A Prizma Alapítvány és az Europion közös kutatása 1321 magyar állampolgárt tesztelt, hogy képesek-e megkülönböztetni a valódi videókat az AI által generált tartalmaktól. A résztvevők rövid videórészleteket láttak, majd dönteniük kellett: valódi felvételről van-e szó, vagy mesterséges intelligenciával készült tartalomról.
Az eredmények egyértelműek és riasztóak, nemcsak a jövőnk, hanem a politikai kampányok szempontjából is, mivel az emberek az AI-videókat csak 60%-ban ismerik fel helyesen. Így a deepfake videók, célzott manipuláció, automatizált propaganda, dezinformációs hálózatok egyre nagyobb veszélyt jelentenek.
Nagyon alacsony hatásfokkal tudják megállapítani valódiságukat
Kutatás súlyos figyelmeztetés a mesterséges intelligenciával készült videók valószínűsíthető hatásmechanizmusaival kapcsolatban. A felmérés résztvevőinek válaszai alapján ugyanis az emberek többsége rendszeresen találkozik ilyen tartalmakkal, miközben nagyon alacsony hatásfokkal tudja megállapítani valódiságukat.
Jó hír, hogy jellemzően tisztában vannak vele, hogy nem megbízható a megítélésük e téren, ami talán óvatosságra inti az ilyen tartalmak fogyasztóit azzal kapcsolatban, mennyire higgyék el, amit látnak.
Ezt erősíti az is, hogy gyakrabban tartanak egy nem AI-videót AI-nak (62%), mint egy AI videót nem AI-nak (40%). Tehát az emberek megítélése nagyon óvatos, és egyre kevesebbet hisznek el valósnak abból, amit látnak.
Ugyanakkor az adatok azt is alátámasztják, hogy nagyon minimális a kapcsolat aközött, hogy az emberek milyennek ítélik saját képességüket az AI-videók felismerésére, és milyen sikeresek benne valójában.
Nagy kérdés, hogy ez hosszú távon milyen irányba vezet. Feltételezve, hogy a kevésbé fejlett AI-videók korában, akár csak egy évvel ezelőtt, kevesebb ember gondolta azt egy nem AI-videóról, hogy mesterséges intelligenciával készült, ma pedig már 62%-ban tévesen ítélnek, nemsokára eljuthatunk oda, hogy a videós tartalmak többségéről eleve azt fogjuk feltételezni, hogy AI-jal készültek, azaz hamisak. Sokkal fontosabbá válhatnak ezáltal a kontextuális információk (pl. ki tette közzé a videót), illetve, hogy mennyire akarjuk elhinni az abban szereplő állításokat (sok esetben: mennyire értünk azokkal egyet). Ez pedig tovább erősítheti a közösségi média algoritmusai által amúgy is felerősített véleménybuborékok hatását: már a konkrét videós bizonyítékoknak sem fogunk hinni, amik szembe mennek előzetes hiedelmeinkkel, azt gondolva, hogy úgyis AI-jal készültek.
De lehet ennek az egésznek egy pozitív mellékhatása is. Amennyiben az AI térnyerése miatt már képtelenek leszünk megállapítani egy-egy online tartalom valódiságát, és minden online tartalmat kiindulópontként hamisnak kezelünk, újra felértékelődhetnek az offline szerzett információk. A személyes találkozások, beszélgetések, amelyek esetén nem merül fel bennünk, hogy amit látunk, az nem valós. Jó esetben ez oda vezethet, hogy az emberek többet tájékozódnak ismerőseiktől, közösségeiken belül, esetleg személyesen vesznek részt politikai, társadalmi, szakmai vagy egyéb közösségi rendezvényeken, hogy megbízható információkhoz jussanak. Rosszabb esetben pedig még a jelenleginél is jobban elzárkóznak a közélettől, mondván, ami ott zajlik, abból úgysem lehet semmit elhinni.
A részletes kutatás ezen a linken érhető el.
Nyitókép: Prizma Alapítvány
