Andrés Sciarrotta - marketingigazgató, foodora

Számomra a digitális méregtelenítés mindennapos gyakorlat – olyan apró döntésekből áll, mint például ahogy reggeli sétám során otthon hagyom a telefonomat, vacsora közben kikapcsolom az értesítéseket, vagy lefekvés előtt inkább egy könyvet olvasok vagy beszélgetek a képernyő bámulása helyett. Ezek a mikro-pillanatok segítenek utat nyitni a tisztább gondolkodásnak és a kreativitásnak, ami elengedhetetlen egy gyors tempójú marketinges munkakörben. Ugyanakkor a nyár egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy tudatosabbak legyünk: a nappali órák hosszabbak, több időt töltünk mások társaságában a szabadban és a természetes lelassulás megkönnyíti, hogy visszavonuljunk, újrainduljunk és ismét kapcsolatba lépjünk az offline világgal. Nem arról van szó, hogy teljesen lekapcsolódom, sokkal inkább arról, hogy teret teremtek a másfajta gondolkodásnak – ami végső soron erősebb, tudatosabb emberré és vezetővé tesz engem.

Szakál Zoltán - stratégiai igazgató, Café Communications

Az én digitális detox-módszerem az íjászkodás. Néha igazán jól esik kicsit kiszakadni a modern technológia rabságából, bár az íjászatnak pont azt a válfaját választottam, amely az íjászatot a modern technológia precizitásával, pontosságával és hatékonyságával ruházta fel. Ez a kategória az irányzékos „csigás íj”, de korrektebb, ha az angol elnevezéseként hivatkozunk rá: compound bow.

Az íjászat számomra nem csupán sport, hanem meditáció, kaland és stratégia egyszerre.  Pálya, Terep és 3D versenyeken indulok, amelyek során számos izgalmas helyre jutok el országszerte. Ezek a versenyek olyan apró falvakba és rejtett tájakra is elvezetnek, amelyeket magamtól sosem választanék úticélként. Ráadásul minden verseny alkalmával új embereket ismerek meg, akikkel nem a LinkedInen, hanem egy baráti kézfogással indítjuk a kapcsolatot.

Persze, mint minden sportban, itt is kulcsfontosságú a felkészülés és a gyakorlás. Éppen ezért minden szabad percemet megragadom, hogy tökéletesítsem a technikámat. Ami azonban igazán különlegessé teszi számomra az íjászatot, az a kapcsolata a stratégiai gondolkodással. Egy lövés előtt ugyanis nem csupán a célra kell koncentrálnom, hanem a teljes folyamatra. A helyes állásra, az íj tartására, a vállak pozíciójára, a fix pontom megtalálására, fókuszra és végül a tökéletes oldásra. 3D vadászversenyeken pedig extra képességet kell kifejleszteni a céltól való távolság szemmel való becslésében, mert ha rosszul becsülök, akkor a lövés is rossz lesz.

Ahogy a munkámban, úgy itt is igaz a kulcs gondolat: „Focus on the process, not the prize!”

Mert, ha a folyamat minden pontján a tökéletességre törekszel, akkor az meghozza a várt eredményt is.

Budavári Balázs - rendező

Van az a filmes közhely, amikor a főhős hosszú percekig csak bámulja a saját arcát a tükörben... Na? Kinek mikor volt ilyen utoljára? Vagy volt-e egyáltalán már ilyen az életetekben? Az én első tükörben önmagamat bámulós jelenetemre 33 évet kellett várnom – Londontól nem messze egy tíznapos néma elvonulás (Vipassana – lásd később) hetedik napján ott találtam magam fogmosás után a fürdőszobai tükörrel szemben. Magammal szemben. Amúgy egy ilyen elvonuláson a fogmosás is teljesen új értelmet nyer: tíz napig olyan szinten nem éri semmilyen inger az embert, hogy minden apró pillanatot elkezd kiélvezni, amikor van mit csinálnia, ezért hajlamos élete leghosszabb fogmosásait produkálni. Szóval egyszer csak ott álltam a tükör előtt és néztem magam, mint a leggagyibb ZS-kategóriás akciófilmek hősei. 

És rájöttem, hogy én még soha nem csináltam ilyet. Ha például otthon fogat mosok, tuti ki van támasztva a telefonom a mosdókagyló peremére – hogy közben nézzek, hallgassak, pötyögjek valamit. Vagy ha épp nem, azon agyalok, hogy mit fogok nézni, hallgatni, pötyögni ha végre végeztem életem legrövidebb fogmosásával. Szóval kizárt, hogy eljussak odáig, hogy belenézzek a tükörbe, sőt... ott álljak percekig, nézzem magamat és közben ne érjen semmilyen külső inger! Ne legyenek kétségeink, egy tíznapos elvonulás nem változtatja meg a régi beidegződéseket, én sem álldogálok azóta otthon a tükör előtt némán... de minden napomban van legalább három olyan perc, amikor nem csinálok semmit, amikor csak magammal vagyok! Azok a három percek azok, ami a legnagyobb tudatosságot igénylik. Mert megszoktuk, hogy ha épp egy pillanatra nincs mit csinálnunk, a telefonunkkal töltjük ki a „tátongó űrt”. Szóval három percet semmit se csinálni (sőt ennyi időt magunkkal tölteni) nagyon melós... de van, hogy az egész napomból csak erre a három percre emlékszem, ami sokat elmond a maradék ezernégyzázharminchét percemről, amit a digitális detoxon kívül töltök egy nap. Szóval Vipassana... nehéz róla úgy írni, hogy ne egy szektás tripnek hangozzon. 

Pedig tényleg nem az. Tíz nap néma csendben, napi nyolc óra meditálással, ahol végig a légzésedet figyeled, ennyi! Ez egy csoportos szeánsz, de a lényeg, hogy csak magaddal foglalkozz, ezért még a szemkontaktus is tilos a többiekkel. Tíz nap, amit csak magaddal töltesz! Ez különösen sokkoló akkor, ha úgy érkezel oda mint én: aki egyetlen percet sem töltött azelőtt igazán egyedül. Természetesen nem vihetsz be semmilyen elektronikai eszközt (sem könyvet, tollat, papírt, semmit!), dehát részben pont ezért mész oda. Aztán természetesen minden közül pont a telefonod hiányzik a legkevésbé. Egyetlen egyszer jutott eszembe, hogy dejó lenne, ha lenne nálam teló: amikor már napok óta ment a fejemben egy Rúzsa Magdi dal (tényleg nem szektás ez a dolog!), aminek csak az első sorára emlékeztem... na azt a dalszöveget jól esett volna akkor csekkolni a neten!

„Ú, ma Rossz lány vagyok, 
Ne félj, úgyse menekülsz,
...?
...?”

Erre a tíz napra is tuti örökké emlékezni fogok, mint ahogy azóta a csendes háromperceimre minden nap végén. Ez tett és tesz is újra és újra irányba. Vagy ha épp nem, akkor is megőrülök az érzésnek, hogy legalább erre az időre a saját életemet pörgettem, nem másét. És ha már rendszeresek a hárompercek, ne hagyd ki a tükörbe bámulást sem! Sőt, kövess be Instán és írd meg, milyen volt! Cserébe itt a dalszöveg folytatása:

„Ú, ma Rossz lány vagyok, 
Ne félj, úgyse menekülsz”
Oroszlán vagyok,
Vadászom és sikerül”

Gulyás Lídia - kreatívigazgató, Artificial Group

Nem kell digitális detoxra menni, ha nem fal fel minden nap a digitál! Jó pár éve én is a digitális detox híve voltam, de csak ideig-óráig segített lejjebb csavarni a képernyőidőt - minden telómentes nap, hétvége vagy hét után gyorsan visszacsúsztam az eszeveszett görgetésbe. Nekem az évek során beépített kisebb-nagyobb rutinok váltak be. Mutatom a legfontosabbakat: Értesítések off. 10+ éve ki vannak kapcsolva az olyan értesítéseim, amiknek a csekkolása nem prioritás: az Insta dm-ek, bármilyen komment, repost vagy követés, hírek, lényegében minden olyan noti, ami a fontos kapcsolataimat vagy a munkámat nem érinti. 

Új applikációk telepítésekor egyre szigorúbban megválogatom, hogy mikről érkezzen felugró értesítés, és időnként felül is vizsgálom, hogy mit lehet még kiiktatni. Rengeteget számít, hogy mennyiszer villan fel a telefonom, és hogy az a villanás van-e olyan fontos, hogy kizökkentsen és elvonja a figyelmemet az adott pillanattól. 5-6 éve kezdtem el analóg géppel fotózni, és például koncertek, fesztiválok, utazások alatt majdnem teljesen leváltotta a telefonom kameráját. Egyszer Bánkitóról úgy jöttem haza, hogy 2 db (elég béna) kép volt a telómon a stégről, pár nap múlva viszont 50+ olyan képet hívattam elő, amik tökéletesen megörökítették a kedvenc pillanataimat. Nem volt hiányérzetem.

Igyekszem figyelni arra, hogy ne telefonnyomkodással kezdődjön, és ne azzal végződjön a nap. Ebben sokat segít, hogy régóta ki vannak tiltva a telefonok a hálószobánkból. Fontosnak tartom, hogy képben legyünk a hazai közélettel, de amikor a reggeli kávé mellett a kórházak csótányain hüledezünk vagy lefekvéskor egy újabb politikai botrány mémesített TikTok videóit nézegetem, az rendesen keresztbe tud tenni, mert nem mindegy, milyen mentális állapotban indítom vagy fejezem be a napot. Aktív social media használó vagyok, de szinte soha nem teszek közzé egyből tartalmakat, pláne nem ott, az adott helyzetben. Ráérnek. Senkinek nem fog hiányozni, ha nem látja, hogy éppen milyen koncerten vagy tüntetésen vagyok. Ha fontos számomra, hogy megosszam, pár nap, vagy akár pár hét múlva is meg lehet ezt tenni. Itt mindig azt tartom szem előtt, hogy csak akkor bindzsizzek posztokat, amikor nem valami másból, például egy zseniális koncertélményből (amit azért nem az igazi egy kis képernyőn keresztül végignézni) vagy egy jó beszélgetésből venne el értékes időt. Pont volt ebben a témában nemrég egy posztom Instán, ahol kiemeltem még pár, számomra értékessé vált szokást:

Persze munkaidőben nem tudom elkerülni a ~8 órányi képernyőidőt, és ezen kívül is megesnek kilengések. Bármikor azt érzem, hogy a mentális jólétem vagy a kapcsolataim, beszélgetéseim, jelenlétem rovására megy a telefonom nyomkodása, akkor tudom, hogy érdemes ismét változtatni valamit.

Kiss Zsuzsanna - vállalati- és médiakapcsolatok vezető, morpho 

„Két évvel ezelőtt egy kellemes, olasz nyári éjszakán jöttem rá, hogyan tud az én esetemben a leginkább működni a digitális detox. Ültem a trieszti San Giusto kastély udvarán egy Nino Rota zenei munkássága előtt tisztelgő koncerten és csak az andalító zenére figyeltem. Miközben a mindennapokban sajnos a telefonommal összenőve élek, most majd’ két órán keresztül eszembe sem jutott, hogy maileket, értesítéseket nézzek lankadatlan kíváncsisággal. Azóta tudatosan keresem azokat a nyári programlehetőségeket, akár külföldön is, amelyek kiragadnak a digitális világból. A céges mailek pedig már csak a céges mobilomon vannak rajta, amit el sem viszek magammal nyaralni. Be kellett látnom, kellenek a digitális világ nélküli órák, kellenek a lelassuló időszakok, hogy igazán fel tudjak töltődni. Napokig még nem megy, de órákra kiszakadva már igen. Az idén nyáron az opera és a tánc világa segít a digitális detox elérésében. A táncművészet lenyűgöz, a klasszikus zene pedig kikapcsol és megnyugtat ebben a rohanó világban. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az idén törzsvendég leszek, és nem régen tértem haza Veronából, az Operafesztiválról, ahol egy percig sem jutott eszembe, hogy elővegyem a mobilom. Csak hallgattam Verdi csodás zenéjét és azért szurkoltam, talán most nem hal meg Violetta a La Traviata című előadásban. Az idei nyár pedig még számos kulturális élményt tartogat számomra, mobilmentes órákat garantálva.”

Szabó Orsolya - Business Unit Director, Partner, Progressive

A világ gyakran túl hangos. Egy pohár bor segít lehalkítani.

Ha digitális detox, akkor az nekem a Szent György-hegy. Találtam a hegyen egy szuper búvóhelyet régebben, azóta évente néhányszor elszököm oda pár napra. A Badacsony és Szigliget mögött megbújó kis ékszerdoboz az én „reset gombom”, ahonnan mindig hónapokra feltöltődve jövök vissza. A laptop otthon marad, a telefonom kizárólag fotók készítésére használom. Nincs ott más, csak csodás panoráma, komolyzene és könyv, nagy séták és sok-sok beszélgetés és kóstolás a helyi borászokkal.

Fränk Barbara - a Compact Tv vezető producere

Kicsi gyerekem van, akivel a szünet miatt a nyáron sokkal több időt tudunk együtt tölteni. Ilyenkor igyekszem olyan programokat kitalálni amik őt is, és engem is kiszakítanak a budapesti hétköznapokból. Nyár elején sátraztunk egy hetet egy szuper családi táborban és itt sikerült alig nézni a telefonra. Nekem nem megy az hogy, munkaidő után leteszem a telefont, csak egy ilyen hosszabb távú kiszakadással tudom elengedni azokat a függéseket amik a hétköznapokhoz kötnek. A másik amit szeretek a nyárban viszont pont a digitális hírfogyasztáshoz kapcsolódik. Ilyenkor mindig nagyon várom a hosszú autóutakat, mert végre megszakítás nélkül végighallgathatok egy hosszabb podcastot, vagy interjút amire a pörgős hétköznapok során sosincs lehetőségem.

Knapcsek Katalin - ügyvezető, KNK 

Nálam a digitális detox nem időszakos, inkább egy tudatos napi rendszer. Egy kommunikációs ügynökség vezetése nem engedi meg, hogy teljesen kiszálljak a digitális térből – még nyáron sem –, ezért évekkel ezelőtt kialakítottam egy napi rutint, ami keretet ad és segít kikapcsolni.
Reggelente ötkor kelek, kávéval és friss gyümölcslével kiülök a teraszra. Ez a csendes óra a kertben az egyik legértékesebb része a napomnak. Később csatlakozik a férjem is , majd hét óra után hív a fiam, aki bár 1000 kilométerre van tőlünk, mégis együtt indítjuk a napunkat. Ezután már újra intenzíven bekapcsolódok a digitális térbe.
Az estéim is hasonlóan tudatosak. Tízkor lezárok mindent, offline módra kapcsolok. Zene, könyv, teljes jelenlét. Ez a rendszer nemcsak kiszellőzteti a napot a fejemből, hanem visszaadja azt a fókuszt, amit a napközbeni pörgés elsodort. Detox? Számomra inkább tudatos digitális jelenlét.

Kiemelt kép: Adobe Stock