A film története mintegy húsz évvel az eredeti után játszódik, és azt foglalja történetbe, hogyan változott és változik a médiavilág: a hagyományos sajtó és magazinok szerepe egyre gyengül, miközben digitális platformok és az influenszerkultúra átalakítja a tartalomfogyasztást.
A The Devil Wears Prada folytatása így már nem pusztán a divatipar szatírája, hanem egy korszakváltás lenyomata. Míg az első rész még egy erősen hierarchikus, elitista médiavilágot mutatott be, addig az új film egy bizonytalanabb, fragmentáltabb és gyorsabb tempójú környezetben játszódik, ahol a hatalom és a relevancia folyamatosan újraoszlik.
Ebben a kontextusban Meryl Streep ikonikus karaktere, Miranda Priestly már nem egy stabil hatalmi pozícióból irányít, hanem egy válságba került iparágban próbál túlélni.
Az ABC News Live Prime műsorában arról beszéltek, hogy a hagyományos médiára gazdasági, technológiai és kulturális nyomás nehezedik.
A beszélgetés egyik központi eleme annak témája volt, hogy az újságírás korábbi „kapuőr” szerepe megszűnőben van.
A részvevők arról beszélnek, hogy a klasszikus szerkesztőségi modellek helyét decentralizált és ellenőrizetlen információs tér veszi át, ahol az influenszerek és algoritmusok legalább akkora hatással bírnak, mint a hagyományos médiumok. Meryl Streep szerint ez nemcsak iparági átalakulás, hanem demokratikus és a hiteles tájékoztatás kérdése.
A film marketingje is reflektál erre a problémára: a produkció jelmezeit jótékonysági árverésre bocsátják, a bevételt pedig a Committee to Protect Journalists kapja. Ez a gesztus egyértelműen jelzi, hogy a film készítői nemcsak tematizálják, hanem támogatni is kívánják a független újságírást.
A film egyfajta kulturális diagnózisként működik és arra hívja fel a figyelmet, hogy a kreatívipar, a média és a technológia összefonódása nemcsak új lehetőségeket teremt, hanem komoly kockázatokat is hordoz.
