Idén 20. éve tolom a reklám szeretett szekerét – anno account asszisztensként kezdtem pályafutásomat az Ogilvynél az ex-Külker Főiskola reklám szakirányának elvégzése után, és most szabadúszó kreatívként érek partot különböző ügynökségek kikötőinél. 

A recharge nálam az országúti bringa és úszás kombóval (a futás még várat magára), olvasással, videojátékkal, utazással és az utóbbi két évben kertészkedéssel, illetve mesekönyvírással telik.

Április 1-jén jelent meg a Ravaszdi cipőtolvajok című mesekönyvem magánkiadásban, ami a szerte az országban fel-felbukkanó cipő- és papucstolvaj rókák jelenségét meséli el az 5-10 éves korosztálynak. 

Annyira megtetszett egy ismerőseimnél megtörtént eset, mely során a foxik az éj leple alatt Crocs papucsot loptak, hogy civil kötelességemnek éreztem tovább gondolni és leírni, vajon mi a pékhez kezdhetnek ezek a kedves állatok az emberi lábbelikkel a kotorékjaikban.

Amikor nem vetem a betűket, akkor sok embertársamhoz hasonlóan fogyasztom őket. Nyári kötelező olvasmányaim egyike a Dűne-sorozat 4. kötete – A Dűne Istencsászára –, aminek komplexitása, fantáziavilága és örökérvényű bölcseletei (még a magyar aktuálpolitikára kivetíthető gondolatok is fellelhetők benne) annyira lenyűgöznek, hogy néha azt hiszem, ez a világ tényleg létezik egy párhuzamos univerzumban. 

Továbbá terítéken van még Yuval Noah Harari Homo Deus című könyve az emberiség potenciális jövőképeiről, illetve sikerült végre beszereznem Joseph Campbell Az ezerarcú hős című egyetemes művét, melyre már nagyon várok, hogy elkezdhessem olvasni.

A bringa és az úszás örök szerelmeim, a teljes szabadságot én ezekben a sportágakban találtam meg. Kicsit az open world videojátékok jutnak eszembe róluk, melyekben bárhova elmehetsz, bemehetsz, nincsenek határok a mozgásban és a lehetőségekben (persze vannak).

Eddig egyszer úsztam át a Balcsit, ami hatalmas élmény volt, főleg a Covid legelején (csoda, hogy megrendezték), illetve már többször kerültem körbe bringával a tavat.

Zsembery Peti barátommal és volt kollégámmal a Pilis frissen aszfaltozott erdészeti útjait rójuk időnként, tavaly pedig felavattuk bátyámmal a Budapest-Balaton bringautat. Nagy álmom az Alpok-Adria bringatúrán végigmenni Salzburgtól Gradóig, amit már több váratlan esemény meghiúsított, de bizisten megcsinálom a közeljövőben.

Legújabb hobbim a balatoni nyaralónk kertjében történő metszés, fűnyírás és gyomlálás. Feltett szándékom, hogy egy zenkertet csináljak az egyik szegletében, melyben a tudatos jelenlétet és a meditációt gyakorolhatjuk feleségemmel és vállalkozó kedvű barátainkkal.

Őszi és téli estéken a videojátékok világában merülök el, amikor időm engedi, és nem meséket írok úszás közben vagy gyomlálok a biciklimen ülve. Egy PS4-em van, amin még annyi felfedezésre váró játék van, hogy szerintem nyugdíjig ki fognak tartani.

Másik örök szerelmem az utazás, ami kívül és belül is történik. A szabadúszás lehetővé tette számomra, hogy rengeteg helyre eljuthassunk Kaliforniától Nepálon át Japánig. A bakancslistámon szerepel a Torres del Paine Nemzeti Park Chilében, illetve a Húsvét-sziget. A belső utazásaim leginkább az álmokban (legtöbbször a földtől elemelkedve szoktam repülni vagy New Yorkban sétálni), vagy az ötletelésben, elmélkedésben teljesednek ki.

Ja, és tavalyelőtt elkezdtem olaszul tanulni, amit az olasz barátaim, az ország kultúrája és a korábbi nyaralásaim inspiráltak, emellett szuper jófej a tanárom a nyelviskolában. Grazie per tutti, Mimma!

A Recharge rovat támogatója a Yettel. A szöveget a bemutatott alanyok írják.