Undor. Meglepettség. Gyermekies lelkesedés. Ezek a reakciók fogadtak, amikor elmondtam az ismerőseimnek, hogy A cukiság faktor című kiállításra megyek a Ludwig Múzeumba. Hogy őszinte legyek, meg tudom érteni őket: én sem tudtam elképzelni, mi vár majd rám a megnyitón. Képek kiscicákról? Cuki rongybabák? Barbie-filmre hajazó látványvilág? 

Szerencsére egyik sem nyert. A kiállítás nevében ugyanis a „faktor” arra utal, hogy az egyes művészek hogyan integrálják a cukiság hatásait, összetevőit a műveikbe. Nem az a cél tehát, hogy az utolsó teremből kisírt szemmel távozzunk, hanem hogy felismerjük a cukiság esztétikáját az elsőre talán meglepően nem aranyos képeken. 

A cukiság eredete

A cukiság természetesen Japánhoz köthető, ahol már a 17. században is készítettek cuki tárgyakat. Igazán azonban csak az 1970-es években robbant be a kawaii, amikor újra kellett gondolni az ország imázsát. A cukiság brand lett az ország számára, gondoljunk csak a Hello Kittyre vagy a hatalmas szemű mangafigurákra. 

A cukiság összetevői – a nagy fej, nagy szem, kis test – olyan ösztönös érzelmeket vált ki belőlünk, amire nagyon kevés dolog képes, így van még egy funkciója: a manipuláció. A „cuki rebranding” a politikát is elérte: mémekkel és kiskutyákkal pózoló politikusokkal.

The dark side of cukiság

A kiállításon hamar megcáfolódott a cukiságról alkotott képem – hacsak a befőttesüvegbe zárt, kibelezett plüssállatok, a para babák és a zombiszerű medvék nem számítanak elbűvölőnek. A kurátorok, Maj Ajna és Jan Elantkowski szerint a cukiság szükségszerűen magában hordozza az agressziót és a szadizmust is – ezt tapasztalhatjuk a gyurmánál is, amit játék közben a kicsik kedvükre nyomoríthatnak, téphetnek. Ez a kettősség egyrészt eltávolítja a nézőt az alkotástól, másrészt ez a hátborzongató ábrázolásmód valahogy mégis vonzóvá teszi a kiállított művet. 

Mindennapi cukiságok

Ha azt gondoltuk, a kedvenc plüssállatunk elhagyásával magunk mögött hagytuk a cuki korszakunkat, rosszul vélekedtünk: a cukiság a felnőtt életünk mindennapjait is átszövi. Egyre nagyobb a technológiában és a kommunikációban való térnyerése (emojik, reakciógombok, GIF-ek, cicás videók etc.), ami ugyan sokszor megkönnyíti a kapcsolattartást, viszont még inkább függővé teszi a felhasználókat. 

A cukiság utolsó funkciója az irónia és a társadalomkritika: mit árul el a (felnőtt) társadalomról, hogy cuki dolgokat akar látni? A cukiságra való igény a fogyasztói társadalom válságaként is értelmezhető, ahol az emoji az új hieroglifa, a kép az új szöveg, az avatar az új én. 

Szóval mi a cukiság? Nosztalgia vagy manipuláció? Önkifejezés vagy haszonszerzés? Műtárgy vagy árucikk? Azt hiszem, mind. 

A kiállítás november 12-ig látogatható.

Borítókép: Makai Mira: The Idol of Greed, 2022.