy pár alapnak tekintett tételt. Reklámosok villanthatnak vele meetingeken, szóval a marketingesek ne olvassák el előre, hagyják meg nekünk ezt a kis örömet. Köszi!

Pszichológiából pedig a legutóbbi könyv, amit olvastam, arról szól, hogyan csinálta az ősember. Már nagyon várom a film-, de minimum a videojáték változatot.

Film

Ciki, de az egyik kedvenc filmem már három vagy négy éves, az a címe, hogy Nagy Szépség és nyert egy csomó díjat. Régen nagy Fellini-buzi voltam, ezért is jött be annyira nyilván. Az olaszok amúgy tök jól tudnak öregedni és engem 44 felett már tényleg csak ez érdekel. A csávó következő filmjét, azt az öreg faszisat széthájpolták ugyan, de a fasorban se volt sajnos. Viszont a korábbi filmje, a Sean Penn-es This Must Be The Place viszont nagyon király.

Ja és mindenki nézze meg a Rossz Anyák című vígjátékot, nem csak vicces, de pozitív az üzenete is, eskü.

Zene

Múltkor megvádoltam a 9 éves Abigélt és az 5 éves Matildot, hogy miattuk szippantott be a Gryllus Vilmos-Halász Judit-Szalóky Ági Bermuda-háromszög, és ezért sincs már saját ízlésem, de belátom, ez olcsó mentség. Dolgozom rajta! Spotify a mentőövem. Amire viszont legutóbb nagyon rágerjedtem, az a Sleaford Mods. Nyers, agresszív, idegbeteg, angol, olyan, mint a Streets, csak sokkal tahóbban. Konkrétan ők csinálták a világ legjobb videóklipjét:

Futni pedig a következőkre szoktam, ha futok néha: Grimes, Suuns, Hot Chip, Yelle, 2 Bears és hát régi, de én csak most fedeztem fel: Lush.

Ezt is nyilván tudta mindenki, de egy Miki Berényi nevű japán csaj énekel benne. Az milyen?

Színdarab

Én úgy hallottam, hogy nem kultúrember az, aki még nem élt át (sic!) Pintér Béla darabot. Nota bene, még anno, 2006 karácsonyára a Kedvesem meglepett egy színházjeggyel, ami mostanra, A Bajnokra szól, korábbra sajnos nem volt, viszont már csak 27-et kell aludni a Nagy Napig. Jobb ember leszek utána? Nyilván igen. Horribile Dictu.

Tévéműsor

Igen, persze, a Narcos az egy fergeteges sorozat, most tettem le, nem aludtam egy hétig. De szerintem a Scarface jobb volt. Pont az a bajom, ha nyafoghatok itt egy kicsit, hogy az például egy óriási kiterjedésű giccs volt, de a mai napig imádom idézgetni, akár a Keresztapát, vagy A megáll az időt. Ezek a mostani darabok, mint az a másik Netflixes, a Stranger Things, már annyira tökéletesek, hogy megfájdul a fejem, de félek, hogy nem hagynak annyi nyomot. Meglátjuk.

Ami sorozat és tényleg mély emléket hagyott, az az Utopia: tökéletesen ijesztő, kellően rövid, képileg hátborzongató és a zenéje, hát a zenéje az páratlan.

Rádióműsor

Kedvenc témám. Az ember onnan tudja, hogy elhagyta az országot bármilyen irányba, hogy hallgatható zene szól a rádióban. Miért van ez? Amúgy a Tilost hallgatom, ha egyedül autózom a városban, mert amilyen rohadt idegesítő tud lenni néha valami végtelen szitározással vagy a modoros reggeli műsoraival, legalább valamilyen. Tegyük hozzá, hogy én is voltam benne még régen, és sok barátom van ott. (Ne sértődjetek meg, srácok).

Ha már itt tartunk, van a podcast, mint élő műfaj. Keressetek rá Dan Carlinra, hogy átéljetek valamilyen ókori perzsa háborút vagy a Római köztársaság végnapjait mondjuk a postán sorban állás közben. Végtelen átéléssel és szuggesztíven mesél, abszolút zseniális. Szoktam még Bill Burr bohóckodását és Joe Rogan hosszú, de szuper érdekes interjúit hallgatni.

Kiállítás

Ez egy érdekes kérdés, mert szerintem a civilizált nyugati ember életének egyik tisztázatlan eleme, hogy mit kezdjen egy kiállítással, hogy transzformálódik a kiállítótér megélt élménnyé. Mélyebben kéne elemeznünk az alkotás és a befogadó sajátos viszonyát, kontextualitásba helyezve.

Oké, azért ködösítek itt, mert bár vannak kedvenc műalkotásaim és szeretem a kiállítóterek hangulatát, imádom a Prádót és az Albertinát, de kicsit úgy vagyok vele, mint valami kamu LSD-vel, hogy az ember várja, hogy történjen valami, de igazából nem történik semmi. Mindegy, a Modigliani szuper, még eléritek. Gyerekeknek is bejön.

Étterem

Szerencsém van, mert a feleségem a Nagy Internetes Hírportál gasztro-szakírója. Bojtorjánhabos csirkemájfagyival fekszem, Michelin-csillaggal ébredek. Most nyílt például a Tábla, a Dohány utcában, de rendszeresen járunk kollégáimmal a Kioskba ebédmenüzni. A Konyha is remekül hozza ezt a műfajt, mármint a fine-dining megfizethető ebédmenüben való terjesztését. Ez az igazi Kultúrmisszió. A Fruccola még egy nagyon jó salátázó, jellemző, hogy kizárólag nők járnak oda, jó még az Október 6. utcában a török, meg persze a Delibaba, ami a barátaimé, és tényleg baromi jó szendvicsező. Van még egy titkos kínai étterem kőbányán, ami mindezeket magasan veri, de erről most nem mondhatok többet.

Kávé

Én vagyok az az ember, aki nem fél kimondani: igazi presszó csak Olaszországban kapható. Érdekes, hogy bármelyik nápolyi kis izében vagy a torre dell’orso-i parti kisközértben jobb kávé van, mint bárhol hazánkban, minden baristás bohóckodás és grépfrút ízű kézműveskedés ellenére. Kivétel a Kávé Háza Szekszárd no-go-zónájában. Most eszembe jutott és mindjárt beülök a kocsiba, és lemegyek oda komolyan. A melegszendvicsük és a sütik is mindent visznek.

Újság

Járatjuk ugye hivatalból a Wired-et, a Lürzer’s Archive-ot, a Monocle-t meg ezt a Kinfolkot, a Forbes-t meg az én személyes kedvenceimet, a Vanity Fairt és a New Yorkert. Azt szoktuk mondani viccesen, hogy nem elég ezeket online „forgatni”, meg is kell érinteni: to „Stay in touch.”

Kirándulás

Balaton. Engem a természet soha nem vonzott különösebben, viszont a Balaton körül egyre több a jó hely. Kiemelném a pörcöst Kenesén (hivatalosan: Pörc) meg a Villa Gréta cukrászdát Siófokon.

Sport

Mindenkinek máshol üt ki az unalomtűrése, van aki imád buszt vezetni, van aki el bírja olvasni az ÉS-t, én meg le bírok úszni nagyon sok hosszt. Mondhatjuk, hogy az úszás a sportom, néha futok és még néhábban ellátogatok valamelyik közeli gymbe.

Program

A lányom kilencedik születésnapja. Nagyon készül rá. Lapzártakor még nem tudjuk mi lesz a program, de valamivel elő kell jönnünk, nincs mese.