Szerdahelyi Krisztina

Rovat:

Média
Becsült olvasási idő: 3 perc
Hogyan alakul át az emberi kommunikáció és megértés az AI uralta világban?

Az írásról az élőbeszéd felé mozdítja el a kommunikációt a generatív mesterséges intelligencia térhódítása, miközben egyre többen akarják megspórolni az olvasást és a gondolkodást – véli Pléh Csaba nyelvész, pszichológus és Moldvay Tamás filozófus. A Kreatív április 30-ai Jövő konferenciájának előadóit az emberi tanulás és nyelvhasználat várható átalakulásáról kérdeztük.

Mik azok az emberi képességek, amelyeket legkevésbé tud lemásolni a mesterséges intelligencia?

Pléh Csaba: Minden tágan értelmezett „könyvelés” és kiszámolás, a szövegek átfogalmazása és a tartalmi keresés.

Moldvay Tamás: Az AI-kutatás nagyjából hetvenéves történetében időről időre változtak a válaszok erre a kérdésre. Például R. Feynman, a 20. század egyik legnagyobb hatású fizikusa a 80-as évek közepén úgy vélte, hogy az, hogy az utcán messziről egy jellegzetes mozdulatáról fel tudom ismerni egy barátomat, tipikusan emberi képesség, amelyben a gép nem versenyezhet az emberrel. Mérő László ugyanebben az időben a sakk- és go-mesteri játékszintet vélte elérhetetlennek a gép számára. Mára mindkettőben egyértelműen lekörözte az AI az embert. Manapság az ember (és voltaképpen az állatok) biológiai intelligenciája tűnik távolinak a generatív mesterséges intelligencia szempontjából. Mivel az LLM-típusú AI nem hús-vér tapasztalatból, test-világ interakciókból válik intelligenssé, ezért hiányzik belőle az a világmodell, amelynek birtokában egy beszélni nem tudó kisegér vagy egy emberi csecsemő intelligens ok-okozati megértéseket működtet. Ugyanígy, ma még hiányzik az az exploratív Self-Supervised Learning, amely minden bizonnyal a robotika és az AI házasításával válik majd a gépi intelligencia alapvető tanulási módozatává.        

Pléh Csaba és Moldvay Tamás „Miben segít a gép, és miben jobb az ember? – A generatív és a kreatív intelligencia különbségei” című páros előadása nyitja meg a Kreatív Jövő konferenciáját április 30-án.

Az emberi tanulási folyamatokat hogyan alakíthatja át a gépi intelligencia?

P. CS.: Újra nagyobb jelentősége lesz a szóbeli tudásnak, az egyéni retorikának. Sokan meg akarják spórolni az olvasást és gondolkodást, ebben nagyok lesznek az iskolai feszültségek.

M. T.: Az AI-ban nagyszerű tanítói, instruktori, korrepetitori lehetőségek rejlenek, az alapszintű oktatástól az egyetemi képzésig mindenhol bevethető segéderőként. Léteznek olyan startupok, amelyek kifejezetten ebbe az irányba indultak el (ilyen pl. Andrej Karpathy Eureka Labs startupja). Ennek hatására a képzési struktúra is változni fog. Az erjedés már ma tapasztalható. Ugyanakkor az előnyökkel párhuzamosan növekszik annak a veszélye is, hogy a már ma jelentős arányúnak mondható funkcionális analfabetizmushoz hasonló megértési-értelmezési deficit alakul ki, amennyiben az átgondolás fáradságos munkáját hajlamosak leszünk kiszervezni az AI-nak. Ezeket a tendenciákat folyamatosan monitoroznunk kell.    

A kommunikáció egyre nagyobb százalékban mesterséges rendszereken keresztül zajlik, ez mennyiben változtathatja meg az emberi nyelvhasználatot?

P. CS.: A hosszú mondatokat kerüljük. Ez egy szintig hasznos, bizonyos mértéken túl azonban számos munkaemlékezeti lustuláshoz fog vezetni. A nyelvész és irodalmár a maga nyelvi gazdagság ideálja felől bírálja majd a promt tömörséget. A pszichológus számára azonban ez a mentális integráció képességeinek alulhasználatával is fenyeget.

M. T.: Az AI minden bizonnyal elősegíteni azt a már meglévő tendenciát, amely a kommunikációt az írásról az élőbeszéd felé mozdítja el. Érdekes lesz látni a hamarosan már élesben működő szinkrontolmács AI-rendszerek működését a gyakorlatban, amelyek elvileg olyan emberek között is kommunikációs helyzetet teremthetnek, akik eddig nyelvi akadályok miatt nem kommunikáltak egymással.    

Pléh Csaba – pszichológus, nyelvész 

Kutató és egyetemi oktató, az MTA tagja. 30 évig dolgozott az ELTE-n, majd 2003 és 2012 között a BME professzora volt, többek között a Kognitív Tudományi Tanszék alapítója (2005). 2012 és 2015 között az egri az EKTF egyetemi tanára.
Nyelvpszichológiával, a nyelvi fejlődés kísérleti pszichológiai vizsgálatával, a mondatmegértés meghatározóival, a mondatközi viszonyok értelmezésével, illetve megismeréspszichológiával foglalkozik. Kísérleti módszerekkel kutatta a téri kifejezések használatát. Pszichológiatörténeti kutatásai a korai evolúciós és a társas modellek viszonyát tisztázták.

Kutatásokat indított a modern információtechnológiai eszközök hatásáról az emberi kapcsolati minták és ismeretszerzési szokások változásaira. A modern pszichológia és nyelvészet kereteit illetően amellett érvel, hogy az ember belső világának megértéséhez egyszerre több kulcsot kell használni. A viselkedés- és élményszerveződés elemzéséből indul ki, s ezt párhuzamosan értelmezi a biológiai evolúció, az idegrendszeri működések és a kultúra keretében.

 

Moldvay Tamás – filozófus

Moldvay Tamás kutatási területe igen szerteágazó: újkori filozófia- és tudománytörténet, ritmusfenomenológia, lacani pszichoanalízis, francia posztstrukturalizmus, idegtudomány és AI-kutatás kapcsolata. E témákon túl a területek közötti átjárások, transzdiszciplináris kölcsönhatások érdeklik. Tanítás mellett fordítóként, szerkesztőként is tevékenykedik.

Nyitókép: Dima Pechurin