Bátran kimondhatjuk, hogy az egyik legnagyobb kihívás, amivel ma a kreatív iparág szembesül: az a szakemberhiány. Valószínűleg szinte mindenkinek van, azaz volt egy szakmában dolgozó ismerőse, akit életmódot váltott, mert elcsábította az astanga és vegán gasztroforradalom, vagy felült a saját márka építésének a hullámára, és layoutok helyett most sört kraftol vagy az influencercsatornáját, vagy a kampányidőszakokat túlélő alkotás utáni vágytól vezérelve asztalosnak állt, esetleg külföldön találta meg egy új szakma és egy új élet. És még sorolhatnánk… 

Az idei Cannes-i State of Creativity Report szerint sincs ez másképp, 112 ország 3300 iparági szereplője mondja egyként, hogy egyre nehezebb megtartani a tehetségeket, és ezáltal a szakmai tudást és a széles szolgáltatási portfóliót.

Oké, most mondhatjuk, hogy így van ez rendben, hiszen változik a világ és vele együtt a szakma is, a pandémia alatt a konyhasztalok melletti rugalmas munkamenet, a világ folyamatos bizonytalansága, az egyre növekvő kiégés csak felgyorsította ezt a folyamatot, hiszen új társadalmi és digitális elvárások jöttek létre, amihez elkezdtünk alkalmazkodni. 

Az új normák térhódításában felértékelődött a közösség ereje, amit most még jobban kell ápolunk, hogy tudjunk egymásra támaszkodni, tudjuk egymást inspirálni, és meglegyen az az összetartó csapat, aki segít kiengedni a gőzt, átkapcsolja az agyunkat a biztonsági üzemmódból kísérletezőbe. Amire nagy szükségünk is lesz, hiszen a reziliencia az előttünk álló korszak nagy buzz wordje lesz. 

A közösségépítő munkakörnyezeten túl pedig kiemelten fontos szerepe van annak is, hogy elég időt tudjunk fordítani a kreatív szakemberek személyes és szakmai fejlődésére, a még rugalmasabb és hatékonyabb munkamenet kialakítására, és hogy végre egy egyre húsbavágóbb problémával is tudjunk érdemben foglalkozni, a mentális egészséggel.

Talán érdemes még pár szó erejéig visszamenni a Cannes-i Amazon Portra, ahol egy kerekasztal beszélgetésen szintén a kreatív iparágat érintő szakemberhiányt témáját járták körbe, és elhangzott pár szemfelnyitó gondolat, ami megmaradt bennem. Az egyik ilyen a szakmai rekrutálás egyik alapvető hibájára hívta fel a figyelmet, miszerint mindig csak toljuk magunk előtt a problémát, ha a jelöltet az adott probléma megoldására keressük, és nem arra, hogy milyen szakmai és kulturális űrt kellene betöltenie. 

A másik gondolat az újgenerációs tehetségek kihívásokkal teli beilleszkedéséről szólt, ami szerint az új kollégának nem beilleszkednie kell a csapatba, hanem kitűnnie abból, hogy beilleszkedhessen. Nem véletlen, hogy többen kiemelték a beszélgetés során, hogy a jövő munkavállalóit egy olyan inkluzív munkakörnyezet vonzza, ami etnikailag és társadalmilag és a környezettudatosság szempontjából is kellően érzékeny. Reflektál a világ problémáira, és a kreativitás erejével meg is próbálja megoldani azokat. 

Ez most így lehet sok egyszerre, de ha már egyáltalán maga a szakember hiány a mindennapi szakmai beszélgetések témája lesz, akkor jó úton járunk, hogy újra szexi legyen a szakmába bekerülni, vagy éppen benne maradni.

Az új szakemberek felvételében persze elengedhetetlenek a szakmai utánpótlás képzések, amiben szerencsére egyre több szakmai szervezet és ügynökség vállal úttörő szerepet, és indít szakképzéseket, kurzusokat visz egyetemeken, valamint képviselteti magát álláskereső rendezvényeken és szakmai fesztiválokon. Azonban még sok a teendő, hogy a kreatív iparág kellően népszerű és vonzó tudjon maradni a jövőben, és az elveszett szakemberek visszataláljanak.

Aki még szívesen elmélyülne abban, hogy mi kell a kreatív csapat jó kémiájához, mitől lesz hatékonyabb egy meeting, hogyan lehet a mindennapi motivációt fenntartani, annak ajánljuk a Kollab podcast legújabb részét, amelyben a cikk szerzője beszélget a témáról. (A szerző idén nyárig a VMLY&R Group Executive Creative Directora volt, a Kreatívnak szakértőként tudósított a Cannes-i Reklámfesztiválról.)

Neked is van véleményed arról, hova tűnnek a kreatív tehetségek? Írj nekünk!