Ha valaki maga elé képzeli egy marketingkonferencia résztvevőit, vajon mit lát? Minden bizonnyal Armani öltönyös yuppie-kat, akik egy pohár Chardonnay-val a kezükben hevesen flörtölnek Dior modellbe bújt marketingmenedzser lányokkal. Mindettől a valóság még messze jár, Hévízen legalábbis – számunkra úgy tűnt – a hazai marketingszakma előző generációja gyűlt össze. Az öltönyök között még sűrűn feltűntek kétsoros gombolású, BKV-kék változatok; igaz, látható volt néhány természetes magabiztossággal viselt hajszálcsíkos Hugo Boss is. A vendéglistát böngészve feltűnően sok a kevésbé ismert cégnév, a nagyok közt sok a hiányzó. Míg a távközlési társaságok közül legalább a piacvezetők képviseltették magukat, az FMCG-szektorból a legnagyobbak nem voltak sem az előadók, sem a résztvevők között.

Nyolc óra munka
A program érdemi – értsd: szakmai – része gyakorlatilag egy napra zsúfolódott össze. A csütörtöki nyitó plenáris ülésen Kandikó József, a Magyar Marketing Szövetség (MMSZ) elnöke tartott bevezetőt, majd Kéri László politológus boncolgatta az EU-integráció küszöbén álló Magyarország helyzetét és teendőit. A záróelőadásban a Westel és a Siemens közös hazai marketingkommunikációs stratégiájának kialakítását mutatta be Erdős Erika, a Siemens Mobile üzletág-igazgatója és Stróbel Klára, a Westel kommunikációs igazgatóhelyettese, kitérve a két cég között felmerült érdekellentétek feloldásához felhasznált technikákra is.

A második nap a szekcióüléseké volt, kicsit talán túlságosan is. Kétszer négy órában, párhuzamosan három helyen: még a program áttekintése sem volt egyszerű feladat, a kiválasztott információk befogadása pedig szinte lehetetlennek tűnt. Talán ezt a szervezők is felismerték, és ezért döntöttek úgy, hogy az előadások nagyobb részét olyan témáknak szentelik, amely a hallgatóság nagy részét kevéssé érdekli, és/vagy olyan előadókat kérnek fel, akik kihívásokkal küszködnek szakterületük egy-egy kérdésének élvezhető verbális és vizuális bemutatásakor.

Erre utal az is, hogy a délutáni szekcióülésekre a közönség nagy része már nem látogatott el. A jogi szekció elsősorban a védjegyekkel és a szellemi tulajdonvédelemmel foglalkozó, amúgy izgalmas előadásaira például alig tucatnyian voltak kíváncsiak. Az előadás kedélyes szemináriummá szelídült.

Ezzel egy időben a szomszédban a direkt marketing, kicsit távolabb az integrált marketing volt a téma. Ebben a szekcióban képviseltette magát szinte valamennyi megjelent „nagy” cég: Bíró Péter, a Siemens stratégiai és kommunikációs igazgatója, Nagy Bálint, a Matáv kommunikációs igazgatója és G. Németh György, a Westel PR-vezetője beszélt cége tapasztalatairól. Érdekes és szomorú, hogy az eredeti programban szerepelt a General Electric és a Zwack Unicum Rt. képviselőjének előadása is, de ezek elmaradtak. Általában is jellemző volt a szekciókra, hogy az előre meghirdetett program változott, több előadó lemondta a részvételt.

Bíró Péter, Siemens, kommunikációs igazgató, Burget Péter, MFSZ, főtitkár

Szabad szombat
Ezért rövidült meg a délelőtt legizgalmasabbnak ígérkező szekciója is, amely a nonprofit marketinggel foglalkozott. Két előadó is a pályázatírás fortélyait ismertette volna, azonban egyikük sem jelent meg. Külön vicces, hogy a szekció amúgy legizgalmasabb előadásában Burget Péter, a Magyar Fesztivál Szövetség főtitkára arról beszélt, hogy az újonnan létrehozott szakmai szervezetre többek közt azért van szükség, hogy minőségbiztosító rendszerükön keresztül garantálni tudják, hogy a rendezvényeken ne fordulhasson elő a beígért program drasztikus megváltozása.

A szombati zárónapon Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársa átfogó előadásában az EU-csatlakozás előtt álló magyar gazdaság legfontosabb stratégia kérdéseit vázolta, a korai időpontnak megfelelően ismét csökkent létszámú közönség előtt. Megfontolandó, hogy a jövőben jobban el kellene gondolkodni a programok elosztásán: talán tanácsosabb volna az utolsó napot jobban megterhelni szorosan vett szakmai programokkal, enyhítendő az előző napon egyszerre futó három-három szekció okozta zsúfoltságot.

Fesztivál és marketing
Magyarországon idén közel 1200 olyan eseményt rendeznek, amelyet a „fesztivál” szóval illetnek. A programok várhatóan 10-12 millió látogatót vonzanak és 50-60 milliárd forintnyi vendéglátóipari és kereskedelmi forgalmat gerjesztenek. Ehhez képest idén szeptemberig nem volt olyan érdekvédelmi szövetség, amely ezen rendezvények szervezőit tömörítette volna. Nem árulunk zsákbamacskát: szeptember 24-én megszülettet a Magyar Fesztivál Szövetség, ami Burget Péter főtitkárnak, a Nonprofit marketinggel foglalkozó szekcióban elhangzott beszámolója szerint új távlatokat nyit meg a fesztiválszervezők, és a remények szerint az ország életében is.

A szövetség elsődleges célja az érdekképviselet és a fesztiválszervezők lobbitevékenységének összefogása. Szeretnék továbbá a szakma még vonakodó képviselőit, illetőleg a befektetőket és a kormányzatot meggyőzni arról, milyen óriási marketinglehetőségek rejlenek a sokmillió embert vonzó eseményekben. Tagjaik számára tanácsadó szervezetként működnek: segítenek a pénzügyi, stratégiai és kommunikációs tervek kidolgozásában, a termékfejlesztésben és pozícionálásban, emellett jogi védelmet kínálnak, oktatnak, szponzort szereznek, építik a hazai és nemzetközi fesztiválok közötti kapcsolatokat, kidolgoznak egy egységes monitoring- és minőségbiztosítási rendszert, és kialakítanak egy közös beszerzési rendszert is.

A példa kedvéért, a békéscsabai kolbászfesztivál számára a gyakorlatban ez annyit jelenthet, hogy:
1. A szervezők tapasztalatot cserélhetnek majd a gyulai vagy akár a bécsi kolbászfesztivál rendezőivel;
2. Szakemberek segítenek nekik a rendezvény kommunikációs tervének kidolgozásában és a célcsoportkutatásban, aminek következtében húsimádók tömegei zarándokolnak majd a városba;
3. Kétszáz másik gasztronómiai fesztivállal közösen, a korábbinál hatékonyabban lobbizhatnak az ilyen események kormányzati támogatásáért;
4. A korábbinál olcsóbban juthatnak hirdetési helyekhez, mivel a majdan több száz ügyfelet képviselő szövetség megrendelőként kedvezményekhez juthat;
5. Nem szervezik akkorra a rendezvényt, amikor a Sonkakötözők Találkozója zajlik a városban, megosztva az érdeklődést;
6. Hanem egy héttel későbbre, így mindketten ugyanazokat a székeket, asztalokat, pultokat és színpadokat használják, amiket közösen gyártanak le, felezve a költségeket.

Ha minden jól megy, hazánk akár a fesztiválok Mekkája is lehet majd tehát, bár arra a kérdésre, hogy pontosan miből is finanszírozható a nagy ívű tervek megvalósítása, Burget nem adott határozott választ. Hogy az évi 10 000 forintos tagdíjból nem, az elég valószínűnek tűnik: ez az összeg még akkor sem lenne elég, ha a jelenlegi 85 tagszervezethez – ők egyébként 185 fesztivált képviselnek – csatlakozna a területen tevékenykedő több száz cég többsége. Elképzelhető, hogy a turisztikai célú kormányzati fejlesztésekből juthatna pénz a turizmus fellendítésére lehetőséget kínáló projektek finanszírozására is. A szövetség igencsak örülne, ha a fesztiválturizmus támogatása kormányzati cél lenne, ezzel kapcsolatban azonban egyelőre inkább csak vágyakról beszélhetünk. Potenciális forrásnak tűnik az EU is: innét biztosan lehet majd némi pénzt szerezni, bár jelenleg nem nagyon van szerte az országban olyan cél, amely megvalósítóinak források híján nem az Európai Unió feneketlenek gondolt zsebe jutna eszébe. Kérdés, mennyire engednek majd belenyúlni.