Kolossváry Balázs
Becsült olvasási idő: 2 perc
A méret a lényeg?

A szerkesztőségben mindenkinek van egy sztorija az Elvesztett Olvasóról, akinek a Blikk a kedvenc lapja, mégis másik újságot vesz. A főszereplő lehet szülészorvos, valakinek a nagymamája vagy egy szomszéd, akiket egyetlen dolog köt össze: egyikük sem elégedett a lap méretével. (x)

TÁMOGATOTT TARTALOM

Évek óta napirenden van a Blikk formátumváltása, és egészen mostanáig azért nem történt érdemi lépés, mert legalább olyan erős érvek szólnak mellette, mint ellene. Szeptember 7-től azonban megmozdult valami, hiszen immár kétféle Blikk várja a fővárosi és Pest-megyei olvasókat az újságárusoknál: a megszokott lap mellett ugyanazt a tartalmat a Vasárnapi Blikk kisebb, tabloid méretében is megvásárolhatják.

A váltás mellett szóló érvek közül talán a legerősebb, hogy a kisebb méret jóval felhasználóbarátabb a tömegközlekedéssel utazóknak. A legtöbb lap a reggeli órákban fogy, és a két tagban nyomott, berliner formátumú Blikket igazi mutatvány lapozgatni egy zsúfolt metrókocsiban egyensúlyozva. De a fuvarra váró taxisok is tudnának mesélni az újsággal való birkózásról, és persze sokan vannak, akik egyszerűen csak szimpatikusabbnak találják kisebb mértet – erről több felmérésünk is tanúskodik.

S hogy miért nem léptük meg akkor ezt korábban? Mindenekelőtt a svájci Blick intő példája miatt. A testvérlapunk a 2000-es évek végén váltott nagy formátumról kisebbre, és azonnal esett a példányszáma. Ez persze még magyarázható lett volna azzal, hogy minden radikális változás rövid távon óhatatlanul olvasók elvesztésével jár, ennek azonban ellentmondott az, hogy amikor végül visszatértek a nagyobb mérethez, újra növekedni kezdtek az eladások.

A Blikk szerkesztőségén belül is sokáig többségben voltak azok a vélemények, amelyek szerint a kisebb méret egyet jelent az „újság jelleg” elvesztésével, és a magyar olvasók hagyományosan ragaszkodnak a berlinerhez. Ennek ellenére 2009-ben elkészült és nyomdába is került egy lapszám tabloid-verziója is, amit tesztolvasókkal elemeztettünk ki. Hiába voltak pozitívak a visszajelzések, a terv fiókban maradt, de legalább megismertük azokat a tervezési problémákat, amelyekre majd egy éles üzemmódban fel kell készülnünk.

Most pedig, hat év elteltével elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy lépjünk. A szeptember 7-i megjelenést mindössze egyetlen próbanyomás előzte meg, amely viszonylag simán lezajlott. Miután a lap vidéki verziója és szlovák kiadása a lapzárta után nyomdába került, nekiestünk a kész imprimatúráknak, és a 16 oldalas berlinert 32 oldalas tabloiddá tördeltük. Bár még mindig rengeteg kérdésre kell megoldást találnunk, a lényeg, hogy az „új Blikk” már a standokon van, és az olvasó most valóban maga dönthet a lap sorsáról. Márpedig ez nekünk mindent megér, még az esti dupla műszakot is.