Hannes Wirnsberger ügyvezető igazgatóval, Gál Sarolta stratégiai igazgatóval, Balogh Zsolt vezető kreatívigazgatóval és Tóth Dorottya kreatívigazgatóval való beszélgetésünk során a sikerreceptek mellett előkerült a versenystratégia, az ingerküszöbök áttörése, és szó esett a szakma globális gödréről is.

„Folyamatosan igyekszünk jobb ötletekkel jönni ebben a teljesítményközpontú világban, és ez a jövőben is így lesz. Mindig is eredetiségre törekedtünk, egyszerű, meglepő és megmosolyogtató reklámokat csináltunk, és igyekeztünk egyfajta szakmai benchmarkot is képviselni” – mondja a cég credója kapcsán Hannes Wirnsberger.

Visszatekintve a DDB Budapest történetére, melyik volt a legfontosabb mérföldkő? – teszem fel a kérdést. „Én már 25 éve itt vagyok, igazi veteránként leginkább 2003-2004-et idézném fel, amikor a McDonald’s Hi kampányát készítettük. Erre a munkára azért tekintünk mérföldkőként, mert a fordulat, hogy a termékekről a márka és az emberek kapcsolatára, arra az emocionális dimenzióra helyeződött a hangsúly, amelyben tömegek osztoztak a Meki kapcsán, óriási üzleti növekedést eredményezett, lendületet adott a márkának, és a kategória megkérdőjelezhetetlen ikonjává tette azt. Előtte leginkább a külföldi kampányok adaptációi futottak a magyar piacon, ez viszont nem csak nekünk, hanem más ügynökségeknek is ajtót nyitott, hogy lokálisabbak és kreatívabbak legyenek. Az Év Ügynöksége címet is már több alkalommal elnyertük, ami azért jelentős számunkra, mert fontos nyerni és elismerve lenni. Ez a piac felé is komoly visszajelzése a kemény munkának, de belülről is érezzük ezt.”

Hannes további sikersztoriként említi a médiaoldal leválását, amikor kis túlzással egyik napról a másikra kellett átállni egy teljesen új üzleti modellre úgy, hogy a kreatívügynökség továbbra is zökkenőmentesen és pénzügyi értelemben is eredményesen működjön. Ez akkor óriási üzleti kihívás volt, meghatározó a DDB piaci jelenléte kapcsán. Na meg a hosszú távú, kölcsönös bizalomra építő ügyfeleket, mint például a Telekom, amellyel 13 éve dolgoznak. „Az ügynökséggel való hosszú távú kapcsolat a brandek sikerének egyik kulcsa. Egy olyan tényező, melyet ma már a kommunikációs hatékonysággal foglalkozó iránymutató tanulmányok is számon tartanak” – mutat rá Gál Sarolta.

Hasonló a helyzet a McDonald’sszal, amellyel a DDB már Hannes érkezése előtt is együtt dolgozott, és egyik siker követi a másikat: a fentebb említett Hi után kétszámjegyű növekedést ért el a gyorsétterem-hálózat, és kampányaik azóta is komoly elismeréseket kapnak itthon és külföldön. És hogyan lehet ugyanazzal az ügyféllel hosszú távon is sikeresen dolgozni? „Folyamatosan jobb ötletekkel, jobb eredményekkel. Ez olyan, mint egy három Michelin-csillagos étterem, ahol minden nap bizonyítanod kell” – hangzik Hannes válasza. „Ehhez a kíváncsiság és a tudásszomj is nélkülözhetetlen, hiszen a marketing, mint szakma is sokat fejlődött az elmúlt évtizedben. Szerencsénk van, mert mind a Telekom, mind a McDonald’s élen jár a világban zajló szakmai változások követésében, folyamatosan kihívások elé állítjuk egymást, és így közösen tudunk előrelépni. Nagyon fontos, hogy ilyen, majdhogynem szimbiotikus szakmai kapcsolat van köztünk. Nem kampányokat és hirdetéseket tervezünk, hanem együtt építkezünk. Ezt nem feltétlenül kémiának nevezném, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy nyelvet beszélünk. Ha egy vállalat marketingosztálya lépést tart a szakma nemzetközi élvonalát jelentő új alapokkal, összefüggésekkel, ám az ügynökség ezt nem képes követni, akkor ott előbb-utóbb megkérdőjeleződik a szakmai kapcsolat, esetleg sor kerül a szakításra” – mondja Gál Sarolta.

Az iparág közös gödre

És melyek a legnagyobb kihívások? Gál Sarolta hét év és fél éves DDB-s pályafutását összegezve rámutat: ugyanazok, mint a világ más pontjain. „A legnagyobb – és globális – probléma az, hogy az iparág elvesztett valamit, ami korábban alapértéke volt, ez pedig az, hogy egy reklám mit sem ér, ha nem képes kiváltani az emberek érdeklődését. Az embereket ma már nem érdekli a reklám, sőt ahogy idén dr. Karen Nelson-Field Cannes-ban fogalmazott, »mára a reklámokkal kapcsolatos meghatározó emberi viselkedés az, hogy próbáljuk elkerülni azokat«. Ez a szakmánk számára borzasztóan rossz hír. De a jó hír az, hogy az elmúlt néhány évben a globális iparág (ügynökségi és megbízói oldalon egyaránt) hatalmas erőfeszítéseket tett, és eredményeket is ért el a magunk ásta gödörből való kimászás érdekében. 

A legnagyobb kihívás mindannyiunk számára, hogy visszamenjünk oda, ahol kapcsolatot tudunk teremteni az emberekkel, ahol érdekessé válhatunk, és kiérdemeljük a figyelmüket. Ez utóbbit a médiába invesztált milliók önmagukban már nem oldják meg, az ötlet viszont igen. 

Az iparágnak érdemes lenne önvizsgálatot tartani és felhagyni azokkal a gyakorlatokkal, amelyek nem többek »környezetszennyezésnél«, a figyelem erodálásánál. Nils Leonard, az Uncommon alapítója nemrég azt posztolta, hogy míg a cégek a hirdetéseik megjelenítéséért fizetnek a YouTube-nak, az emberek arra áldoznak, hogy kikerüljék azokat – na ez pontosan leírja a gödröt, amiben vagyunk.”

„Komoly különbség van egy klikk és az emberekkel való kapcsolat között” – teszi hozzá Hannes. Ha megkérdezzük a Metát, pontosan megmondja, hány emberhez jutott el a hirdetés, de fogalma sincs arról, mindez milyen reakciókat váltott ki.
Gál Sarolta szerint tudományos kutatások számolnak be arról, hogy mely reklámfelületeken miként érnek célba az üzenetek, és például kiderül: a digitális hirdetések 85 százaléka nem éri el a memóriaküszöböt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kevesebb mint 2,5 másodpercig képesek megragadni a figyelmet, holott minimum ennyi idő kellene ahhoz, hogy bármi is megmaradjon az emberek emlékezetében. Hasonló sokkoló számokkal találkozunk a bannerekkel kapcsolatban is: mindössze 0,06 százalékukra kattintanak, ezeknek a kattintásoknak is több mint fele véletlenül történik. „Tegyük fel a kérdést magunknak: miért gyártjuk ezeket, ha senki nem kíváncsi rájuk?” Később hozzáteszi: az is tudományosan bizonyított tény, hogy a leghatékonyabban az érzések tudják áttörni a falakat, és megfogni az embereket – ez az a bizonyos 15 százalék, ami átmegy.

Tavalyi beszélgetésünk során arra is kitértek, hogy nehéz az új generáció behúzása a kreatíviparba, mert számukra ez a terület nem menő vagy érdekes. „Ha nőni akarunk, a legtehetségesebb emberekre van szükségünk, akik beleillenek a céges kultúránkba. Ennek érdekében őszintének kell lennünk az emberekkel: el kell mondanunk, hogy ez az iparág kemény munkát kíván meg a stratégiaalkotástól a tervezésen és az ötletelésen át a kivitelezésig és a visszacsatolásig, de az ambiciózus emberek megtalálhatják itt a helyüket. Aki elég kreatív, megmozgathatja és formálhatja a világot” – mondja Hannes.

De vajon hogyan találják meg őket, és miként léphetnek velük kapcsolatba? Ez is kemény munkát jelent, és komolyan versenyeznek a startupokkal, az AI-cégekkel és egyéb népszerű helyekkel. A DDB Budapest a fiatalokra és a tapasztaltakra egyaránt számít – utóbbiak már sok mindent láttak, és jobban fókuszálnak a feladatra. A fiatalok ingerküszöbét viszont nehezebb áttörni, és ennél a pontnál Sarolta visszakanyarodik korábbi mondatához: ha a reklámok nem érdekesek az emberek számára, a reklámipar sem lesz az. „Mindenki a Gen Z-ről beszél, és az ő igényeiket akarja kiszolgálni olyan dolgokkal, amelyek tetszenek nekik. De ha olyan dolgot csinálunk, ami nem tetszik nekik, azzal kizökkentjük őket, és végre figyelni fognak ránk. Ahhoz, hogy megmozgassuk a fiatalokat, reklámosként ideológiai kihívásokat kell eléjük állítanunk” – teszi hozzá Hannes. 

„2023-ban globálisan 750 milliárd dollárt költöttek a márkák hirdetésekre. Ez komoly felelősség. Bill Bernbach, a DDB egyik alapítója úgy fogalmazott, hogy »mindannyian, akik szakmai alapokon használjuk a médiát, a társadalom alakítói vagyunk. Vulgarizálhatjuk ezt a társadalmat. Brutalizálhatjuk is. Vagy segíthetünk magasabb szintre emelni.« Ez a mi feladatunk” – teszi hozzá Hannes.

Jövőbeni terveikről szólva Hannes azt mondja, olyan ötleteket szeretnének, amelyek híressé válnak, és szakmai szempontból a nemzetközi projektekre szakosodott Gustaf felnevelése a cél. Sarolta pedig azt kívánja, hogy az iparág visszataláljon oda, hogy a reklám ne elkerülendő vagy szükséges rossz legyen az emberek életében, hanem valami, ami nyomot hagy, szórakoztat vagy elgondolkodtat.

A díjnak önbizalmat is kell adnia, nem csak győzelmet

Tavalyi beszélgetésünkkor Tóth Dorottya megjegyezte: „Gondolnád, hogy egy cannes-i ezüst jó ellenszere az imposztor szindrómának, de néha még ez sem segít”. Most Balogh Zsolttal a versenyeredményekről szólva abszolút egyetértenek abban, hogy ezek mindenképpen megerősítést jelentenek, ráadásul olyan emberektől, akik nagyobb büdzsével dolgozó, érettebb piacokról érkezve minősítik a pályázatokat.
Amikor kijön egy hír, hogy valahol ezüstöt nyernek, az ember hajlamos először kicsit csalódottan reagálni, majd utána leesik, hogy ez mégis mekkora eredmény. Zsolt arra is emlékszik, hogy csak jóval később jött rá, milyen érték is volt, amikor a kétezres évek elején a Procternek készített print Cannes-ban shortlistet ért – ezt a beadott pályázatoknak általában kevesebb mint tíz százaléka éri el. „Ezért is érdemes nemzetközi fesztiválambíciókkal dolgozni, mert teljesen más helyre rakja az embert. Mi ezt belülről éljük meg, de ezek a díjak a magyar szakma perspektívájának növelését is jelentik, hiszen ha valaki itt eredményt ér el, az a hazai iparágnak is megmutatja, hogy nem lehetetlen, és együtt kellene/lehetne ennek örülni” – mutat rá.

Az Impossible Campus díjai kapcsán Zsolt úgy véli, a legfontosabb a 2023-as cannes-i ezüst, de a kreatívok számára a legértékesebb a tavalyi D&AD, ahol ezüstöt és bronzot is nyertek. Dorottya hozzáteszi: ez a nemzetközi mellett a hazai zsűrinek is nagyon tetszett, az Arany Pengén és a Hipnózison is Grand Prix-t kapott, a D&AD pedig szinte katarktikus volt. „És miközben sorra jöttek a díjak, mi már a következő kampány case studyján dolgoztunk. Ez lélektanilag nyomást helyezett ránk, de motiválóan is hatott.”

„Ez kicsit olyan, mint a mezőgazdaság: felszántod a földet, elveted a magot, beérik az előző év eredménye, de az aratáskor már vetned kell az új magot. De még nem találtuk ki, hogy mikor pihenünk” – mondja Zsolt, mire Dorottya rávágja: „állandó vetésforgóban vagyunk.”

A nevezési stratégiák kapcsán elmondják: a DDB nem szórja válogatás nélkül a pályázatokat, a networkön belül vannak emberek, akik kifejezetten a versenyekkel foglalkoznak. Statisztikák alapján nézegetik, hogy kinek, hol, milyen esélye van, irodánként és hálózati szinten, és ezt a gyakorlatot a budapesti iroda is alkalmazza.
„Ezt ugyanúgy meg kell tanulni, mint a reklámszakma más aspektusait” – mutat rá Dorottya. A tudás azonban nem jön házhoz, ehhez a know-how-hoz szükséges a zsűrizési tapasztalat, de az is, hogy például Cannes-ban meghallgassák az Inside the Jury Room előadásokat, vagy egyéb fesztivál insightokat tanulmányozzanak. „A nemzetközi zsűrikbe való bejutás sem lehetetlen, egész egyszerűen jelentkezni kell, sokszor, sok helyre” – javasolja saját tapasztalatira hivatkozva. Most épp a Gerety Awards közép-kelet-európai executive zsűrijére és a The One Club for Creativity fiatal kreatívoknak szóló Young Ones zsűrizésére készül, de volt már zsűritag a New York Festivalon, a ONE Screenen, a White Square-en és a szintén női fókuszú SeeHer Lense-en is.

Ha a verseny-bakancslistáról kérdezem őket, Zsolt úgy fogalmaz, hogy a díj csak következmény, de a kérdés az, hogy kreatívként mit alkottál, és annak milyen hatása volt, hány embert és milyen eredményt ért el. Ő szeretne országhatárokon túlmutató munkával nevezni, vagy olyannal, amiről tudják, hogy a nevéhez fűződik.
Dorottya azt mondja, összességében szebben csillogó fémeket látna, a legnagyobb ügyfeleivel. „Olyan reklámokat szeretnék készíteni, amelyek nem csak a szakmában, hanem az emberek között is híresek lesznek, vagy akár mémek készülnek belőlük” – teszi hozzá.

A 2024-es munkáik kapcsán Dorottya arra a legbüszkébb, hogy nagy ügyfeleiknek is készítettek nemzetközi elismerést szerző munkákat – az Arches of Hunger az Epicán ezüstöt kapott, a Tuning Slam ugyanitt shortlistes lett. „Nagyon fontos, hogy a sikereken túlmenően mindenki azt is lássa, hogy milyen kemény munka van mögötte, és hogy mi minden nap ezen dolgozunk” – mondja Zsolt.
Dorottya a tavalyi munkáik közül még a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítványnak készült filmet említi, amely úgy született, hogy a Eurobest Young verseny kapcsán (ahol civil szervezeteknek kell adniuk a briefet) megkérte a McDonald’sot, hogy támogassa a hazai előválogató létrejöttét és a nyertesek döntőbe nevezését. „Erre nagyon sok jó ötlet érkezett, és a DDB-s csapat az »Ölelés ereje« tematikával megnyerte a hazai válogatót, majd a McDonald’s azt mondta, hogy valósítsuk is meg. Ritka, hogy egy ügyfél ilyen helyzetben ennyire támogató, és így született meg a Páncélos mese, amely aranyat nyert az Arany Pengén.”

Érzékenyítés és humor

Fontos, hogy legyenek elérzékenyülős reklámok (mint amilyen korábban a Koltai Róberttel forgatott karácsonyi film, A legnagyobb ajándék is volt), de a humornak is fontos szerepe van, és ezt az egész szakmának tanulnia kell még. „Van egy generáció, amelynek tagjai a 2010-es évek elején a purpose érában kezdtek a szakmában, és nincs meg a komikus eszköztáruk. A náluk idősebbeknek ebben komoly rutinjuk van, főleg a filmek terén, de ebből most kevesebb készül. De nem aggódom, mert a magyar TikTok is tele van őszintén vicces dolgokkal, amelyekből lehet tanulni” – mondja Dorottya.

Zsolt a szórakoztatás fontosságát hangsúlyozza: „Ha mi egy reklámfilmmel úgymond elvesszük valaki idejét, akkor meg kell őt tisztelnünk azzal, hogy cserébe adjunk is valamit, amin elgondolkodik, vagy érzéseket kelt benne.” „A Contagious »parancsolatai« között is megtalálható a legyél hasznos, releváns és szórakoztató ajánlás, amiből könnyű egyet vagy kettőt hozni, de akkor vagyunk igazán jók, ha mindhármat teljesítjük” – egészíti ki Dorottya.

DDB-kampányok és alkotóik

Ismét megkértük a DDB munkatársait, hogy meséljenek nekünk legemlékezetesebb tavalyi kampányaikról.  

1) McDonald’s – Arches of Hunger

A McDonald’s szerette volna elérni, hogy amikor a gamerek megéheznek, a Meki jusson elsőként az eszükbe. Rájöttünk, hogy a tökéletes emlékeztető tulajdonképpen már ott van előttük játék közben, ugyanis a márka ívelt logója a legmenőbb nyílt világú játékok többségében ténylegesen felfedezhető. Annak érdekében, hogy a játékosok szeme könnyebben kiszúrja ezeket, készítettünk egy három darabból álló OOH-sorozatot, ami ezt a vizuális hatást idézte meg. A poszterekre valósághű játékgrafikákat készítettünk, de egy csavarral: az ikonikus arany íveket „láthatatlanul”, mégis felismerhető módon rejtettük el bennük. Hogy biztosan megragadjuk a gamerek figyelmét, a képekre került virtuális világok megjelenését megkülönböztethetetlenné tettük a valódi játékokétól: népszerű gaming esztétikákból merítettünk inspirációt, és olyan módszerrel állítottuk azokat elő, ahogy számos valódi játék is készül – az egészet az Unreal Engine-ben építettük fel. Színtiszta kézműves art direkció és dizájn, semmi AI!

„Az Assassin’s Creed Odyssey-ben Makedónia alakja pont úgy nézett ki, mint a McDonald’s logó. És miután ezt észrevettük, elkezdtük minden játékban felfedezni” - mondta Gillotte Emese, Head of Art a projekt születéséről. „Az Unreal Engine használata újszerű kihívás volt, hiszen a szoftverben elérhető anyagokból válogatva, rugalmasan kellett alkotnunk. Ez a folyamat arra késztetett minket, hogy másképp gondolkodjunk. Emellett a videójátékok gazdag vizuális esztétikáját beépíteni a projektbe elképesztően izgalmas volt.”

Eddigi eredmények: Epica Awards – Ezüst; Golden Drum – Bronz

2) Telekom – Tuning Slam 

A Tuning Slam a Telekom Szoboszlai Dominik színre léptetéséről is ismertté vált Tuning kampányának egy mozikban és online futó „társfilmje” volt. Az egyperces videóban a hazai hiphop-színtér egyik legtechnikásabb MC-je, Gege (6363) a slam poetry eszköztárához nyúlva festi le, mit jelent számára a magyar leleményesség, vagy ahogy a szövegében ő is mondja: a magyar tuning. A Miki357 által filmre álmodott klipben a márka arra kívánta ráirányítani a figyelmet, hogy mindenkiben megvan az a képesség, hogy a saját életének az alakítója legyen. Ehhez pedig apró lépesek is elegendőek, melyek az élet különböző területeit jobbá teszik, azaz tuningolják.
Az opusz fő célja a Tuning kampány amplifikálása volt, valamint az, hogy a tuningolás képessége a büszkeség egyfajta forrásává váljon a magyarok fejében. Mindezt szórakoztató, verbálisan és vizuálisan is izgalmas formában, a popkultúra szövetébe organikusan beépülő módon.

A film különlegessége, hogy a hagyományos, pár napos reklámforgatások helyett jóval hosszabb, több hétig tartó képrögzítés során, különböző technikákkal felvett nyersanyagokból készült el. Az érdekesen kistabilizált kameramozgások mellett, LIDAR scanekkel, AI arccserével, valamint filmre forgatott anyagokkal is dolgoztunk. Ennek a vegyes technikának és a különleges kameramozgásoknak is köszönhető, hogy a látvány egyszerre dokumentarista és videoklipes. Ráadásul zeneileg sem a biztonsági utat járja: Pándi Balázs free dobolása kerekíti ki az összképet.

„Jó húsz évvel ezelőtt vaskosan benne voltam a hazai hiphop-szcénában freestyle MC-ként, ezért mindig öröm számomra, ha egy projektembe belevihetek valamit abból a kulturális közegből, ahová oly sok szál köt. Nagyon élveztem az együttdolgozást Gegével, borzasztó inspiráló és rendkívül harmonikus volt a vele való közös munka. És mivel Miki357-nek is a hiphop az ősbiotópja, végig érezhető volt, hogy ez mindegyik fél számára egy igazi örömprojekt.” – foglalta össze személyes élményeit a kampány kapcsán Trencsényi Dániel, senior kreatív szövegíró.

Eredmények: Epica Awards – Shortlist; Hipnózis – Arany és Bronz 2x; Arany Penge – Ezüst; Pixel Perfect – Arany és Ezüst

3) Telekom – Dataset for Equality

A Telekom Dataset for Equality projektje egy nemzetközi kezdeményezés volt a technológiai szektorban dolgozó nők láthatóságának növelésére és a nemi sztereotípiák lebontására. A vállalat célja az volt, hogy az adatok erejével támogassa a mesterséges intelligenciák fejlődését, így biztosítva, hogy a képgeneráló AI-rendszerekben a nők ne legyenek többé alulreprezentáltak.

A Telekom arra kérte a STEM területen dolgozó női szakembereket és vezetőket, hogy egy LinkedIn-fiókkal történő bejelentkezést követően osszák meg adataikat – profilképüket és szakmai titulusukat – a www.datasetforequality.com oldalon egy olyan anonim módon feldolgozott adathalmaz létrehozása érdekében, amely segíti az AI rendszerek kiegyensúlyozottabb tanulását.

A Telekom a vizuális- és szintetikusmédia-piac egyik úttörőjével, a VAIsual csapatával együttműködve biztosította, hogy a létrehozott adatkészlet valóban etikus és hasznos tréninganyag legyen az AI rendszerek számára. A kampánnyal a Telekom globális szakmai szinten is az elsők között reagált a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatos problémakörre.

„Rengeteg kihívást rejtett, hogy az adatgyűjtés megvalósulhasson olyan mechanizmussal, amilyennel elképzeltük. A Telekommal és a partnereinkkel folyamatosan ugrottuk át az elénk gördülő akadályokat, volt, hogy újraterveztünk, míg végül elértük a célunkat.

Izgalmas volt részesének és alakítójának lenni egy olyan kezdeményezésnek, amivel nemcsak hatással tudunk lenni, de megkísérlünk pozitív változást is elérni. A Dataset for Equality-t ezért szerettem, amellett, hogy egy fantasztikus AI szakértővel dolgozhattam együtt, és jóformán szabad kezet kapva az ügyféltől" – mesélt a projekttel kapcsolatos személyes motivációjáról Márta Judit, senior project manager. 

Eredmények: Cresta – Shortlist; New York Festivals – Finalist; Hipnózis – Bronz X4; Arany Penge – Ezüst és Bronz X3

4) Auchan – Maradtmég Dobozka

Az Auchan számára kiemelten fontos ügy az ételpazarlás elleni harc. Ezért 2023 telén a retailóriás úgy döntött, hogy egy átlagos karácsonyi kampány helyett inkább beleáll a témába, és valami olyat tesz, ami ráirányítja a figyelmet az ünnepek alatt jelentősen megnövekedő háztartási élelmiszer-pazarlásra. Sőt, ezen túlmenően eszközt is ad az emberek kezébe, aminek segítségével aktív cselekvőként maguk is tehetnek az ügyért.

A karácsonyi pazarlás, mint topik, szokatlan választás egy hipermarketlánctól, pláne, hogy kereskedelmi szempontból ez az év legforgalmasabb időszaka. Pedig a téma abszolút releváns, szinte bárki tud viszonyulni hozzá, hiszen az ünnepek alatt mindenki ételhordó dobozokkal távozik a családi vendégségekből. Mégis, a családtagokon kívül másnak nem szokás ételt csomagolni. Ez is az egyik oka, hogy a megmaradt ételek végül a kukában landolnak. Ezért Maradtmég Dobozka néven létrehoztunk egy újrapapírból készült, ételhordó dobozt, ami nemcsak ételtárolásra volt alkalmas, de úgy nézett ki, mint egy ajándékodoboz, ami így tulajdonképpen ajándékká varázsolta a bele kerülő, megmaradt ételt. Ezek a dobozkák az adventi-karácsonyi időszakban voltak elérhetőek az áruházakban, ezzel is ösztönözve a vásárlókat a megmaradt ételek megmentésére, megosztására.

A Maradtmég Dobozkák nemcsak eladáshelyi marketing szerepet töltöttek be, de mivel maguk is üzenethordozók voltak, ezért a fizikai továbbadás miatt word of mouth indikátorokká is váltak. Nem véletlen, hogy végül közel 88 000 darabot vettek meg a vásárlók, így téve a dobozkákat a kampány kézzelfogható szimbólumává.

„Számomra kifejezetten inspiráló volt, hogy nemcsak a szokásos, eladást ösztönző karácsonyi kampányt fejleszthettük, hanem sikerült egy olyan erős insightot találni, amire építve az Auchan márka társadalmi célkitűzéseit is tudtuk támogatni. Mélyen hittünk az ötletben, a teljes csapat újra és újra nekifutott, hogy meg tudjuk valósítani. Ugyanakkor számos kétely is volt bennünk, vajon a fogyasztók a karácsonyi bevásárlás terhe alatt gondolnak-e arra, hogy mi lesz majd az ünnepek alatt megmaradt ételekkel? A kampány eredménye is igazolta, hogy van létjogosultsága a tudatos platformunknak, és folytatjuk tovább az élelmiszerpazarlás elleni aktivitást.” – mutatott rá Kőrös Ágnes, business director, hogy számára miért volt fontos ez a projekt.

Eredmények: Hipnózis – Bronz; Arany Penge - Bronz

5) McDonald’s & Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány – A páncélos mese

A McDonald’s Magyarország egy megható kampányfilmmel, a „Páncélos mesével” ünnepelte a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány 30 éves fennállását. A kisfilm mesés narrációval és érzelmekkel teli képsorokkal mutatta be, hogy a szülő közelsége gyógyító erejű, védelmet nyújtó páncélként óvja a beteg gyermeket.
Az alapítvány eddig több mint 14 000 családnak segített abban, hogy krónikus beteg gyermekük szülői szeretetben, otthonos környezetben gyógyulhasson, a Ronald Házak és Családközpontok pedig a kórházi kezelések ideje alatt biztosítanak szállást és támogatást a családok számára, enyhítve a megpróbáltatásokat. A Földes Eszter főszereplésével elkészült film egy egyszerű és érzelmes gesztusba sűrítette mindezt: az alapítvány a házakkal és a központtal a beteg gyermekeknek a családjuk közelségét és gyógyító ölelését adja, hogy szeretetteljes, nyugodt környezetben lábadozhassanak.

A kampány erejét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kampányidőszakot követően az alapítványnak felajánlott adóegyszázalékokból befolyt bevételük az ötszörösére növekedett.

„Ez volt az első társadalmi célú projektem: felszabadító volt olyan témával foglalkozni, ami közvetlenül segítheti az érintettek életét. Ráadásul mindez egy fiatal kreatívoknak szóló versenyen, a Eurobest Youngon megálmodott ötletünkből jöhetett létre, ez nagyon kivételes lehetőség. Ritka az olyan projekt, amiben egyszerre szakmai és társadalmi szempontból is értékes munkát végezhetek, és hogy a kampány az elmúlt évek kimagaslóan legsikeresebb eredményeit érte el mindkét szempontból, olyan pozitív visszaigazolás a munkámmal kapcsolatban, amiért hálás vagyok, mert ritkán fordul elő.” – idézte fel a kampánnyal kapcsolatban Válenti Kata, art director.

Eddigi eredmények: Arany Penge – Arany