Általában amikor fake newsról beszélgetünk, mindenki lapos Földről, UFO észlelésről, friss hírként tálalt, öt évvel ezelőtti terrorakciókról beszél. Esetekről, amikről vagy lerí, hogy dezinformáció, vagy rövid kutakodással cáfolható. A hétköznapi félrevezetésről – legyen az akár jóhiszemű, felszínességből adódó – kevés szó esik. Ez ellen mit lehet tenni?

Az idei tél különösen kemény Európa-szerte. Még a hideghez szokott északi államok is megszenvedték az elmúlt heteket. Ennek illusztrálására még 2023 december elején járta be a világot a hír, hogy Osloban a zord időjárás megviselte a frissen beszerzett elektromos buszokat. A hozzánk eljutó hírek már többnyire úgy fogalmaztak: összeomlott Oslo tömegközlekedése a hidegben lerobbanó elektromos buszok miatt.

„Hülye norvégok, norvég hülyék” – vonja le a következtetést az internet népe. Norvégok, szerencsétlenek, nem számoltak a hideggel, ugye, naivan belefogtak a flotta modernizálásába, és most ennek isszák a levét. Ki-ki vérmérséklete szerint interpretálta a hírt, és látta meg benne a lehetőséget, hogy saját agendáját igazolja. Európa lukra futott az elektrifikációval. Bejött a kínaiak mesterterve. A valóság megcáfolja first world elkényelmesedett lakóit.

Hogy a trollok könnyen pálcát törnek akárki fölött, aki hibát vét, az persze nem újdonság. Mindazonáltal Norvégiát nem lehet azzal vádolni, hogy ne tudna egyet s mást az energetikáról. A kőolajtermelés európai éllovasáról beszélünk, egy országról, mely olajbevételeiből nem felhőkarcolókat épít, hanem igyekszik a jövőbe beruházni. A megújuló alapú termelésben ma már minden fronton jegyzik Norvégiát, vízerőművek tekintetében dobogósok, és ott tartanak, hogy úszó szélerőműveik is vannak. Az elektromos járművekkel is van némi tapasztalatuk, ma már 5-ből 4 újonnan értékesített autó elektromos Norvégiában. Osloban már 2018-ban is közlekedtek elektromos buszok.

Ezzel együtt természetesen nekik is lehetnek nehéz napjaik, rossz döntéseik. A kérdés az, hogy mi hogyan fogunk erről tudomást szerezni?

A december eleji fiaskót igyekezett a helyi közlekedési vállalat megmagyarázni, számokkal is alátámasztva, hogy valójában a fennakadás mértékét hogyan képzeljük el. Állításuk szerint igaz ugyan, hogy kiestek egyes járatok, de az ezer járművet is meghaladó teljes flottához mérten ez nem katasztrofális arány. A napi négyezer járatindulásból csak maximum száz maradt el. Elismerték, hogy esik ugyan a hatótávja a buszoknak a hidegben, de a sűrűbb töltéssel ezen úrrá tudnak lenni.

Nem várt fordulatot hozott az eset megítélésében az a norvég e-közlekedési influenszer, aki állítása szerint részletesen utánajárt a probléma hátterének, és azt találta, hogy nem is annyira a buszon múlik ez, hanem a töltőberendezésen – ami ilyen nagy étvágyú buszok esetében nem oldalról bedugós csatlakozó, hanem egy mennyezetről lelógó érintkező, úgy nevezett pantográf. Ezeket egy ausztrál cég szállítja (lásd: „hülye ausztrálok, ausztrál hülyék”), hidegben messze nem áramlik annyi töltés rajtuk, aztán be is lepi őket a hó és a gyorsabban lemerülő buszok nem is tudnak eleget tölteni a kocsiszínben. És különben is, a fennakadásokat eltúlzó lapok többnyire egy behavazott diesel MAN busszal illusztrálták a szenzációhajhász cikkeiket, ipiapacs!

Több sem kellett az elmúlt heteket elnyomásban töltő villanyautós híveknek, triumfálva estek neki a dízelvérűeknek, revansot véve a korábbi szégyenérzetért. Minden kamu volt! Különben is, Oslo kifejezetten délen helyezkedik el Norvégián belül, egy védett öbölben, már majdhogynem mediterrán! Igaz ugyan, hogy hidegek a telek, de legfeljebb csak pár fokkal a nulla alatt, és egyáltalán nem szokott lenni mínusz 35 mint azt a korábbi jajveszékelő hírek állították.

Ha eddig eljutott a kedves olvasó, tegye fel magának a kérdést, hogy vajon mi lehet a valóság? Kinek a felelőssége, ha nem látunk tisztán az osloi e-buszok készültsége ügyében?

(Csak zárójelben: próbáljon meg bárki is tisztán látni atekintetben, hogy a vágott, vagy a műfenyő karbonlábnyoma a kisebb-e, kelt-e rákot az aszpartám, vagy hogy a Kijevre egy nap alatt kilőtt akárhány rakéta az a kimerült orosz hadsereg hattyúdala, vagy éppen a mindent elsöprő utolsó roham előszele. Ahány forrás, annyiféle verdikt, pedig viszonylag egyszerűen igazolható, kvantifikálható „tényekről” beszélünk.)

Az Osloban működő közlekedési társaság, a Ruter kommunikációjának elsődleges célja az utasok tájékoztatása, a helyzet kezelése, és ezzel kapcsolatban nem érte panasz a társaság háza táját: kommunikáltak minden csatornán, adtak magyarázatot is a járatkimaradásokra, és természetesen, jó kommunikátorhoz illően fel tudtak mutatni olyan viszonyszámokat, amik alapján ennek a néhány nehezebb napnak a fiaskója bagatellizálható. 

Ismerős a kábeltévé és netszolgáltatók gyakorlata? 2-3 napos üzemszünet még mindig a 99 százalékos szolgáltatási garancián belül van. A helyzet a busszal is hasonló, hiszen az évi milliós nagyságrendű utaskilométernek csak elenyésző százalékát érintette a leállás. Lehet persze számonkérni a Ruter honlapját, hogy nem érhető el naprakész statisztika a flottája összetételéről, milyen arányban robbanómotoros vagy elektromos, melyiknek mekkora a hatótávja, melyik mennyire szenvedte meg a hideget, vagy éppen melyikben van beltérfűtést segítő olajkályha. Vannak persze hírek arról, hogy a Ruter által fizetett járatüzemeltető partnereknél (Unibuss, Nobina, Vy Buss és Connect Bus társaságoknál) hány meg hány BYD, Ebusco, Solaris, VDL és egyéb busz beszerzését jelentették be az elmúlt hónapokban, években. Ugyanakkor érthető módon a Ruternél csak sokadlagos szempont, hogy a műszaki érdeklődésű közvéleményt ellássák a vitához üzemanyaggal. Viszont nyer-e a Ruter bármit azzal, ha kielégítő és teljeskörű tájékoztatást ad a műszaki részletekről? Aligha. Egyébként is mindenki a saját szája íze szerint interpretálja azokat, akár pálcát törve az elektrifikáció felett, akár pedig pellengérre állítva a „haladáselleneseket”. 

Persze lehet vádolni a hírügynökségeket vagy a sajtót, hogy felszínes, egyoldalú, esetleg szenzációhajhász, de a mai világban, amikor a tömegkommunikáció műveléséhez nem kell már sem végzettség, sem adószám, de még csak igazán belépési korlát sincs, nem lenne igazságos azokon elverni a port, akik még legalább valamiféle kereteken belül igyekeznek azt művelni. Ilyen közeg éppen a szűkszavú, félreérthetetlen, tökéletes védelmet nyújtó kommunikációnak kedvez. Az utasok kapják meg az éppen szükséges információt, hogy tudjanak dönteni aznapi és legfeljebb másnapi közlekedésükről, minden további magyarázkodás pont nem egyszerűsíti a helyzetet, hanem hatványozott számban szüli az alternatív magyarázatokat.

Képek forrása: Facebook / Teslabjorn, Facebook / solarisbusandcoach