Az AGB Nielsen saját műszeres közönségmérő rendszerének adatai alapján vizsgálta, hogyan vált egyre magányosabb tevékenységgé a tévénézés Magyarországon az utóbbi tíz évben. A négyévesnél idősebb lakosság körében végzett kutatás szerint ugyan nem tévézünk többet, mint pár évvel ezelőtt, azonban egyre gyakrabban ülünk egyedül a készülék elé.

A tévé előtt töltött átlagos idő a kilencvenes évek végén - a kereskedelmi tévék megjelenése után - nőtt meg ugrásszerűen, 2004-ig folyamatosan emelkedett, azóta pedig kismértékben csökken.

Az elmúlt tíz évben folyamatosan nőtt a magányos tévézés, az utóbbi négy évben ez vált jellemzővé a korábbi társas tevékenység helyett. Ennek hátterében több dolog is áll: egyrészt egyre több háztartás rendelkezik egynél több tévékészülékkel, így a családtagok külön készüléken nézhetik az őket érdeklő műsorokat. Másrészt az egyedül élők száma is megnőtt - az elmúlt tíz évben 790 ezerről 966 ezerre - miközben a kettő vagy több fős háztartások száma inkább csökken.

A csatornák közül az RTL-t és a TV2-t inkább társaságban nézik az emberek, tavaly a nézőinek majdnem fele többedmagával ült a készülék előtt. Utánuk a közszolgálati- és hírtelevíziókat nézik a legtöbben társaságban, majd a film- és az általános szórakoztató csatornákat.

A tematikus adókra azonban a magányos tévézés a jellemző: a sport- és zenetévéket mintegy 70 százalék egyedül nézi, és a gyerekcsatornáknál is magas, mintegy 65 százalékos az arány.

Az AGB azt is vizsgálta, hogy a családban élők között mennyire jellemző a magányos tévézés, ebből kiderült, hogy a legalább kétfős háztartásokban élők majdnem fele, vagyis 45,6 százaléka tévézik egyedül. A zene-, sport- és gyerekcsatornák esetében sem ad nagyon eltérő adatokat a családon belüli mérés: a kutatás szerint a gyerekeknél ez nem meglepő, hiszen ők nem élnek egyedül egy háztartásban, a sport- és zenecsatornák műsorait pedig vélhetően a családokon belül is inkább egyedül nézik a családtagok.