A Blikk újságírói a kezdetektől fogva számíthattak arra, hogy zűrös helyzetbe keverednek, de a tömegoszlatás izgalmaiban egészen 2006-ig csak a focimeccseken részesültek. A Gyurcsány-kormány elleni tüntetéseken sok újságíró és fotós átesett a tűzkeresztségen: belekóstoltak a könnygázba, rohantak a lovas rendőrök elől, próbálták elkerülni a csúzlikból kilőtt csapágygolyókat. A riporterek gyorsan célpontokká váltak. Mivel mindig igyekeztek az események középpontjába kerülni, a Blikkben leközölt képeket a rendőrség gyakran bizonyítékokként próbálta felhasználni a későbbiekben. Emiatt sok fotós fel sem vette a PRESS feliratú, UV-zöld mellényeket, hátha így megússza a lincselést.
A tévészékház ostromának estéjén hatféle mutáció készült a Blikkből. Hajnali egy körül fejeződött be a munka, és azonnal az egekbe szökött a példányszám. Printben verhetetlenek voltunk, és a siker elhomályosította azt a tényt, hogy az online-on hatalmas a lemaradásunk. Éveken át a Blikk.hu csupán a nyomtatott lap cikkeinek másodközlője volt, és történhetett bármi, ezen semmi sem változtatott. Fejlesztések persze voltak, de mindig is jóval a nagyok mögött kullogtunk. Csak egy dolog vigasztalt minket, az kontraszt, ami a print és a legnagyobb site-ok eredménye között mutatkozott. A Blikk milliárdos profitjával szemben hatalmas veszteségeket láttunk a világhálón, márpedig ettől könnyen elkényelmesedik az ember, és hajlamos legyinteni az egészre.
Nagy halak között
Profit szempontjából a mai napig nincs komolyabb változás, de a hírfogyasztási szokások átalakulása miatt az elmúlt évekre szinte tarthatatlanná vált a helyzet. A Blikk.hu a kisebb-nagyobb ráncfelvarrások ellenére igazi dinoszaurusszá vált, rengeteg ellentmondással. Felállt a Blikk Tv csapata, egy videós stáb profi felszereléssel, készültek saját tévés produkciók, a print újságíróit folyton kiképeztük valamire az éppen aktuális trendnek megfelelően, mégis úgy éreztük, hogy egy helyben toporgunk. Egyetlen mentségünk, hogy ezzel nem voltunk egyedül.
Néhány éve a szakma az egész világon az integrált tartalomszolgáltatás lázában ég, amit sokan a napilapokat megmentő stratégiának tartanak. Legyen a szerkesztőség egy hatalmas hírgyár, szülessenek a cikkek futószalagon, és a szűkebb stáb majd eldönti, mi kerül ki azonnal az online felületre, és mi marad a másnapi printnek. Elmentünk Zürichbe, hogy megnézzük, hogy csinálják ezt a Blicknél, majd több napon át figyeltük testközelből Berlinben a Bild működését is. Az ott rendelkezésre álló erőforrások persze össze sem hasonlíthatóak a mi lehetőségeinkkel (csak a Facebook-szekciójuk akkora, mint a mi teljes online csapatunk), ennek ellenére azt láttuk, hogy ők is ugyanazzal a problémával küszködnek, mint mi. Nevezetesen, hogy reflexből még mindig a nyomtatott tartalmat tekintik igazán kurrensnek. De mintha kezdenének rájönni arra, hogyan lehet a printhez fogható nagyságrendben pénzt keresni pusztán online tartalomelőállítással.
Mit tehet egy ilyen helyzetben a piacvezetői pozícióhoz szokott, megrögzött papírhívő szerkesztőség? Vesz egy mély levegőt, és fejest ugrik egy olyan medencébe, ahol sneciként kell fickándozni a jóval kisebb koncon marakodó nagy halak között. Bele kell nyugodnia, hogy ezen a terepen nem sokat érnek azok a megoldások, amelyek a napilapnál egyet jelentettek a sikerrel, teljesen új stratégiát kell összehoznia. Röviden, kezdhet mindent a nulláról.
Percről-percre
Szinte hihetetlen, de a Blikk.hu-n egészen a 2014-es brazíliai focivébéig alig létezett percről-percre tudósítás. Csak akkor jelent meg a live ticker, amikor az időeltolódás miatt tényleg hatalmas blamázs lett volna kimaradni a dologból. Túl voltunk a próbaüzemen, és láttuk, hogy a dolog működik. Nagyon is. A Blikk.hu, ha csak egy-egy estére is, de végre olyan élővé vált, amilyenné már évekkel ezelőtt válnia kellett volna. Ősszel a román-magyar focimeccsre már jóval a bukaresti rangadó előtt elkezdtük gyártani a tartalmakat, a sportrovat iPhone-okkal felszerelt tagjai a szurkolói vonatról küldték be a videókat, a fotósok gyártották a galériákat, napokon át tartott a percről-percre tudósítás. Igaz, az egy olyan meccs is volt, amiért megérte mindent bevetni.
Utána viszont kissé tanácstalanok voltunk, nem tudtuk, mi lesz az a következő esemény, ami ennyire megmozgatja az olvasókat. Végül onnan érkezett a legnagyobb segítség, ahonnan a legkevésbé számítottunk rá: a politikától.
A netadó elleni tiltakozások hevessége mindenkit váratlanul ért. A Fidesz-székháznál történtek már-már a 2006-os események dinamikáját idézték, a Blikk szempontjából egy nagy különbséggel: az eseményekről való tudósítás ekkor már az online felületre összpontosult. A print hozta ugyan a kötelezőt, de – volt, hogy tudatosan, volt, hogy előre nem látott okok miatt – a korábbi gyakorlathoz képest jóval visszafogottabban. Nem voltak címlapmutációk, hajnali egyig elhúzódó újraküldések. A print már régen bezárt, amikor Blikk.hu-n még javában tartott a műszak.
Ezekre a demonstrációkra a Blikk általában ötfős stábot küldött ki. Két fotós, két, képeket is beküldő újságíró és két videós dolgozott a helyszínen, míg a szerkesztőségben ketten az online szekcióból és hárman a printes csapatból segítették őket, gondoskodva a folyamatos híráramról. A terepen a fotós sok esetben rá van utalva az újságíróra, mivel a nála lévő, 15-20 kilós, több milliós felszereléssel kevésbé mozgékony, és jóval védtelenebb. A riporternek mindig készen kell állnia a segítségre, amikor például a fotós egy nagytotál miatt fel akar mászni egy magasabb pontra, vagy gyorsan kell eljutnia egy új helyszínre. Ha elszabadulnak az indulatok, akkor a kollégáknak egymást védve kell kikecmeregniük a zűrből. A 2006-os tüntetéseken az egyik munkatársunkat őrizetbe vették a rendőrök, akik nem fogadták el a sajtós igazolványát, megmotozták és bántalmazták is. A vele dolgozó fotós hiába tiltakozott, a rendőrök csak akkor álltak le, amikor elkezdte fényképezni az eseményeket. Végül az újságíró megúszta az előállítást.
Az élő adás varázsa
Bár könnygázból tavaly is kijutott a riportereknek, a közelmúlt tüntetései szerencsére másfajta izgalmakat hoztak számunkra. 2014 telén a Blikk Tv munkatársai is kipróbálhatták magukat az online videózás egyik új ágában. Az évek során videós sorozatokat, televíziós műsort és reality-t is gyártó csapat 2014. december 16-án élőben jelentkezett be a Blikk.hu-n a “Nincs hova hátrálnunk” elnevezésű tüntetésről. Akkor tesztelték először a Live U 4G-s mobil közvetítőeszközt, és hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, nemcsak a beszédeket, hanem a menetet is végig közvetítették.
A csapatnak azt is meg kellett oldania, hogy az élő képek mellett folyamatosan pakolják fel a kisebb videókat az online hírfolyamban. A forgató stáb és az újságírók telefonokkal is rögzítettek videókat, és azokat a Blikk Tv YouTube csatornájára töltötték fel. A videós gárda folyamatos kapcsolatban állt a szerkesztőségben ülő kollégákkal, kölcsönösen koordinálva egymás munkáját. A Blikk Tv Ustream csatornáján látható, közel 4 órás élő közvetítés mellett 5 videóösszefoglalót és több galériát is elkészítettek, és ez csak a tesztüzem volt.
Ennél komolyabb dobásnak számított az idei év első nagy tüntetése, 2015. január 2-án. Bár ennél a demonstrációnál nem kellett kilométereket gyalogolni a felszereléssel, fontos volt, hogy minél jobb kamerapozíciót foglaljon el a stáb. A színpad előtt, az esőben állva vették a beszédeket, de közben egy mobiltelefonos közvetítő rendszerrel a tömeget is tudták mutatni.
Ez a technológiai újítás drasztikus nézőszám emelkedést hozott. Az élő közvetítések élménye végre nem csak a televíziók kiváltsága volt. Mi pedig úgy érezhettük, ha megkésve, ha nehezen is, de beléptünk egy új korszakba.
(x)
