A digitális gyártás koncepciójával kapcsolatban arról bizonyosan konszenzus van, hogy megvalósítása nem technológiai divat és nem is valamiféle rendszer, amelyet be kellene vezetni, mert a „szomszéd” üzem már alkalmazza, vagy „jól mutat” majd egy audit alkalmával. A digitális gyártás bevezetését persze kényszer hozza, de messze nem az említett módon. Azok a termelővállalatok vagy vállalkozások, amelyek úgy döntenek, hogy részben vagy egészben megvalósítják a koncepciót, általában pontosan meghatározott igényekkel, tervekkel és elvárásokkal rendelkeznek.

Hasznos kényszer

Az emberi elme találékony, kiváltképpen akkor, ha pénzről, még inkább, ha sok pénzről van szó. A gyártásban pedig általában sokról van szó. Éppen ezért minden termelővállalat keresi a hatékonyságot növelő, illetve a költségeket csökkentő megoldásokat. Ebben a küzdelemben nincs pihenő, de inspiráló lehet, hogy mindig van lehetőség kisebb vagy nagyobb csaták megnyerésére. Főként akkor, ha vállalatvezetésnek, az üzemi vezetésnek olyan eszköz lehet a kezében, amely nem egyetlen alkalommal használható, hanem a hatékonyságnövelés univerzális kulcsa lehet. Az egyik ilyen eszköz a megfelelő gondolkodásmód, a másik a digitális gyártás koncepciója. A hatékonyság és a versenyképesség megteremtése, megőrzése tehát rákényszeríti a gyártókat ezek alkalmazására. A digitális gyártás koncepciójában pedig az a kiváltképpen hasznos, hogy egyszerre akár több ponton is fogást lehet találni a problémákon. Mindezt azért, mert a folyamatszemlélet a gazdasági célokra, a terméktervezésre, a gyártástervezésre, a gyártásra, majd a termék további életútjára is figyelemmel van. A digitális alapokra helyezett kommunikáció megteremti annak lehetőségét, hogy a teljes gyártási folyamat szakaszai összekapcsolhatók legyenek, más oldalról nézve: kiiktatja a szakaszok között lévő, akadályt jelentő falakat. Sokkalta hatékonyabb munkakapcsolat jön létre a gazdasági terület, a tervezők, az üzemirányítási vagy éppen a logisztikai szakemberek között, és ami egyre fontosabb: mind a beszállítói, mind az ügyféloldal kapcsolódhat a gyártási folyamatokhoz. A gyorsabb tervezési és gyártási idő miatt ez egyrészt közvetlen haszonnal jár, másrészt ad egy másik fontos előnyt is: a reakcióidő csökkentését. Az, hogy megfelelő jogosításokkal akár percek alatt be lehet avatkozni a gyártási folyamatba, rendkívüli rugalmasságot és egyben vonzerőt hozhat egy gyártó számára. További előny lehet, hogy gyártási hatékonyságot előmozdító módszerek, így például a lean vagy a hat szigma alkalmazásában is jó alapozás vagy akár ezek egyik eszköze is lehet a digitális gyártási rendszer, vagy annak valamely alkotóeleme.

Mivel és miért?

Van olyan álláspont, amely szerint csak akkor beszélhetünk digitális gyártásról, ha a gyártási folyamat egészét sikerül lefedni a terméktervezéstől a minőség-ellenőrzésig. Ennél kevésbé szigorú elgondolások szerint a digitális gyártás „képlékenyebb”, és az általa lefedett részfolyamatoknak nincs pontosan meghatározott listája, illetve sorrendje. A gyakorlat szerint azonban kiterjed a folyamattervezésre, az emberi és gyártási környezet tervezésére, az időmenedzsmentre, munkamenedzsmentre, robotszimulációra, gyártásszimulációra, anyagfolyam-szimulációra és a minőség-ellenőrzésre, sőt a termékéletciklus-menedzsmentre is. Ezek közül mégsem „kötelező” valamennyinek egy-egy digitálisgyártás-koncepcióban megvalósuló projekt részének lennie. A gyártási tevékenységeknek természetesen vannak olyan foltjai, amelyeket mindenképpen digitális alapra kell helyezni ahhoz, hogy egyáltalán digitális gyártásról beszélhessünk. Az egyik ilyen a termékdefiniálás és a gyártástervezés összekapcsolódása, ugyanis akkor, amikor egy terméket definiálok, a gyártástervezést, a gyártás lehetőségeit nem lehet és nem érdemes kihagyni. Az említett „foltok” közé sorolandó még az elektronikus termékdefiniálás, a rajz nélküli gyártás, a párhuzamos tervezés, a gyártásorientált tervezés, valamint a papíralapú információ digitalizálása, és az információk vagy dokumentumok digitális alapú kezelése. Lényeges, hogy digitális információtovábbításra kell alapozni mind a külső, mind pedig a belső kommunikációs folyamatokat.

A „digitalizálandó” területek azonosítása értelemszerűen csak az alapokat jelenti, amire rendszereket lehet építeni. Kérdés az, hogy mit tartalmazzanak a rendszerek. Az egyik legfontosabb maga az ember és a szakmai elkötelezettség lehet. A digitális gyártást értő, a koncepcióval azonosulni képes szakember és csapat nélkül a legjobb szoftverek és hardverek sem érnek túl sokat, és az alkalmazó cég vagy vállalat képtelen lesz a digitális gyártás bevezetésekor a szinte biztosan bekövetkező kezdeti nehézségek áthidalására. A koncepció alkalmazásának másik kihagyhatatlan feltétele a kommunikáció digitális alapokra helyezése: az elektronikus írásbeliségnek kulcsszerepe van. Ez segít hozzá ahhoz, hogy a gyár ne legyen „digitálisan” zárva az együttműködő egységek számára.

Harmadik „szükségletként” a szoftvereket kell említeni. A digitális gyártási koncepció megvalósulásának minimuma valamelyik, legalább középkategóriás, 5-6 modult tartalmazó CAD-rendszer megléte. Szükség van több D-ig kiterjedő, több megmunkálási fajtát támogatni képes CAM-rendszere is a megmunkálás szervezéséhez, az NC-programozáshoz. Elengedhetetlen egy termelésirányítási rendszer, opcionális módon pedig PLM (termékéletciklus-kezelő) és PDM (termékadatbázis-kezelő) rendszer alkalmazása.

A digitálisgyártás-koncepció alkalmazásának fontos célja a tervezés és a gyártás-előkészítés átfutási idejének jelentős csökkentése. Ennek feltétele az asszociatív tervezés, vagyis az, hogy minden tervezési szakaszban vagy helyen – akár párhuzamosan – azonos modellből lehessen dolgozni. Ez például azt is lehetővé teszi, hogy miközben a terméket modellezik, már annak piaci marketingjét is lehet tervezni és szervezni. A gyártásban az átfutási idők akár felezhetők is, a termékek gyorsabb piaci bevezetésével pedig nagyobb profit és jobb versenypozíció érhető el, sőt nem szabad elfelejteni, hogy a kínai gyártók nem csak kedvező áraikkal csábítják a megrendelőket, de az általuk kínált átfutási idők is rövidek, tehát a Távol-Kelettel szemben is jó „fegyver” a digitális gyártás. További előnye a hibák előzetes kiszűrésének lehetősége a 3D-s modell és a gyártásszimuláció, vagyis a virtuális gyártás segítségével. Emellett megteremti a minőség-ellenőrzés új lehetőségét is.

„Digitális átállás” itthon

A hazai gyártóiparban gondot jelent, hogy a „legjobbak” és „leggyengébbek” között nagyobb a szakadék, mint az tőlünk nyugatabbra tapasztalható. Mindez a digitális gyártás koncepciójának alkalmazásában is tetten érhető. Míg az éltanulók már évekkel ezelőtt felismerték a digitális gyártásban rejlő előnyöket, és a bevezetést követően meg is tapasztalhatták azokat, addig számos olyan cég van, amely képtelen kitörni a negatív spirálból. Ez utóbbi azt jelenti, hogy stabil megrendelések híján nem rendelkezik elegendő tőkével és humán kapacitással a bevezetéshez, ellenben a koncepció alkalmazása nélkül nem tud előrébb lépni. Ez főként azért gond, mert a hosszabb távú együttműködéseknél a beszállítók megrendelői a digitális gyártás valamely elemét általában elvárják, így például igényelhetik a rendelésfeldolgozásba vagy a gyártási folyamatokba való online betekintés lehetőségét, de lehet, hogy „csupán” rendszeres videokonferenciákat tartanak, amelyen a partnerek jelenlétét is megkövetelik. Mindennek ellenére nem kell megijedni és elhamarkodottan olyan projektbe belevágni, ami erőn felülinek mutatkozik. Apró, de humán és eszközoldalról is megalapozott lépésekkel sokkal jobb eredményeket lehet elérni. Az mindenesetre biztató, hogy a hazai műszaki felsőoktatásban és részben a középfokúban is megismerik a leendő mérnökök és szakmunkások a digitális gyártás koncepcióját, tehát az ipari gyakorlatban már nem lesz idegen számukra, így várhatóan az őket alkalmazó cégek és vállalatok számára sem. (Szabó Márton)