A közelgő vihar

Elégedettek vagyunk az új junior kollégával: íráskészsége több nyelven is kitűnő, munkabírása szinte végtelen, széles körben tájékozott, villámgyorsan dolgozik, és ráadásul a mai pályakezdőkhöz képest meglepően alacsony a fizetési igénye. Nem mondjuk, hogy tökéletes anyagokat készít, de egyrészt kifejezetten jól taníthatónak tűnik, másrészt a végső csiszolgatás úgyis mindig a tapasztaltabb munkatársak dolga.

Nagyjából így mutatnánk be a chatGPT-t vagy valamelyik hasonlóan fejlett természetes nyelvi modellt, ha már magyarul is tudna annyira, mint angolul, és ha használnánk a mindennapi ügynökségi munkában. Utóbbi összefügg az előbbivel, így egyelőre egyik sem igaz. 

A magyar piacra, magyar nyelvterületre szinte mindig késéssel érkeznek az új technológiák. A nyelvi AI esetében ez inkább előny, mint hátrány: a magyar iskolákban, pláne a felsőoktatásban még nem kell attól tartani, hogy a diák a chatGPT-vel íratja meg a házi dolgozatokat. Továbbá a szövegírók is nyugodtan alhatnak még egy ideig.

Minket tehát nem kellene, hogy készületlenül érjen, amikor majd eljut oda a természetes nyelvvel ügyesen bánó AI, hogy magyarul is átlagon felüli minőségű szövegeket állítson elő. A kérdés nem az, hogy ez bekövetkezik-e, csak az, hogy mikor. És hogy mit kezdünk majd az új helyzettel.

A történelem nem ismétli önmagát, de gyakran rímel

Nem egyszer történt már, hogy egy-egy új technológia eljövetelétől tömeges munkanélküliséget vizionáltak, de eddig valahogy mindig a munka győzött. A fogathajtókból gépjárművezetők lettek, de ez elcsépelt példa, és nem is annyira releváns a mi szakmánkra nézve. 

De vajon csökkentette a pr hozzáadott értékét a szövegszerkesztők vagy a prezentációkészítő szoftverek (Gen Z és fiatalabbak számára: appok) elterjedése? Az e-mail? Az online média? A közösségi média? Nem csökkentette. 

Tény, hogy más kompetenciákra is szükség van ma, mint volt 20 éve, 10 éve, vagy akár 5 éve. Belőlem se lesz már énekes influenszermarketing-szakértő. De hát arra vannak a fiatalok.

Kihívások, kihívások mindenhol

Két fő kihívást látok a fejlett nyelvi modelleken alapuló alkalmazások elterjedésében: az egyik az ügynökségen belül jelentkezik majd, a másik az ügyfélkapcsolatban.

Ügynökségen belül egyszerűbb a helyzet. Megjelenik egy új eszköz, amivel időt takaríthatunk meg, érdemes tehát beletanulni a használatába. Milyen folyamatokba lehet bevonni az AI-t? Sajtóközlemények, meghívók, vezetői összefoglalók első draftját írja meg másodpercek alatt a megfelelő promptok, utasítások alapján. Emberi feladat marad az utasítások ügyes megfogalmazása és a szöveg finomítása, felelős szerkesztése. 

Briefeket is ír a derék algoritmus, és nyugodtan rá lehet bízni egy-egy kósza internetes kutatást is, különösen akkor, ha új iparágat kell feltérképezni egy tender előtt.

A bevezetőben tehetséges juniorhoz hasonlítottam a nyelvi AI-t, amivel nem akartam megsérteni a tehetséges humán juniorokat. De talán az sem lesz sértő, ha a felvételi folyamatban megkérjük őket, hogy javítsanak fel egy AI által írt szöveget. 

Az ötletelésekre eleinte biztos nem lesz érdemes meghívni az AI-t, ugyanakkor jó szolgálatot tehet az elgyötört pr-esnek, ha már végképp nem jut eszébe 10 újabb frappáns névötlet arra a CSR kezdeményezésre.

Az ügyfélkapcsolatban viszont már lesznek kényesebb kérdések. A permanens válságban a kommunikációs büdzsé csökkentése is permanens, és egyszer majd felmerül (permanensen felmerül): miért ennyi óra egy sajtóközlemény, ha az AI megírja 5 másodperc alatt, aztán már csak reszelgetni kell? 

Egyáltalán az ügyfélre tartozik-e, hogy az ügynökség mennyi humán és mennyi gépi erőforrást alkalmaz a munkája során? Szoftvernek vagy alvállalkozónak számít majd az AI? Mennyi legyen a számlázható óradíja?

Írásomat vitaindítónak szánom. De komolyan. Ahhoz már öreg vagyok, hogy attól tartsak: a nyelvi AI elveszi a munkámat. A helyesírás-ellenőrző például huszonakárhány éve nem tudja, hogy a pozicionál két rövid i. 

Ahhoz viszont még elég fiatal vagyok, hogy izgalmasnak tartsam egy ilyen fantasztikus technológia felnőtté válását. Tehát nem csak azt próbálom megfejteni, hogy a magunk belső körében hogyan tudjuk a legjobban kihasználni a lehetőségeit, de érdeklődéssel követem, hogy miként, mivé fejlődünk majd a hatására. Arra buzdítom a kedves kollégákat, hogy tegyenek ők is így. Ez sokkal jobb, mint megijedni.