Gosztonyi Csaba |
Történt ugyanis, hogy miután kedves ismerősöm bankkártyáját gonosz elemek sokszorosították és lenullázták, addig szintén kedves bankomba battyogtam, és szerettem volna kártyafigyelő szolgáltatást kérni (azóta már az is van nekik, úgy hirdetik, az országban elsőként). Megrendeltem a telefonos ügyfélkapcsolatot, de a szerződés megkötése érdekében a bankhálózaton belül át kellett jelentkeznem egy másik fiókból a központiba. Ennek érdekében pótszámlát nyitottak nekem, amely két hétig működött. Ezen időszakban követhetetlenül sok számlalevelet kézbesítettek nekem, amelyeken hol az szerepelt, hogy x összeget levontak, hol az, hogy y-t hozzáadtak (az ingyenes szolgáltatás ürügyén) az egyenlegemhez. Ennek három hónapja. A számlám azóta újra a régi, a bankom is (csak a fiókom, nomeg az a fránya ügyfélkezelés nem), számlaáthelyezési díjtételek pedig azóta is érkeznek. Kizárólag a terhelési mezőben feltüntetve. Legutóbb egész pontosan 4,307 forint és 55 fillér.
Segítség!
Már többször hívtam a telefonos szolgálatot, ami miatt ezt az egész lavinát magamra rántottam, de ott konzekvensen azt a választ kaptam, hogy nem értik, miért fizetek ezért, úgyhogy személyesen intézzem tovább. A nemrég bonyolított ügyfélkapcsolati marketinggel foglalkozó kétnapos konferencia után vettem ki a levelesládámból azt a kivonatot, amelyen a fenti összeg levonása szerepel. Miután az egyik legnagyobb magyarországi CRM és Contact-Center értékesítő és szervező cég vezető termékmenedzsere az említett szakmai fórumon visszaadta az undok interaktív válaszadó rendszerekből (IVR) kiábrándult hitemet, újból hívtam összes szenvedésem eredőjét. Egy 06-40-es számot tárcsáztam. Remegő kézzel pötyögtem a számok hadát, míg végül, tíz perc után, szaknyelven „élő ügyintézőhöz" (értsd: ember) jutottam. Akiről persze a géphangtól csak ekkor tudtam meg: munkaidőn kívül nem áll rendelkezésre. A vonal pedig minden további nélkül bontott.
A CRM-lufi kipukkadt, én pedig azóta is, megannyi képzavarral élve, úgy érzem, egy olyan madárraj tojt a fejemre, amelyet sokáig az ablakpárkányon etettem. Számomra betelt a pohár, és a tartalmát csak azért nem iszom ki, mert ugyan vakká és süketté tett a banki marketingcsapda, ha úgy tetszik, az effajta CRM-lufi, furcsamód az ízlelőbimbóim még működnek és ehhez bizony már nem fűlik a fogam.
Zsörtölődésem végén pedig szeretnék kedves kötelességemnek eleget tenni: megköszönöm egész éves kitüntető figyelmüket. Annyit már most megígérhetek, hogy hűségük jutalma nem marad el, a 2002-es esztendőben a B2B minden lehetőségét kihasználjuk, hogy munkájuk nélkülözhetetlen segédeszközévé váljunk a Kreatív havi szaklappal és tematikus mellékleteivel, a Kreatív Online portállal és kétnyelvű napilappal, valamint a kéthetes Kreatív Intern hírlevéllel, amelynek első számát most, a Kreatívval együtt postáztunk előfizetőinknek.
Piros alma, mogyoró:
