Jó kérdés, mi kapcsol ki, alapvetően nem ismerem a kikapcs fogalmát. Sosem tudok úgy igazán kikapcsolni. Izgek, mozgok, pörgök folyamatosan, valamit mindig csinálok.
A „kreatívigazgatós” tevékenységem mellett sokszor a saját hülyeségeim azok, amik kikapcsolnak. Napi rutinom része, hogy kreatív megoldásokon dolgozunk és problémákat oldunk meg. Ez már eleve olyan, ami egyszerre merít és tölt.
A művészet és az ehhez kapcsolódó (ügyfélmentes :)) szabad alkotás, ami nálam a nitro.
Kifújod a gőzt, és azt csinálsz, amit szeretnél.
Mindig kitalálok valamit, amivel másik dimenzióba kerül az agyam, és nem csak kikapcsol, hanem ezáltal töltődik is. Szeretek olyat létrehozni, ami felesleges, talán hétköznapi szinten sincs sok értelme.
Néha zenét írok, ami leginkább valamilyen vizuális élményem leképezése. (Linkek itt, itt és itt.)
Most éppen készül egy új hanganyag, ami teljesen eklektikus és véletlenszerű.
A zene elég régóta bennem van. Bár sosem játszottam hangszeren, valahogy mindig ott volt nekem. Ha pillanatnyi „adáshibát” szeretnék, ami kizökkent, jó elővenni egy-egy régi techno bakelitet, meghallgatni, és nézegetni a borítóját.
Másik ilyen hasadás a képalkotás. Hímzek, festek, gravírozok vagy fotózok, ahol a témák teljesen autonómok, nincsenek korlátok.
Életem első 20 éve arról szólt, hogy felkészüljek a többire. 2007-ben végeztem a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán, itt már párhuzamosan bemelóztam külsős kreatívként az @rcba. Ezután szabadfogású kreatív freelancerként vizuáloskodtam.
2011-ben csatlakoztam a HPS Group-hoz Art Direktorként, és innen 9,5 év után Creative Group Lead-ként távoztam. 2020-ban becsobbantam a VMLY&R életébe mint Executive Creative Director. Innen pedig a 2021-ben igazoltam át a Human Telex kreatívigazgatói székébe.
Több, mint 10 év gyűjtésének az eredménye egy „hentes füzet”. Eleinte viccesnek találtam, hogy húsipari termékek csomagoló papírjait gyűjtöm. Majd mikor rájöttem, hogy ez az egyszerű csomagolástechnikai eszköz, milyen változatos és vizualitásában mennyire „olcsó”, gondoltam egy könyvben a helye, mert másoknak is látniuk kell, amit talán sosem vennének észre. A minikönyv már elkészült, várjuk az ideális időpontot a megjelenésre.
Vágódeszka és techno, nem gondolkodtam sokat, mire összekötöttem a kettőt.
„Mindig csak az őrült szeletelés”.
Gondoltam, csinálok egy limitált példányszámú vágódeszka-sorozatot, ahol a kedvenc techno-house kiadóim logóit gravírozom egy vágódeszkára. Ugye milyen felesleges? Imádom.
Hímzett klasszikusok. Van amikor egy film, egy party inspirál, vagy éppen egy cipő. Teljesen mindegy. Megtanultam YouTube-ról hímezni.
És persze vannak páros semmittevések is. Ilyen a filmnézés például. A feleségemmel igazából „mindennézők”, „streamsurferek" vagyunk. Az elvonttól a populáris trashig mindent fogyasztunk. Imádom, ha egy film „offol”, jobban alszom tőle.
Szóval tanulom a pihenést és keresem a kikapcs gombot a távirányítón.
A Recharge rovat támogatója a Yettel. A szöveget a bemutatott alanyok írják.
