A film fő alakja, az orosz Pavel „Pasha” Talankin tanár és iskola videós véletlenül került a történet középpontjába. Az Ural-hegységben fekvő Karabash város 1. számú általános iskolájában az volt a feladata, hogy dokumentálja a rendezvényeket, a diákok fellépéseit, a mindennapi pillanatokat. Ez volt a munkája: az iskola videósaként dolgozott, és a gyerekeket videofelvételek készítésére és szerkesztésére tanította. 

Ám a 2022 februárjában kezdődő orosz–ukrán háborúval a helyzet gyökeresen megváltozott: az iskola egy sor, a kormány által előírt „hazafias nevelési” programot vezetett be, amelynek része volt a háborút és az állami vezetést dicsőítő propaganda terjesztése. Talankin így egyre több olyan videót készített, amelyen az iskolai élet már nem a tanulásról vagy a gyerekek játékos foglalkozásairól szólt, hanem olyan rendezvényekről és órákról, ahol „denacifikációról”, a háború céljairól és a katonai lojalitásról tanultak. Az órákról készült felvételeket rendszeresen fel kellett töltenie egy kormányzati weboldalra annak bizonyítékaként, hogy a személyzet teljesíti az oktatási  minisztérium által előírt hazafias oktatási kvótát.

A felvételekből összeállított filmben látható, ahogy a gyerekek katonásan masíroznak az iskola folyosóin, a testnevelésórák helyett kézigránátdobó versenyeken vesznek részt, és külső szervezetek, például Wagner-paramilitárisok tartanak gyakorlatokat, többek között aknamező-felismerést tanítanak a diákoknak. 

A film rögzíti, hogyan alakul át az iskola légköre az ideológiai nyomás alatt: a gyerekek eleinte zavartan, olykor unottan fogadják a bevezetett hazafias foglalkozásokat, de az ismételt, szervezett propaganda hatására egyre több diák és tanár kezdi követni a hivatalos álláspontot. 

Talankin tudta, hogy amit rögzít, jóval túllép az iskolai események hagyományos dokumentálásán: olyan anyagot gyűjt, amely láthatóvá teszi a hatalom narratíváját. Két és fél éven át forgatott, majd kockázatos lépésre szánta el magát: a felvételeket elküldte a dán–amerikai rendezőnek, David Borensteinnek, aki elkezdte a film szerkesztését, és akivel később közösen készítették el a Mr. Nobody Against Putin című produkciót. 

A film azóta számos szakmai díjat nyert, és 2026-ra Oscar-jelölést is kapott, miközben a Kreml és az orosz állami média nagyrészt hallgatott róla. Ahhoz, hogy megnézhessék a dokumentumfilmet, amelyben közülük sokan főszerepet játszanak, az iskola diákjai kalózpéldányokat szereztek be, és telefonjukon vagy laptopjukon nézték meg a filmet. Amikor a felvételek mégis elterjedtek Karabashban, a helyi hatóságok, köztük az FSB állami titkosszolgálat arra kérték a tanárokat, hogy tagadják Talankinnal való kapcsolatukat és a film létezését.

A történések és maga a film Talankin életét is gyökeresen megváltoztatta: 2024-ben egy nyaralás ürügyén elhagyta Oroszországot, magával vitte a felvételeket, és azóta politikai menedékjogot kapott Európában. A filmben elmondja, hogy bár mindez óriási áldozattal járt, hiszen maga mögött hagyta családját és hazáját, mégis úgy érzi, fontosabb volt megszólaltatni azt a hangot, amelyet a hatalom el akart némítani. 

A BAFTA-díj átvételekor mondott beszédében Borenstein kiemelte Talankin rendkívüli bátorságát: „Ő nem Mr. Senki. Meg akarta mutatni, hogy a totalitarizmus milyen gyorsan tudja átvenni az uralmat egy iskola, egy munkahely, egy kormányzat felett. És hogy a bűnrészesség hogyan lesz olaj a tűzre. Amikor a hazaárulásról szóló törvény börtönbüntetéssel fenyegette, tovább filmezett. Amikor egy rendőrautó parkolt a háza előtt, tovább filmezett. És amikor fel kellett adnia oroszországi életét, hogy kicsempéssze a felvételeket, nem habozott. Nem számít, kik vagyunk, a tetteinkben mindig van erő. A bátorság váratlan helyeken bukkan fel. Több Mr. Senkire van szükségünk” – mondta a közönségnek.

Talankin szerint az orosz állam nem pusztán a jelenlegi háborút ünnepelteti, hanem egy olyan generációt próbál nevelni, amely akár egy évtized múlva is lojális lesz a politikai vezetéshez. „A propaganda nagyon hatékony – mondta Londonban, két nappal a BAFTA-díj elnyerése után. – Az állam rengeteg pénzt költ rá; ha pedig nem működne, akkor nem foglalkoznának vele.”

Képek: részletek a film traileréből