Amíg Svájcban megszavaztatták a néppel, hogy épüljön-e az országban új stadion, addig nálunk decemberben jelentette be a kormány a második stadionépítő hullámát, így 2016-ra huszonhat aréna bővülhet és újulhat meg. A közhangulat a válság idején megkezdett sportberuházások értelmét keresi, hangulatcsillapítóként pedig arról folynak a számítások néhány klubcsapat szurkolóinak Facebook-oldalán, hogy a beruházási összköltség hány százaléka kerül vissza az állam zsebébe adó- és járulékformában. Mindeközben sokan bíznak a stadion önfenntartó képességében is, hiszen nemcsak ezek felépítése, de működtetése is teremthet munkahelyet és termelhet adóbevételt. Bárhogy is lesz, a stadionépítő láz mögött több sportlétesítmény és sok milliárd forint áll, illetve egy kérdés: mikor és hogyan térül meg ezeknek az ára.

Tényleg, hogyan térül meg?

„Sehogy. A sportlétesítmények építésére nem szabad befektetésként tekinteni. Az operaházunkat sem azért építették, hogy profitáljanak belőle, hanem kulturális szolgáltató helynek” - mondja Muszbek Mihály sportközgazdász, aki hozzátette, hogy Európában a labdarúgó-stadionok 99 százaléka állami vagy önkormányzati tulajdonban van, és egyiket sem profitszerző céllal építik. A stadionban a mindenkori mezszponzorok sportüzletei, az éttermek, a sportklubhoz tartozó múzeumok vagy közösségi terek közvetve mind az államtól vagy az önkormányzattól bérlik helyeiket. 

 „A sportklubok is bérlemény formájában használják a számukra szükséges területet, az állam a bérleti díjjal mindössze csak érzékelteti a szolgáltatásnak az árát, de megtérülést nem vár tőle. A stadionok pusztán jóléti közösséget szolgáló intézmények, az új Fradi-stadion vagy a debreceni pálya lehet, hogy soha az életben nem hozza be az árát, de nem is ilyen céllal építették. Egy húszezres nézőközönséget befogadó stadion éves üzemeltetési költsége 70 és 100 millió forint között van, ebből a bérleti díj a hazai gyakorlat szerint a jegybevétel 20-25 % -a azaz jó esetben 25-50 millió” - utalt Muszbek Mihály arra, hogy a bérleti díjak az üzemeltetési költségeknek még csak nem is a jelentősebb részét teszik ki. 

Lehet másképp

Mert a most épülő Fradi-stadionhoz például egészen optimista üzemeltetési tervek fűződnek. A júliusban elkészülő aréna bérleti díjáról májusig kell a Fradinak és a magyar államnak megegyeznie. Ez nagyjából 70-100 millió forintos összeget jelent évente, amit a klub a pálya használatáért cserébe fizet majd ki – mondta Fürjes Balázs, a fővárosi beruházásokért felelős kormánybiztos októberben a Digi Sport egyik reggeli műsorában. Az üzemeltetési költségek csökkentésére pedig az épület földrajzi helyét használják ki. A jó közlekedési viszonyok ugyanis lehetővé teszik, hogy a stadiont fővárosi rendezvényközpontként értékesíthessék, ahol konferenciákat, koncerteket és egyéb sporteseményeket tartanak majd. Emellett az Üllői út-Könyves Kálmán körúti saroktelket is pénzzé teszik, amelynek árát néhány milliárd forintra becsülik, és amelyet szintén a stadion-építéshez szükséges költség ráfordítás csökkenéseként kommunikál a kormány.

A TAO is egy befektetés

És bár az épülő stadionok bérleti díjaiból nem sokat lehet majd visszaforgatni, a stadionépítő láz és a 2011 júliusában bevezetett látványcsapatsport támogatási-kedvezményrendszer (az úgynevezett TAO) úgy tűnik, egymást kölcsönösen kihasználva mégiscsak profitált a helyzetből. A TAO-s pénzek ugyanis a vállalkozások számára olyan befektetési formát jelentenek, amellyel támogathatják az utánpótlással foglalkozó egyesületeket, pénzükből új sportlétesítményeket építenek, vagyis tudatos társadalmi felelősségvállalásukat forintosítva fejezhetik ki. A különbség mindössze annyi, hogy a cégek nem a központi költségvetésbe fizetik be kötelező társasági adó formájában a pénzt, hanem az egyesületeknek adják oda támogatásként. Részben TAO-s pénzből épült a debreceni fociakadémia, és az újpesti mellett a Felcsúti Utánpótlásnevelési Alapítvány is ebből a támogatásból részesült. Muszbek Mihály hangsúlyozta, a TAO-s pénzek állami adó forintok, amelyről az állam valamilyen cél javára lemond, és ez nemcsak a fociban, a kultúrában is pont így működik.

Az új stadion növeli a klub márkaértékét

Ezt mutatja legalábbis a Forbes azon ötvenes listája, amely arról szól, hogy a stadion mennyire fontos tényezője egy sportklubról felállított képnek. A lista első negyedében olyan csapatok is szerepelnek, amelyekről elsősorban nem a teljesítményük, hanem hatalmas, korszerű sportlétesítményeik miatt hallunk. De a lista első, illetve harmadik helyén áll a sportteljesítmény szempontjából is elvitathatatlan Rel Madrid és a Barcelona. Mindkét csapat januárban jelentette be stadionbővítési és átépítési szándékát, annak ellenére, hogy minden igényt kielégítő arénákban játszanak, és hogy mindkét csapat  többszáz millió eurós tartozásokkal küzdött még tavaly is. A Barcelona 98 ezerről 105 ezresre növelné meg a létesítménye befogadóképességét, a Reál pedig elhúzható tetővel és luxus körülmények között szeretné a jövőben fogadni szurkolóit.

A spanyol sztárcsapatok nem járnak rossz úton, ahogy azon egyesületek sem, amelyek szimplán csak saját stadionra vágynak. Egy átépített, modern aréna valódi presztízsnövelő lavinát képes elindítani. A kibővült stadion területe több nézőt, felszereltsége újabb sportesemények megrendezését generálhatja, a sportlétesítmény statikus vagy mobil reklámfelületei többször válnak eladhatóvá, mindez közvetett módon pedig a szponzoráló márkákra is kihat. A csapat gazdasági értéke megnő, márkaként előkelőbb pozícióban lehet értékesíteni, újra lehet gondolni a szponzorszerződéseket és jogdíjakat, és tény, hogy a média is szívesebben közvetít egy komolyan vehető hang- és fénytechnikával felszerelt arénából.

És akkor még nem említettük a stabil és mindig kiszámítható bevételi forrást: az eladott jegyeket, vagy a merchandise-tevékenységet, amelynek köszönhetően a sportfogyasztó  a meccs után a stadion üzleteiben vagy webshopjában materializálhatja bögre vagy szurkolói mez formájában a szerzett élményét. Ha úgy tetszik, egy jól felépített merchandise-stratégia és egy új stadion nemcsak egy klubcsapat, de az általa képviselt sportág imázsán is javíthat, ha azt korábban a sikertelenség, a sportolói kultúra vagy épp a létesítmények rossz helyzete miatt alulértékelték. Bár a stadionok építése átmenetileg megmozgathatja az építőipart, és az optimisták szerint befolyásolhatja a sportteljesítményt is, Muszbek Mihály szerint nem szabad számon kérni az arénáktól, hogy önmagukban hasznot hajtsanak. „A sport a kultúra része, a stadion pedig annak az otthona. Még akkor sem lehet elvárás a megtérülésre, ha százmilliárd magyar forintról is van szó” - fogalmazott a sportközgazdász.

Szponzorált tartalom! A cikk elkészítését a Nemzeti Sport támogatta!

Nyitóképünk az Új Albert Stadion Facebook-oldaláról származik.