Ép ésszel nehezen felfogható, hogy miért hisz el valaki egy már első ránézésre is gyanús hírt/információt, például a szódabikarbóna rákgyógyító hatásáról vagy a laposföldről. Mégis, mi táplálja ezeket a meggyőződéseket? 

Fontos különbséget tenni abban, hogy milyen tartalmakról beszélünk, hiszen nagyon más az áltudományos tartalmak, az összeesküvés-elméletek és az álhírek mozgatórugója és mechanizmusa. Az álhír fogalmát nehéz definiálni, hiszen korábban olyan hírekre, cikkekre használtuk, amelyek szándékosan félrevezetik az olvasót, majd ezt elkezdtük egyfajta buzzwordként használni mindenre, ami hamis vagy megtévesztő, idesorolva akár a pletykákat, a konteókat, de az egyszerű tévedéseket is. A meghatározás nehézségei miatt ma már inkább a dezinformáció (szándékosan megtévesztő információ) és a félrevezető (nem feltétlenül a megtévesztés szándékával bíró) információ kifejezésekkel igyekszünk leírni ezeket a jelenségeket. 

Az összeesküvés-elmélet azokat az elképzeléseket takarja, amelyek szerint egy hatalommal bíró csoport vagy egyén egy másik csoportra vagy egyénre nézve titokban káros terveket hajt végre. Összeesküvés-elmélet tárgya lehet bármely hatalommal, tekintéllyel bíró csoport, tehát a politika, a tudomány vagy az egyház világa, de nagyvállalatra is vonatkozhat. Mivel ezek markáns eleme az ellenségkép-gyártás, kiváló politikai eszközök lehetnek, de születhetnek pénzügyi motivációval is, például nagyvállalatok hírnevének csorbítása esetében. 

Az áltudományoknál nincs ilyen ellenségkép. Ez inkább olyan elméletre, meggyőződésre, gyakorlatra, módszerre, publikációra stb. vonatkozik, ami úgy tűnik, hogy tudományos, vagy ilyennek szeretné magát beállítani. Itt is felmerülhet a megtévesztés szándéka, ám ez nem mindig azonosítható, de ha igen, akkor táplálhatja valamilyen ideológia vagy pénzügyi célok. 

Mindegyik jelenség esetében el kell viszont különíteni a létrehozás és a terjesztés céljait, motivációit. A terjesztés esetében nem feltétlenül van jelen érdek, ártó szándék, rosszindulat, sokan, akik találkoznak ilyen tartalmakkal, vétlen vagy figyelmetlen áldozatként osztják tovább őket, mert elhiszik, nincsenek tudatában az esetleges megtévesztésnek. Ugyanakkor igenis van felelőssége a befogadónak és potenciális terjesztőnek abban, hogy kritikusan szemlélje a világ dolgait. 

A befogadás egyéni motivációit pedig nagyon nehéz azonosítani. Vannak elképzelések arról, hogy állhat mögötte általános bizalmatlanság a politikai rendszerek, a tudósok, egyházi vezetők vagy nagy hatalommal bíró vállalatok iránt – a Meta például igen népszerű célpontja az összeesküvés-elméleteknek. A bizalmatlanság pedig fakadhat akár egyéni tapasztalatokból, akár információhiányból, rossz kommunikációból és abból, hogy a hatalmas intézményrendszerek működésére egyszerűen nincs rálátásunk. 

Néha az áltudományok és a konteók összekapcsolódnak, erre legjobb példa az oltásellenesség, amelyet egy 1998-ban megjelent, azóta már visszavont, megcáfolt és bizonyítottan hamis tényekre alapuló tudományos cikk indított el. Miért tartja még mindig magát az elmélet, mely szerint a vakcinák újabb betegségeket okozhatnak? Miért nem lehet híveit logikus/tudományosan alátámasztott érvekkel meggyőzni? 

Itt is közrejátszik a bizalom kérdése, hiszen az oltás során valamit befecskendeznek szervezetünkbe, és ennek hatására elindulnak bizonyos reakciók. Az emberi aggályok, félelmek teljesen természetesek ezzel a folyamattal kapcsolatban, ahogy például lehetnek az embernek rossz tapasztalatai orvosokkal. Ezek megalapozhatják a bizalmatlanságot, de ez persze nem jelenti azt, hogy egyből eljut valaki az oltás megtagadásáig. 

És hogy miért tudnak életben maradni ezek a téveszmék? Az egyéni szempontokon kívül a pandémia idején láttuk, hogy számos olyan szereplő van, akinek kifejezetten érdekében áll fenntartani ezen áltudományos alapokra helyezett konteókat, mert ez egy óriási biznisz, ebből szimbolikus, de anyagi tőke is kovácsolható. 

Az észérvek pedig azért nem feltétlenül hatnak, mert az emberek nem csak tudományos ismeretek alapján szervezik az életüket és gondolataikat: az aggályok, félelmek, érzelmek – főleg egy ilyen téma esetében – hangsúlyosan meghatározzák hozzáállásunkat, viselkedésünket. Azok a tudománykommunikációs módszerek, amelyek az emberek pusztán tudományos tényekkel való meggyőzésére épülnek, itt nem elégségesek. Épp ezért, célszerű más modellben gondolkodni. 

A meggyőzés szempontjából számít-e, hogy egyetlen szakértő vagy komplett csoport kommunikál-e? 

Igazából mindegy, az a fontos, hogy hiteles szakértők adják át az üzenetet. Persze az kérdés, hogy ki lesz a meggyőző karakter, de ez nagyban függ az érintett közösségektől és az egyénektől egyaránt.

Lehet-e tudósból influenszert csinálni? 

Lehet, sőt talán kell is, de ennek nehézsége az, hogy a nyilvánosság nagyon sokrétű. Kulcsfontosságú, hogy a kutató ne csak szakértőként jelenjen meg, hanem legyen párbeszédben a közönségével, tudja, hogy kinek, mit és hogyan kommunikál. A jól felépített kommunikációban figyelni kell a hitelességre is, tehát a megszólaló ne csak tudományos címmel rendelkező kutató legyen, hanem valóban az adott téma szakértője. És ebben például az újságíróknak hatalmas felelősségük van, ha ők szólítanak meg egy kutatót egy adott témában, nekik kell megtalálniuk a megfelelő szakembereket, és leellenőrizniük azok hitelességét. 

És ahogy előbb is említettem, ha olyan helyzet adódik, ahol a tudománykommunikációnak kitüntetett szerep jut – legyen szó közegészségügyi helyzetről vagy az éghajlatváltozás témájáról – fel kell építeni egy jó stratégiát, több véleményvezér karakterrel, hiszen a nyilvánosság és a hozzájuk vezető csatornák nagyon sokrétűek. 

A te egyik kutatási témád a laposföld-elmélet. Bár sokak számára vicces, és számtalan mém kiindulópontja, konkrét üzleti vagy egyéb érdeket nehéz felfedezni mögötte. Mégis, akkor mi mozgatja? 

Ennek is megvan a maga története, és nem az ókorig kell visszanyúlni. A 19–20. században az elmélet egyik úttörője a Bedford-folyón kezdett el vizsgálatokat végezni azért, hogy bizonyítsa, a Föld valójában lapos. Később főleg erre hivatkozva alakult meg a „laposföldesek” társasága. Az elméletnek van egy erős vallási alapja is. Egy elzárt, kis amerikai közösségben az 1900-as években a település lakóinak nem volt orvosuk, nem hittek a tudományban, vallási eszmék mentén élték életüket, és valamiért ők úgy olvasták ki a Bibliából, hogy a föld bizony lapos. Később ezek az áltudományos és vallásos elképzelések egymásba fonódtak, és egyes társaságok a teremtett (lapos) Föld „valódi” tudományos vizsgálatát tűzték ki célul. Az elmélet aztán elterjedt, vannak csoportok, amelyek „kutatják”, évente megrendezett konferenciáik vannak például az USA-ban, és azóta is ugyanazokra az alapokra épül, a bibliai igazságkeresésből kiindulva. 

Valóban nehéz e mögé szándékot látni. A kutatások viszont azt mutatják, hogy a dezinformációs stratégiák gyakran az elárasztásra építenek, hiszen olyan környezetben élünk, ahol folyamatosan túl vagyunk stimulálva információkkal, és az agyunk ezeket szelektíven fogadja be. Ennek következtében szűrőkön keresztül nézzük a tartalmakat, és hajlamosak vagyunk csak azokra figyelni, amelyek bennünket igazolnak, ez pedig elvezet a post-truth – alternatív tények korához. Ebben a szituációban nagyon jól hat a dezinformáció, és a nagyobb ívű megtévesztéseket kiegészítik a kisebb félrevezetések. 

Az lehet a stratégia, hogy a bizonytalanság, információs túlterheltség fenntartása érdekében szándékosan is osztják például a laposföld-elmélettel kapcsolatos tartalmakat, így egyre nagyobb lesz a dezinformációs univerzum, amibe nagyon jól be lehet illeszteni politikai vagy anyagi célú félrevezetéseket is. 

A dezinformációs hálózatok hogyan alakulnak az online környezetben? 

Ha megnézünk például egy áltudományos vagy összeesküvés-elmélet köré szerveződő online diskurzust, akár maradhatunk a laposföld-elméletnél is, bőven találunk benne további hasonló, de más témájú elméleteket, például az oltástagadást, chemtrailt vagy egyéb háttérhatalmi összeesküvéseket. Ezek egymás kommunikációját és terjedését is tudják segíteni azzal, hogy egy hálózatba foglalják a diskurzusokat, egyik témától észrevétlenül eljutunk egy másikhoz, vagy akár egyik csoportból egy másikba. Ennek lehet súlyosabb kimenete is. Aktuális kutatási témám az államtagadó meggyőződések működése, ezek egyik eleme az az elképzelés, hogy Magyarország nem létezik, csak egy New Yorkban bejegyzett cég, így nem érvényesek például a törvények. Ez más államokban is létező elképzelés, több erőszakos megmozdulást is táplált. Kutatások alapján pedig azt látjuk, hogy a Covid-járványt kísérő infodémia ezeknek az elképzeléseknek kiváló táptalaja volt, a tudománytagadásból pár lépéssel el lehetett jutni az államtagadásig. 

Létezik mérőszám a konteók gazdasági hatására? 

Nagyon nehéz ezek hatásmechanizmusát megvizsgálni, a posztokat, kommenteket látjuk, az erre érkező reakciókat, illetve csoportok létszámát vagy oldalak követőinek számát is, de azt nem lehet tudni ezek alapján, hogy ki az, aki elhisz, igaznak tart egy adott dezinformációt. Sokkal inkább arra léteznek számítások, hogy hányan vannak kitéve egy-egy tartalomnak, amelynek hatásai manifesztálódhatnak akár egészségügyi döntésekben (például mindenféle „csodaszerek” megvásárlásában), gyűlöletbeszédben vagy választási preferenciákban is. 

Az álhírekkel és azok hatásaival egyébként a 2016-os amerikai választásokkor kezdtünk nagyobb lendülettel foglalkozni. Azt azonban nem lehet tudni, a választások kimenetelére az álhírek pontosan milyen hatással voltak. De például egyes vállalatokat érintő álhírek hatása látszódhat a részvények árfolyamán, de foglalkoztunk annak kiszámításával is, hogy az álhíroldalak milyen anyagi profitra tudnak szert tenni reklámelhelyezéseken keresztül. 

Mit tehetnek az adott területek kommunikációs szakemberei az újabb álhírek kivédése, vagy terjedésük megállítása érdekében? 

A legtöbb dezinformáció azért tudja betalálni az embereket, mert érzelmeikre, hiedelmeikre, vágyaikra, félelmeikre hat. Nem csak szavakkal, szimbólumokkal, metaforákkal is, gondoljunk arra, hogy a pandémia idején az összeesküvés-elméletek és áltudományos tartalmak főbb aktorai hogy használták a sárga csillagot, kifejezve kiközösítésüket, megbélyegzettségüket. Ez egy olyan mély, kulturális-történelmi, megrázó szimbólum, ami megmozgatja az érzelmeket, és így eredményesebben tud hatni egy megtévesztő információ. 
A legtöbb álhír, dezinformáció, összeesküvés-elmélet, megtévesztésre használt áltudományos tartalom kifejez valamit, ami az embereket mozgatja. Ha ezeket kielemezzük, akkor már tudunk célzottan reagálni: mik azok a félelmek vagy aggodalmak, amiket enyhíteni kell, milyen cselekvéseket tagadnak és miért, milyen hiedelmek, attitűdök motiválják az embereket az adott témát illetően, mit kell jobban, átláthatóbban kommunikálni. Ezek azonosításával hatékonyan lehet bizalmat építeni és ösztönözni az embereket. Tehát a dezinformáció megértésével tudjuk kezelni magát a dezinformációt.

A cikk a Kreatív magazin 2024. áprilisi számában jelent meg.