hero
A nyilvánosság szakmai korlátja maga a szakma
Megyer Örs azt állítja, hogy a reklámpiac átláthatóságára tett javaslataink szakmailag megvalósíthatatlanok, mi pedig továbbra is úgy látjuk, hogy semmi olyan javaslatot nem tettünk, amely csorbítaná a szakma üzleti érdekeit. 

Megyer Örs a Nyilvánosság szakmai korlátai című reakciójában úgy látja, hogy javaslataink szakmailag megvalósíthatatlanok, mivel az ajánlattételi dokumentációk olyan piaci titkokat és know-how-kat tartalmaznak, amelyek nyilvánosságra kerülése sérti a szabad piaci versenyt és ezután az ügynökségek nem indulnának a közbeszerzéseken. Ehelyett a független szakmai szakértők bevonását tanácsolja, illetve azt, hogy a közbeszerzés útján elnyert megbízás teljesítési dokumentációja legyen hozzáférhető azok számára, akik a közbeszerzési eljáráson indultak a megbízáson, de a széles nyilvánosság számára ne. Úgy látja, hogy ez a kettős kontroll elég visszatartó erő lehet a tisztességtelen ígéreteknek.

Az első állításában igaza van, muszáj pontosítanunk saját magunkat. Természetesen egyik ügynökséget sem kérjük arra, hogy szakmai megfontolásait, stratégiáját, tervét, illetve az ajánlattételben szereplő munkatársak személyes adatait nyilvánossá tegye, noha a menedzsmentek bizonyos személyes adatai nyilvánosan is hozzáférhetők. Amikor azt írtuk, hogy az ajánlattételi dokumentációt javasoljuk nyilvánossá tenni a közbeszerzést kiíró ügyfél részéről és az induló ügynökségektől, akkor nem neveztük meg, hogy konkrétan mit is. Most világossá tesszük: meglátásunk szerint az ajánlattételben szereplő lebontott árak és megajánlott kedvezménymértékek azok, amelyek ismerete nélkül képtelenség ellenőrizni a közbeszerzés tisztaságát. Leírtuk, hogy a nyertes ajánlattételi dokumentációja a szerződés része, de az állami megbízók honlapjaira feltöltött szerződések mellé ezt soha nem töltik fel. Tehát a törvény is alapvetően közérdekű adatként, a szerződés részeként definiálja a nyertes ajánlattételi dokumentációját, nem mi találtuk ki. Ennek ellenére mi nem ismerünk olyan állami megbízót, amelyik nyilvánosan elérhetővé teszi a nyertes fél ajánlattételi dokumentációját. Tanulságos lehet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel (NFÜ) a közterületi pénzek ellenőrzéséről szóló cikkünk írása közben folytatott, közadat igényléséről szóló levelezésünk, mely mivel hivatalos párbeszéd volt, ezért közzéteszünk belőle egy részletet.

Az NFÜ egyik válaszában azt írja a Polgári Törvénykönvy 82. paragrafusának második bekezdésére hibásan hivatkozva, mert valójában a 81. paragrafus második bekezdése, hogy:

„Az Alkotmánybíróság két állásfoglalásban foglalta össze álláspontját az üzleti titok korlátaival, határaival kapcsolatban: Eszerint a közbeszerzési eljárás során a nem nyertes cégek által benyújtott, az Ön által kért anyagok üzleti titoknak minősülhetnek. Csak az állammal, önkormányzatokkal üzleti kapcsolatba kerülők kötelesek eltűrni üzleti titkaik nyilvánosságra kerülését.

Az üzleti titok fogalma (Ptk. 82.§ (sic!) (2) bekezdés): A gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult - ide nem értve a magyar államot - jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.

Ez alapján üzleti titoknak minősülhetnek továbbá a nyertes médiaügynökség által megajánlott kedvezményértékek, illetve árak is.”

A mi értelmezésünk szerint az NFÜ két alkotmánybírósági határozatot állít szembe a Ptk. vonatkozó passzusával és az utóbbit hozza ki győztesen, megjegyezve, hogy a Ptk. alapján a nyertes ügynökség által megajánlott árak és kedvezménymértékek is üzleti titoknak minősülhetnek. A feltételes mód beszédes, úgy vélik, a Ptk. számukra védelmet nyújthat az Alkotmánybíróság határozataival szemben, amennyiben – és ez nincs benne a levelezésben – perre mentünk volna az adatokért. Nem beszél az NFÜ azonban a 81. paragrafus 3. pontjáról, amely szerint épp az általunk kikért adatok nem minősülnek üzleti titoknak. 

Összefoglalva: noha a nyertes ajánlattevő szerződése nyilvános adat, noha a szerződés része az ajánlattéttel, és noha az Alkotmánybíróság szerint is kötelesek eltűrni üzleti titkaik nyilvánosságra kerülését, ez a gyakorlatban ritkán valósul meg. Nekünk csak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal volt szerencsénk, ahol megértették az adatigénylést, nem akadékoskodtak, és pontosan azt küldték el, amit kikértünk: a megajánlott árakat és kedvezménymértékeket. Nemcsak a nyertesét, hanem a többi indulóét is.

A többi induló ajánlatára pedig azért van szükség, hogy össze lehessen hasonlítani a megajánlott árakat. A KIM által elküldött ajánlattételekből többek között az derült ki, hogy a nyertes médiaügynökségi állításokkal szemben a KIM esetében közterületen költhettek volna olcsóbban is, ha másik ügynökség nyeri meg a tendert. Nem állítottuk, hogy összességében nem a nyertesé volt a legelőnyösebb ajánlat, csupán azt, hogy közterületen biztosított áraik a KIM esetében nem a legjobbak, ennek következményeiről pedig írtunk eleget.

Térjünk át a független szakértők kérdésére. Igen, szkeptikusak vagyunk. A független szakértők szerepét sajnos eddig is a médiának kellett betöltenie, igaz, sokszor a sértett felek megszólalása után. Nagyon ritka, hogy egy-egy vitatott közbeszerzésre ráugranának a szakmai szervezetek és azok független szakértői, holott a piacon fellelhető független szakértők állampolgári jogukkal élve is fordulhatnának számos fórumhoz, és kérhetnék a közadatokba való betekintést és hozzáférést. Ha utóbbiból volt is ilyen, mi nem tudunk róla, mindenesetre sokkal több kétes közbeszerzés volt eddig, mint amennyiből legalább valamilyen belső vita alakult volna ki a szakmán belül. Hozzátesszük, természetesen a független szakértők bevonását támogatnánk, de csak azzal a feltétellel, ha a nevük nyilvánossá válik a közbeszerzés során.

Megyer Örs továbbá azt írja, hogy a teljesítési igazolások dokumentációja legyen hozzáférhető azok számára, akik a pályázaton indultak, de a széles nyilvánosság számára ne. Bár konkrétan nem írja le, de alighanem arra alapoz, hogy amennyiben a többi pályázó korrupciót fedez fel, az úgyis a nyilvánossághoz és jogi eszközökhöz fordul majd. Véleményünk szerint ezzel Megyer eggyel még vissza is lépne a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben foglaltakhoz képest, ugyanis a teljesítési igazolások kiadásával volt eddig a legkevesebb bajunk, a probléma ott merül fel - ahogy ezt Megyer is megjegyzi -, hogy egy formális igazolást lát a betekintő és nem a konkrét Excel- vagy bármilyen szoftveres táblát. Mi azt szeretnénk elérni, ha nem szúrnák ki az újságíró vagy az érdeklődő állampolgár szemét egy A4-es papírral, amire bármit rá lehet írni és hitelességét pusztán az adja, hogy van rajta egy hivatalos pecsét. Nem látjuk indokoltnak tehát a széles nyilvánosságot kizárni, konkretizálni kell, hogy milyen szintű teljesítési adatokba lehet betekinteni.

Van még egy érdekes része Megyer okfejtésének. Amikor a nyilvánosságot három síkra bontja, azt írja, hogy az ajánlattételi és részvételi dokumentációk (?), a felolvasó lap, a közbeszerzési értesítőben megjelenő adatok és a szerződéstervezet a legszélesebb-körű nyilvánosság számára, azaz mindenki számára elérhetők. Kezdjük a végéről!

Ismételjük, hogy a nyertessel kötött szerződés most is elérhető, azonban nem tartalmazza a szerződés részét képező ajánlattételt. A közbeszerzési értesítőben megjelenő adatok nemcsak szerintünk, hanem a Transparency International, a K-Monitor és a Corvinus Egyetem Korrupciókutató-Központja szerint is sokszor hiányosak, trehányak, olyan adatok nem szerepelnek sokszor bennük, minthogy hányan indultak a tenderen, ki nyújtotta be a második legkedvezőbb ajánlatot, mekkora a keretösszeg, stb. Arról nem is beszélve, hogy például az NFÜ a 2011. április 15-én kiírt milliárdos médiavásárlási tenderének nyertesével 2011. június 27-én kötöttek szerződést (feltöltve 2012. január 19-e!), de a hivatalos eredményhirdetés a mai napig nem jelent meg sem a Közbeszerzési Értesítőben, sem a Tenders Electronic Dailyn. Ha nem kérdezünk rá az NFÜ-nél, hogy ki nyerte a tendert, akkor fél évvel a szerződéskötés után az NFÜ honlapjára feltöltött szerződésből lehetett volna megtudni, a Közbeszerzési Értesítőből és a Tenders Electronic Dailyből a mai napig nem. Holott a Közbeszerzési Törvény (Kbt.) 30. § (2) szerint az eljárás eredményét az ajánlatkérőnek legkésőbb a szerződéskötést követő tíz munkanapon belül kell megküldeni a közzétételi fórumokra. A szerződés közzétételére érdekes módon nincsen határidő megszabva. Azt már csak pluszként jegyezzük meg, hogy a teljesítésről szóló hirdetményt a 31. § (6) szerint a teljesítéstől számított 15 napon belül kell közzétenni, az egy évnél hosszabb vagy határozatlan időre vonatkozó szerződések esetében pedig a teljesítést évente kell közzétenni, illetve aktualizálni. Nagyon szomorú eredmény jönne ki, ha megvizsgálnánk tételesen, hogy ezt a minisztériumok, állami cégek milyen arányban teljesítik a törvénynek megfelelően. A válasz összefoglalva: elméletileg mindenki számára elérhetők ezek az adatok, gyakorlatilag a törvény ereje sem készteti a megbízókat a hiánytalan és a határidőket betartó közzétételre.

Az ajánlattételi dokumentációknál Megyer vélhetőleg itt nem az általunk fentebb ajánlattételi dokumentációnak hívott csomagra gondol, hiszen annak nyilvános megismerhetőségét írásában nem tartja indokoltnak. Itt nyilván arra gondol, ami a Közbeszerzési Értesítőben megjelenik, amely valóban nyilvános. A teljes dokumentációért, a különleges részletek megismeréséért azonban a legtöbb esetben fizetni kell egy, a tender keretösszegétől függő ellenértéket. Az indulás feltétele ennek megvásárlása, tehát ez a dokumentáció úgy nyilvános, hogy legtöbbször vásárláshoz kötött.

Mindent egybevetve muszáj leszögeznünk, hogy noha a törvények elviekben eddig is a transzparenciát szolgálták volna, a szereplők sok esetben a törvényekkel mit sem törődve járnak el, vagy egyik törvényt és másikkal kijátszva próbálnak menekülőutat találni, az állampolgár és az újságíró meg perelhet, ha kedve tartja. Megyer a független szakértő bevonásában látja a probléma megoldását, mi viszont az önbevallásban és az önmérsékletben, ugyanis a törvények ez esetben túl nagy játékteret engednek meg a kibújásra, láthatólag az Alkotmánybíróság határozatai sem voltak valami nagy hatással a területre, és alighanem a Kbt. szigorító módosítása sem tenné meg a kívánt hatást. Mi csak javaslatokat tettünk, hogy szerintünk mit tehetne a magyar kommunikációs iparág saját átláthatóságáért.

A Kreatív szerkesztősége