Az első legfontosabb különbség, hogy az Oscaron nincs sem arany, sem ezüst, sem bronz szobrocska, de platina aztán végképp nincs. Ennek oka, hogy az AF nem nevez meg győzteseket, csak díjazottakat. Ezért sem mondják azt, hogy „Az Oscart nyerte:…”, hanem azt, hogy „Az Oscart hazaviheti:...” (szó szerint: „az Oscar XY-hoz megy”). Mert mindenki nyertes, aki jelölést kap. Effie-re fordítva: ha egy hirdető kampánya shortlistre kerül, akkor érezze magát megtisztelve, mert bizony az nagy teljesítmény.

A következő nagyon fontos különbség, hogy a zsűri nem meghívottakból áll, hanem az akadémia tagjaiból. Ők nem csak egy szűk szövetség tagjai, hanem magukba foglalják a már korábban díjazott szakembereket is. Az AF esetében ma már több ezren dönthetnek arról, hogy kik legyenek az adott évben a legméltóbbak az Oscarra. Effie-re fordítva: ha valaki Effie-t nyer, azt csakis annak köszönheti, hogy a szakma nagy része tartotta méltónak rá, nem pedig „csak” a zsűri.

Végül, de nem utolsósorban, létezik életmű díj is. Ezzel azokat a filmeseket díjazzák, akik hosszú időn át maradandót tettek le az asztalra. Effie-re fordítva: egy hirdető igazi hatékonysága abban rejlik, ha éveken át tudja produkálni a növekedést, és időről időre képes valami újat, de mégis profitálót letenni az asztalra. Legyen kitüntetve az a márka, amely huzamosabb időn keresztül fenn tudja tartani kiemelkedő hatékonyságát, s ezáltal mondjuk öt éven keresztül minden évben nyer egy-egy Effie-t. Csendben megjegyzem: jövőre ötéves a magyar Effie.

De hogy ne csak a különbségekről beszéljünk, tény, hogy – hasonlóan a legjobb film díjának átadásához, amikor is már nemcsak a producer megy fel a színpadra, hanem szinte az egész stáb – a magyar Effie-szervezők is ráébredtek: a kommunikáció hatékonysága nem különálló szervezeti egységeken múlik, hanem mindenkin együtt, aki egy adott kampány sikerén dolgozott. Az ügyféltől kezdve a kreatív- és BTL ügynökségen keresztül, egészen a médiaügynökségig.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar Effie a nemzetközi díj hazai klónja, és épp ezért a díjazás szigorú nemzetközi szabályok mentén halad. De ha már egyszer az Oscarhoz hasonlítjuk, tegyünk is annak érdekében, hogy hasonlóan nagy érdem legyen ezt is elnyerni, és mindannyian büszkén vonuljunk a színpadra, amikor meghalljuk a nevünk előtt: „…és az Effie-t hazaviheti:…”