Még annak is sok új infót tartogat a Ján Kuciak meggyilkolásáról és a nyomozás részleteiről szóló dokumentumfilm, aki szorosabban követte a 2018 óta zajló eseményeket. Vannak persze olyan részek a filmben, amelyek eddig is nagy nyilvánosságot kaptak, de az Egy újságíró meggyilkolásának erőssége épp a tragédia utáni események időrendet követő, részletes adagolásában rejlik. A film ugyanis csak részben szól a gyilkosságról magáról, a rendező, Matt Sarnecki a Szlovákiát sakkban tartó, mindent hatalmi ágat behálózó korrupciós hálózat bemutatására helyezte inkább a hangsúlyt.
Ján Kuciakot, az Aktuality.sk adócsalásokat és a szervezett bűnözéshez köthető érdekcsoportokat leleplező újságíróját és menyasszonyát, Martina Kušnírovát 2018. február 21-én gyilkolták meg otthonukban. A tragédia olyan heves tiltakozás-sorozathoz vezetett Szlovákiában, ami végül Robert Fico akkori kormányának lemondásához vezetett.
Sarnecki dokumentumfilmjében a két fenti látványos esemény mögött meghúzódó történetre koncentrált filmjében, amiből nyomasztó kép rajzolódik ki a szomszédos demokrácia súlyos, felszín alatti válságáról.
Ahogy Kuciak szülei egy hintán üldögélve fogalmaznak a filmben: „Nevezzük a nevén a dolgot: ez egy maffia” – utalva a rendőrség, a bíróság és a kormány legfelsőbb köreit érintő botránysorozatra.
Hogyan ne reagálj egy újságíró meggyilkolására politikusként
Van egy pont a filmben, amikor a gyilkosságtól, kollégájuk elvesztésétől megrendült szlovák újságírók egy sajtótájékoztatón nem bírnak tovább magukkal, és kínjukban, kétségbeesésükben elnevetik magukat. Ez a bizonyos pont pedig a magyar közélet felől fájóan ismerős lehet: Robert Fico miniszterelnök mindössze 12 nappal a gyilkosság után azt feszegeti egy sajtótájékoztatón, hogy az őt lemondásra felszólító akkori államfő, Andrej Kiska miért találkozott egy Soros vezetéknevű, gyanús személlyel New Yorkban. Nem csoda, ha ennél a mondatnál elszakadt a cérna a jelen lévő médiamunkásokban, és az első döbbent csend után egyszerűen kinevették a miniszterelnököt. Mondanunk sem kell, Fico a fenti kijelentése után már az ügyben a Sorosnál relevánsabb kérdésekre nem válaszolt.
Szintén politikai kommunikációs csúcspillanatnak számít ebben a történetben, amikor Fico a belügyminiszterrel, Robert Kalinákkal és a rendőrség akkori vezetőjével Tibor Gašparral a sajtó elé állt, és egymillió eurót pakolt ki az asztalra a nyomravezetőnek szánt jutalomként. Nevetséges, cinikus színjáték volt ez, amely valójában csak tovább szította a kormányellenes hangulatot az országban, hiszen addigra már (részben Kuciak korábbi és kollégái által befejezett cikkeinek hatására) a szlovák közvélemény számára is nyilvánvaló volt, hogy a kormány és rendőrség is korrupt.
Ilyen közhangulatban a pénz kipakolása enyhén szólva kegyeletsértő, vagy inkább nevén nevezve gyomorforgató húzás volt Ficóéktól. Az események végül a három vezető lemondásáig vezettek, de a film azt is bemutatja, hogy Ficoék hogyan kapaszkodtak a végsőkig a hatalomba, és hogyan hárították a felelősséget másokra hevesen rángatózó arcizmokkal.
Gyilkosságrendelés és szexting a cseten
Már önmagában a gyilkosság pontos rekonstruálása Kuciak megfigyelésétől a fenyegető hívásokon keresztül a per elsőfokú ítélethirdetéséig is komoly és megrendítő dokumentumfilmes teljesítmény Sarneckitől, de a nyomozás utóélete is legalább ennyire izgalmas.
Főleg a szlovák újságírók hírverseny és egók fölé helyezett csoportjának létrehozása tanulságos fejlemény ebben a történetben. Tucatnyi médium az Organised Crime and Corruption Reporting Projecttel közösen ugyanis a kiszivárogtatott nyomozati anyagok alapján egy zárt, biztonságos helyen dolgozik a szlovák oligarchákat, politikusokat, ügyvédeket is érintő zűrös ügyek feltárásán.
Ez az igen aprólékos, sokszor lehangoló és fárasztó munka (hatalmas mennyiségű adat került ki az újságírókhoz a nyomozati anyagokból) pedig néha a legizgalmasabb pillanataiban nagy felfedezésekkel jár. Az oknyomozó csapat így jutott el például a Kuciak-gyilkosság egyik elítéltjéhez, a photoshoppolt erotikus képekkel befolyásos politikusokat elcsábító Alena Zsuzsovához, vagy a Kuciak-gyilkossággal megvádolt oligarcha, Marian Kočner és Zsuzsova titkos üzeneteihez a gyilkosság napjáról.
Jól jelzi a gyilkosság utáni újságírói munka hatását, hogy a filmben megszólaló elemzők szerint az állami intézményekbe vetett hitt ugyan nagyot esett a gyilkosság és a nyomozások hatására Szlovákiában, az emberek a következményeket, letartóztatásokat látva mégis elkezdtek hinni abban, hogy létezik igazságszolgáltatás az országban.
Ahogy a meggyilkolt újságíró barátja és kollégája, a nyomozati anyagok feltárásán dolgozó Pavla Holcová fogalmaz a filmben, a legnehezebb azt megemészteni, hogy Ján Kuciak már nem láthatja, ahogy az általa megkezdett munkának (is) hála sorban buknak meg a szervezett bűnözési hálózatban érintett, látszatdemokráciát irányító szereplők.
Nyitókép: A gyilkosság megrendelésével vádolt Marián Kocner a tárgyalóteremben 2020-ban. Fotó: MTI/EPA/Jakub Gavlák
