2014-ben a Guardian akkori főszerkesztője "19. századinak" nevezte a Times fizetős modelljét, mondván: a Guardian ingyenes rendszere "fényévekkel" jobb annál. Ugyanakkor nem tudta megmondani, hogy üzletileg melyik modell működik jobban. Most kiderült, ugyanis hétfőn a lapot tulajdonló Guardian Media Group 100 milliós veszteségről számolt be (a biztonsági alapból 80 millió költöttek el, míg 20 millió párolgott el a befektetések csökkenő értéke miatt), és egyben bejelentették, hogy a Guardian News and Mediának büdzséjét 20 százalékkal, azaz 54 millió fonttal csökkenteni fogják.

A Guardian havi 15 fontért kínált olyan csomagot, amellyel kedvezményesen lehet guardianes eseményeket előjegyezni és látogatni. Ezt azonban talán még a legelvakultabb olvasók sem nagyon fizették ki, hiszen eközben a lényeg, azaz a tartalom ingyen volt. Szintén nem segített a pénzügyi helyzeten, hogy szinte nem volt értelme nyomtatott újságot venni, amikor szinte minden megtalálható az online kiadásban is (ezzel a problémával persze nem csak a Guardian küzd).

A Press Gazette újságírója felteszi a költői kérdést: fizetne-e 2 font 70 pennyt a lapért, ha előző nap a legfontosabb véleménycikkhez ingyen hozzájutott online, vagy fizessen 1,5 fontot a The Times-ért, amely tele van olyan cikkekkel, amiket nem olvasott - pont azért, mert a Times honlapja fizetős?

A Times és a Sunday Times 2010 júniusában húzta fel a fizetőfalat, és abban az évben 45 millió fontos adózás előtti veszteséget könyveltek el, míg a Guardian és az Observer abban az évben 38 milliós mínuszt keresett.

A Times eladott példányszáma az elmúlt időszakban 18,9 százalékkal 408 ezerre csökkent, míg a Guardiané 42 százalékkal (!) 166 ezerre. Már ezek a számok is mutatják, hogy a fizetőkapu, bár rövidtávon biztosan nagy bukta, képes lehet megállítani a nyomtatott lap vevőinek lemorzsolódását, amivel az online tartalmait ingyen kínáló médiacégeknek biztosan szembe kell nézniük. Sőt, ha a Times tabletes előfizetőit is számításba vesszük, az olvasottság csökkenése nem is olyan vészes, 3,2 százalékos, 487 ezer.

A Guardian online olvasottsága 2010 óta az egekbe nőtt: abban az évben még csak 1,9 millió olvasója volt, míg 2015-ben már 7,8 millió. Viszont míg a lap kénytelen fennállása eddigi legnagyobb veszteségét, 50 millió fontot elkönyvelni (bár valójában 80 millió fontot kellett a megtakarításaiból elkölteni), addig a Times és a Sunday Times 5,5 évvel a sátáni fizetőkapu felhúzása után profitál.

Hogy ezek a számok az ingyenes hírportálok végét jelentik-e, nem biztos. Annyi viszont látszik a számok alapján, hogy egy ingyenes honlappal és egy majdnem felére eső példányszámú nyomtatott lappal nem lehet 900 újságírót finanszírozni. Ha fenn is marad ez a modell, az bizonyos, hogy sokkal kevesebb újságírót tudnak alkalmazni, ami pedig a Guardianben megszokott magas minőség rovására mehet, mint ahogy azt láthatjuk például az Independent online kiadásánál, ami mára már nem egyéb egy, a Daily Mailnél kicsit szabatosabb hangvételű bulvárlapnál, miközben mindig is egy nagyon tisztességes liberális napilap volt (és könnyen lehet, hogy a print kiadását továbbra is nagy becsben kezelik, de az onlinera már nem fektetnek annyi energiát, mint akár 3-4 éve).

A natív hirdetés valójában fizetett tartalom

Mindeközben a Guardian jó példával jár elöl, amikor nevén nevezi a gyereket, és a natív hirdetéseket "Paid content"-nek, azaz fizetett tartalomnak nevezi. Az eddigi gyakorlat szerint "brought to you by [hirdető]" szöveget írtak ki egy natív hirdetés alá, mostantól vagy a "paid content" vagy a "paid by [hirdető]" terminust fogják alkalmazni - írja a Digiday.

Az olyan szerkesztőségi tartalmakat, amelyeket újságírók állítanak elő szabad akaratukból, de egy hirdető szponzorálja a megjelenését, a korábbi "sponsored by" helyett "supported by" szöveggel lesz ellátva. A Guardian guideline-ja szerint (és valóban) ezzel a transzparenciát erősítik mind az olvasók, mind az üzleti partnereik felé. Ez egyébként utóbbiak számára is jobb helyzetet hoztak, hiszen egy normális tartalom esetén nem kell bujkálni, és az olvasónak is szimpatikusabb, ha átlátható módon jelenik meg egy márka a tartalom mögött.

Az amerikai Federal Trade Commission egyébként egy hónapja jelentette be a szigorúbb szabályokat a natív hirdetések kezelésével kapcsolatban.