Jamie Zawinski, az egyik olyan figura, aki a dotkom lufi kipukkadása előtt meggazdagodott és valahogy mégis két lábbal a földön tud állni, több „törvénnyel” gazdagította az internetet. Mellettük pedig egy San Franciscó-i klubbal, mert a pénzét egy szórakozóhelybe, a DNA Lounge-be fektette. A legjobb törvénye így hangzik: „az univerzum iróniamaximumra törekszik”. Pont annyira sommás, mint Newton tételei, csak kevésbé lehet bizonyítani, mert az iróniának nincs SI-mértékegysége. Marad nekünk az empirikus megfigyelés. 

Zawinski igazát májusban a saját bőrén tapasztalta meg a könyvipar. Ehhez csak egy pöcsös poént tartalmazó nevű ismeretlen internetező, egy Hugo- és Nebula-díjat nyert kisregény és a véletlen szükséges. 

A történet maga két mondatban elmesélhető. Ha a finomságokra kitérünk, akkor kell hozzá három mondat. Bigolas Dickolas Wolfwood egy 22 éves, 30 ezer követővel rendelkező Twitterező, akinek a neve egyszerre idézi meg Biggus Dickust a Monty Python-féle Brian életéből (magyarul: Fikusz Kukisz), Legolast a Gyűrűk Urából valamint a Trigun nevű kilencvenes évekbeli animét. De leginkább mégis csak egy pöcsös poén. Bigolas Dickolas nagyrészt a fentebb már említett Trigun című animéről írt, de május ötödikén beírta a Twitterre, hogy mindenki olvassa el Amal El-Mohtar és Max Gladstone kisregényét, mert ez a legjobb dolog, amit olvasott.

Az említett This Is How You Lose The Time War (azaz Így veszítesz el az időháborút) című kisregény nem új. 2019-ben jelent meg és a megjelenését követő évben megnyerte a spekulatív fikciós irodalom két legfontosabb díját a Hugót és a Nebulát.

De mivel „csupán” kisregény, nem pedig több kötetes eposz, így a figyelem alapvetően nem erre a műre összpontosult az évben. Adatokkal nem tudjuk bizonyítani, de a Trónok Harca is kisebb hullámokat vetett volna, ha több tégla méretű kötet helyett száz oldalban letudja George R. R. Martin a történetet. Minden adott volt ahhoz, hogy a két szerző sikerként élje meg a kisregény megjelenését, zsebre tegyék a bestseller listák közepén tanyázó könyvek után járó pénzeket, és dolgozzanak tovább a következő regényükön. 

Aztán jött Dickolas

Négy évvel később, 2023. május ötödikén berobbant a két író életébe Bigolas Dickolas. Az interneten régóta beszélünk arról, hogy vannak kultúrjószágok, amelyek vírusosan terjednek. Velünk vannak a mémek. A marketing is próbálta meglovagolni több alkalommal és módszerrel ezt a vírusos terjesztési lehetőséget. 

Azonban még így is meglepő volt, hogy hat nap alatt az Amazon könyves sikerlistájának harmadik helyére mászott fel egy kisregény, és hogy nem egy influencer, egy ismert netező vagy akár könyvekkel úgy általában foglalkozó ember juttatta oda, hanem egy lelkes senki.

Amal El-Mohtar a blogján számolt be arról május 9-én, hogy milyen volt megtapasztalni a folyamatot. Ekkor még csak a huszonegyedik helyen volt a könyv az Amazon bestseller listáján. A legmeglepőbb és egyben legviccesebb következménye az volt a kisregény népszerűvé válásának, hogy a patinás és a globális könyvpiac egyik óriásának számító Simon&Schuster kiadóvállalat igazgatóinak egy pöcsös poént tartalmazó nevű embert kellett mindenféle értekezleteken emlegetniük. 

Közben a sajtó amellett, hogy magyarázatot keresett a jelenségre, meginterjúvolta Bigolast is, aki közölte, hogy a maga részéről jobban szereti, ha Bunnak szólítják. Meglepődött azon is, hogy a rajongói közösség így felpörgette a könyv eladásait, de azt azért lehetett tudni, hogy az interneten szerveződő rajongók ilyenek: nagy és esetenként ijesztő erővel rendelkeznek.

A nagy ajánlási hullám levonult mostanra, de Bigolas Dickolas mémmé vált. Megvan a maga bejegyzése a netes mémeket gyűjtő Know Your Meme oldalon. És mivel a Trigunból származó Wolfwood karakteréhez kötődik egyfajta megjelenés is, már lehet találkozni olyan fotókon, amiken Wolfwoodnak beöltözött rajongók olvassák a This Is How You Lose The Time Wart. Szóval már cosplayezők is öltöznek Dickolasnak. A két szerző természetesen lubickol a figyelemben, és megosztanak mindent a twitterükön, amit a rajongók küldenek nekik. 

Így add el a könyvedet

A könyvipar több módszert is kipróbált, hogy versenyképes maradjon a huszonegyedik században. 

Az angol nyelvű piacon látható, hogy az innovatívabb kiadók digitális körútra küldik a szerzőiket. Megjelenik egy-két a regény témájához kapcsolódó cikkük nagyobb újságokban, vendégeskednek podcastokban, kérdésekre válaszolnak a Redditen, Spotify zenelistát készítenek a könyvhöz és közben le se jönnek a Twitterről. Ebben persze az is megjelenik, hogy a marketing feladata a kiadótól átkerült a szerzőhöz. 

Ugyanakkor érdemes azt is megjegyezni, hogy az Egyesült Államokban egy közepesen sikeres szerző megélhet abból, hogy ír. Magyarországon a közepesen sikeres szerzőnek van egy viszonylag olcsó hobbija, az, hogy ír. És ezzel nem érnek véget a különbségek.

A magyar könyvpiac helyzetével tisztában lévő forrásom szerint a hazai szerzőktől nem lehet elvárni, hogy egy-két cikket (vagy novellát) megírjanak a regényüket meghirdetendő. Jobban járnak anyagilag, ha megkapják a cikk árát, mint ha reménykednek abban, hogy érezhetően megnöveli a vásárlók számát a cikk. A megtérülés változik, ha bestseller szerzőről van szó, mert az ő esetükben 10-15 százalékos royaltyval is lehet számolni. Illetve az állami támogatással - még ha az NKA már nem is létezik - megjelenő szépirodalom is más matematika szerint létezik. 

Tik-tak-tok

A történet legfontosabb tanulsága azonban az, hogy az influencerekkel megtámogatott reklámkampány hatékony tud lenni. A Tiktok könyves részére, a booktokra és a könyveket ajánló youtuberekre tömegek figyelnek. A Bigolas Dickolas mém sikere viszont azt bizonyította, hogy a rajongói szubkultúra, ami ilyen villanásokban mutatja meg magát, továbbra is erős. 

Ezen nem kellene meglepődnünk, voltak a rajongói csoportoknak korábban is nagyon inspiráló és esetenként rendkívül toxikus megnyilvánulásai, amelyek emberek nagy tömegeit mozgatták meg. Az egyszerű ajánlás komolyabb hatásnak bizonyult, mint a Pulitzer-díj, hiszen a díjat megkapó könyveket is maga mögé utasított Gladstone és El-Mohtar sztorija. 

Csak hab a tortán, hogy a lelkes Trigun-rajongó azt is hírül adhatta, hogy tíz év után új angol kiadás készül a Trigun mangából. Bun rögtön ki is írta a Twitterre, hogy ezt a hírt senki se tulajdonítsa neki. A kiadásról régen beszélnek, a rajongók régen lobbiznak érte, ez érett mostanra be. És ez valószínűleg az ügy legnagyobb tanulsága, hogy a netes rajongói közösségeknek van olyan arca is, akik nem kikövetelnek dolgokat - mint a Zack Snyder-féle Justice League verziót - hanem dolgoznak, lobbiznak és ember módjára örülnek, ha valamit sikerül elérniük.

Nyitókép: La Dragona Joestar / Twitter