Mindeközben szinte észrevétlenül berobbant azonban egy harmadik alternatíva: a virtuális világ. Ideális közeg, mert nem kell távoli, ismeretlen tájakra, nagy rizikó és aránytalan anyagi áldozatok felvállalásával elindulni. Hittük ezt a kezdeti pillanatokban. Majd elég gyorsan kiderült, az új környezet meglehetősen távoli, megszokott fizikai környezetünkhöz képest ismeretlen, legalább annyira, mint amikor a tengereken indultak el elődeink sok éves kalandokra, gyakran a visszatérés reménye nélkül, rizikói pedig felmérhetetlenek, de már e korai fázisban számtalanok, és vészjóslóak.

Az emberiség élettere és aktivitásának mind nagyobb része el kezdett átszivárogni egy megfoghatatlan, nehezen körülírható és definiálható, képzeletbeli világba.  Gyorsan kiderült, hogy az internet infrastruktúra robbanása – a sebesség, az elérés időbeli és térbeli korlátlansága, majd eszközfüggetlensége – korántsem csak egy technológia berobbanásáról szól, nem pusztán kommunikációs vagy információs paradigmaváltásról, hanem totális diszrupcióról. Évszázadok során kialakult konvenciók, társadalomszervezési, érintkezési, befolyásolási technikák, szokások és törvényszerűségek hirtelen felrúgásáról, semmibevételéről, majd eltörléséről. Mindez nem évszázadok, vagy akárcsak évtizedek hosszú sora alatt történik, hanem években, lassan hónapokban mérve földrengésszerű változásokkal.

E változások egy része, leginkább a diszrupció romboló, pusztító része a való világban zajlik: klímaváltozás, környezetszennyezés, talaj-és humán fertilitás drámai csökkenése, biodiverzivitás sérülése, fajok tömeges kihalása, ököszisztémák átalakulása vagy teljes eltűnése. A diszrupciót követő, potenciálisan építő hatás a nem való világba helyeződött át. 

Mielőtt az „építő” hatást a konvenciók szerint pozitív fejleményként értékelnénk, szögezzük le gyorsan, ezúttal lehet, hogy ezt egyfajta kényszerű előremenekülésként lenne helyesebb értelmezni. Esetleges kiútként, ami a technológia teremtette új, mesterséges világot kínálja fel, mint egyébként egyedüli reményt a túlélésre. Még ha a túlélésnek ez az új alternatívája mind fizikai, mind mentális-szellemi értelemben is, a felismerhetetlenségig tér el az eddig ismert valóságos világunktól. A különbség pont akkora a társadalmi- életviteli-üzleti-kommunikációs területeken, mint a való világ, növényekkel, állatokkal, fizikai hatásokkal, érzékelési élményekkel teli világa és a képernyők színes, hangos, de hideg, steril, mesterséges világa közt.

A digitális közösségi tér működési logikája, törvényei, szokásai, értékei, reflexei csak nagyon csekély mértékben állíthatók párhuzamba a valóságos tér kommunikációs vagy cselekvési konvencióival és interakcióival. 

Ez akkor is igaz, ha a virtuális közegben valódi személyiségünkkel vagyunk jelen. Nem értjük bele e problémahalmazba ugyanis a hamis, kreált, avagy avatar típusú profil mögött zajló totálisan torzult kommunikációt és aktivitást.

A virtuális tér megjelenésével elkezdődött a másfeledik bolygó felépítése, benépesítése és belakása. Szemben a marsi, holdi telepek, továbbra is a fantázia világába tartozó, ma még nehezen elképzelhető realitásával, a virtuális világ, itt a Földön teremt alternatívát. A számítógépek, chipek, mesterséges intelligencia teremtette és uralta metaverzumokba települ át az üzlet, a tanulás, a szórakozás, a kapcsolatépítés. Különféle felületek és platformok születnek, amelyek virtuális piactérként és közösségi térként képezik a hús-vér ember közegét.

Az emberi aktivitás szinte minden formája a valós térből fokozatosan a virtuális térbe helyeződik át: itt dolgozunk, beszélgetünk, vitatkozunk, ismerkedünk, keresünk partnert, vásárolunk, tanulunk és szórakozunk. Itt próbálunk egy idillibb, kellemesebb, biztonságosabb környezetre lelni, amely az egyre élhetetlenebb, kiszámíthatatlanabb és leamortizáltabbat váltja fel. Egyre kevesebb tevékenység marad a való világ kizárólagos privilégiuma. Még a legszorosabban a testünkhöz, a mozgáshoz kötött tevékenységek is részben virtualizálódnak: a szobából való kimozdulás nélkül utazhatunk vagy sportolhatunk pl. az e-sport által. De ha még el is megyünk egy-egy meccsre, ott is a szurkolók kétharmada, a felmérések szerint, folyamatosan a telefonja képernyőjén görgetve figyeli a szeme előtt zajló események kommentárjait, felvételeit és az események egy részéről a telefonja képernyőjéről értesül, nem pedig a szeme előtt zajló valóságból.

A mesterséges intelligencia (MI) használat robbanásszerű terjedése a virtualizálódás progresszióját tovább gyorsítja és erősíti. A MI ugyanis teljes mértékben a digitális ökoszisztéma része, a való világban nem tud létezni. Számára a chipek, az információ technológia különféle eszközei és a tápláló energia az, ami számunkra, hús-vér emberek számára az oxigén, a víz és a természeti környezet.

A digitális környezet a huszonegyedik századi ember, a digitális bennszülötteknek minősülő Z és még inkább Alfa generáció természetes közege. 

Ők már az erősen leamortizált, tönkretett, elszennyezett természeti környezettel szemben, az e tekintetben számukra élhetőbbnek és szocializációjuknál fogva természetesebbnek tekintett virtuális világot preferálják. Ők már a másfeledik bolygót építik és az válik otthonukká. Számukra ez már sokkal kézzelfoghatóbb realitás, mint akár a valódi – elhasznált, természeti krízisektől szenvedő - bolygó akár a fantázia világába tartozó idegen, ismeretlen bolygók. Ők a másfeledik bolygó úttörői és első bennszülöttei. Agyuk már teljesen a virtuális világ fogaskerekeihez kapcsolódik. 

Ők a Föld nevű bolygó emigránsai – egyelőre csak féllábbal elhagyva eredeti közegüket. 

A másfeledik bolygó új világ. Nem a régi továbbgondolt változata. Akkor leszünk sikeresek benne, ha kialakítjuk és meghonosítjuk ennek az új világnak az új játékszabályait. Valamennyit a „régi” világból is merítve, de zömében attól mégis gyökeresen elszakadva. Ez a Z és Alfa generáció legnagyobb kihívása, ők teremtik meg a szemünk előtt a digitális univerzumot, a másfeledik bolygót, amely felemás módon ugyan még egy valódi világban létezik, de működését már egy más univerzum logikája határozza meg, játékszabályait pedig már egy új generáció írja.

Nagy Bálint 

Pályafutását az ELTE Jogtudományi Karának elvégzését követően 1985-ben a Malévnél kezdte, ahol 1988-ban az országban elsőként nyomtatták névjegyére az „arculati menedzser” címet és kezdte meg a magyar nemzeti légitársaság teljes arculatának és márkaképének átformálását. A mai napig ezt tekinti pályája legszebb és legizgalmasabb munkájának.

1991-ben a BBDO amerikai reklámügynökség hazai irodájának megalapítója és vezetője lett, ahol olyan márkák itthoni bevezetésén dolgozott, mint a Pizza Hut, a Delta légitársaság vagy a Douwe Egberts. 

1992-ben indult karrierje az IT- Telekommunikációs szektorban: közel négy évig az IBM Magyarország marketing kommunikációs igazgatója, 1995-től pedig a Matáv, 2002-től a Matáv csoport, majd a Magyar Telekom Csoport kommunikációs igazgatója volt. Céges pályáját a Vodafone Magyarország kommunikációs igazgatójaként fejezte be 2009 júliusában.

2013 óta és jelenleg is a Dreher Sörgyárak Zrt. felelős marketing bizottságának (Sales and Marketing Responsibility Committee) elnöke.

2009 óta az International Business School (IBS) marketing tanszékvezetője, de már 1995 óta az egyetem marketing tanára és az elmúlt 3 évtizedben nagyszámú szakmai írás szerzője.

2014-ben a marketing magyarországi történetének feldolgozásával szerzett történész doktori  (PhD) fokozatot az ELTE Bölcsészkar doktori képzésén, 2015-ben főiskolai tanárrá nevezték ki.

Hosszú évtizedeken keresztül aktív szerepet vállalt a Magyar Reklámszövetségben: 2006-2009 között elnökként, majd hat éven keresztül alelnökként és később egészen 2021-ig elnökségi és ügyvezetőségi tagként is aktívan részt vett a szakmai szervezet munkájában.

2008-ban és 2009-ben a magyar média hetedik legbefolyásosabb emberének, 2012-ben pedig a Kreatív szaklap az elmúlt húsz év húsz legmeghatározóbb kommunikációs szakembere közé választotta.