hero
Fülöp István 2021. július 21. 10:59
Az ELTE kutatói jelentést készítettek a médiapluralizmus helyzetéről
A firenzei European University Institute - CMPF Media Pluralism Monitor kutatásának részeként jelent meg a sötét képet festő országriport hazánkról.

A Media Pluralism Monitor 2021 az EU-s, illetve néhány más európai ország médiahelyzetét méri fel. A jelentést korábban a CEU kutatóközpontja, a Center for Media, Data and Society - CMDS vitte itthon, 2019 óta az ELTE médiaszakán fut a kutatás, Bátorfy Attila vezetésével és Szabó Krisztián közreműködésével (2019-ben Galambosi Eszter segítette a munkát). A jelen tanulmány megállapításai a magyar médiapiac 2020-as évére vonatkoznak, ezért nem tartalmazzák az elmúlt hónapok történéseit, különös tekintettel a napokban kirobbant lehallgatási botrányra. A kutatás részleteivel lejjebb foglalkozunk.

A módszertanról Bátorfy a Facebook-oldalán így írt: “a kutatást végzőknek 200 kérdésre kell válaszolniuk aszerint, hogy az adott terület állapotát mennyire érzik kockázatosnak. Ez a 200 kérdés négy területet mér fel, úgy mint: az alapvető jogok védelme és érvényesülése, a média sokszínűsége, a média politikai függetlensége és a társadalmi reprezentáció sokszínűsége. 

Mind a 200 kérdést meg kell indokolni, adatokkal, szakirodalommal alátámasztani. A szerkesztési folyamat során átlagban 100 körüli komment, pontosítási kérelem, erősebb alátámasztásra vonatkozó határozott kérés szokott érkezni, vagy pedig a kockázati fokozat újragondolására tett javaslat. Eközben egyes területekre adott válaszainkat felkért hozzászólók kritizálják”.

Az adatgyűjtést és a kutatást a firenzei központnak kell elfogania, ezután a válaszokat egy automatizált matematikai képlet számszerűsítik, amibe manuálisan már nem lehet belenyúlni. A most megjelent narratív jelentés ennek a munkának a kivonatolt, folyószövegbe átültetett változata, amely anonim peer review folyamaton megy keresztül, mire véglegesül. 

Bátorfy a posztban megjegyzi: “(…) az egyik, a folyamatra rálátó kutató azt mondta, sajnos a Media Pluralism Monitort a liberális demokráciákra találták ki, és nem volt felkészülve arra, hogy az Európai Unión belül megjelennek majd illiberális-autoriter államok is. Ebből is fakad a jelentésben is kihangsúlyozott ordító ellentmondás a szabályozás és a törvényes keretek az uniós alapelvekkel látszólag megegyező szövegezése/szelleme és a gyakorlati érvényesülése, figyelmen kívül hagyása vagy éppen áthágása között”. 

Komoly kockázat a magyar médiapiacon

Akit érdekel a 26 oldalas anyag, ne fogja vissza magát, és olvassa el, itt találja meg.

Néhány dolgot kiemelnénk azonban mi is. Az alábbi ábrán a négy fő szempont (a piac pluralizmusa, a politikai függetlenség, a társadalmi inkluzivitás és az alapvető működés védelme) szerint értékelték a hazai médiapiac kockázati tényezőit. Az első két szempont alapján a magyar médiapiac a magas kockázati szintbe, utóbbi kettő alapján pedig a közepes kockázati szintbe tartozik. A kutatás megjegyzi, hogy 2020-ban minden faktort tekintve romlott a helyzet Magyarországon.

A 4 tényezőt külön-külön is feltérképezték a kutatók, ezek is elérhetőek a jelentésben, részletesen megindokolva az egyes részterületeken, hogy miért kaptak ilyenkockázati besorolást. 

Mivel a magyar médiapiacot jelenleg a tulajdonosi koncentráció (kormányközeli kezekben), ezzel együtt járva a médiapluralizmus folyamatos eróziója veszélyezteti legjobban, külön mutatjuk az erre a területre vonatkozó részletes grafikont.

A legnagyobb veszélyt egyrészt a kereskedelmi partnerek és tulajdonosok szerkesztőségi tartalomba való beleszólása, valamint az online platformok koncentrációja, és a versenyjogi törvények hiányossága adja, de a hírmédiumok tömörülése (lásd pl. a KESMA több mint 500 médiacímet birtokol) is kiemelt kockázattal bír. 

Szintén fontos a politikai függetlenség fokozatos, és 2010 óta tartó megszűnése is, ahogy a kormányzat, illetve annak holdudvarában mozgó gazdasági szereplők egyre nagyobb befolyást gyakorolnak magára a médiapiacra. 

Itt szintén a szerkesztőségi függetlenség hiánya okozza a legnagyobb problémát, illetve tágabban maguk am édiumok politikai függetlenségének hiánya. Az állami szabályozás (GVH és NMHH), és a magánszektor befektetéseinek függetlensége is komoly rizikófaktort jelent. 

A kutatásban külön az online szektorra is megcsinálták ugyanezt az értékelést.

Összegzés

A kutatók megjegyzik, hogy a politikai függés általában pénzügyi sebezhetőséggel jár együtt. A hirdetők függenek a kormányzat szektorspecifikus szabályozásától és annak jutalmazó-büntető magatartásától, így ezek a vállalatok sokszor politikai megfontolásból választanak egy adott médiafelületet a hirdetéseik elhelyezésére, aminek egyébként pusztán üzleti döntésnek kellene lennie. A jelentés szerint ennek orvoslására lehetőséget jelentene egy európai szintű médiafinanszírozási mechanizmus.

Egy másik megoldási javaslatuk az, hogy uniós szinten szabályozzák az állami reklámköltést. Arra kérik az Európai Bizottságot, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne szabályozni az állami hirdetések használatát és a velük való visszaéléseket. (Ahogy a cikk elején is említettük a külföldi kutató megjegyzését arról, hogy ez a jelentés funkcionáló liberális demokráciákra van kitalálva, úgy itt sem nehéz tetten érni ennek a javaslatnak az elégtelenségét egy olyan országban, ahol évente többezer milliárd forint veszíti el közpénz jellegét, és kerül kormányközeli alapítványok kezelésébe – a szerk.)

A társadalmi inkulzivitás terén pedig azt javasolják, hogy az EU indítson nagyobb szabású médiaértési programokat, tekintve a jelenlegi erőfeszítések elégtelen voltát, valamint a dezinformációs törekvések támasztotta veszélyeket.

DISCLAIMER: Bátorfy Attila a Kreatív munkatársa volt 2016-ig.