A gyógyszertár státusa

[2001.05.31.]

A gyógyszertár egyértelműen egészségügyi intézmény volt 1999. június 30-ig.

Az 1997. évi LVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenységről kimondja, hogy „Egészségügyi intézmény: olyan egészségügyi szerv, intézet, intézmény, szolgálat vagy más szervezet, amelyet külön jogszabály egészségügyi intézménynek minősít.” (2. § c)

A minap felmerült gyógyszertárprobléma: mitől nem egészségügyi intézmény a gyógyszertár, honnan vannak a kétségek?

I. A gyógyszertárak létesítéséről
A gazdasági reklámtörvény hatálybalépésekor és most is érvényben van az 1994. évi LIV. törvény a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól. Akkoriban az 1. § (2) bekezdés kimondta:

„A gyógyszertár a gyógyszerellátásra irányuló egészségügyi szolgáltató – ideértve a gyógyszer-kiskereskedelmet is – tevékenységet végző egészségügyi intézmény.” Ez elég egyértelmű volt.

A bekezdést megváltoztatta az 1999. évi LIII. tv. 32. §-a, amely 1999. VII. 1-jétől hatályos:

a) olvasat:
1. § (2) A gyógyszertár a gyógyszerellátásra irányuló egészségügyi és kiskereskedelmi tevékenységet végző intézmény.

Érthetem ezt persze úgy is, hogy:

b) olvasat:
1. § (2) A gyógyszertár a gyógyszerellátásra irányuló egészségügyi és kiskereskedelmi tevékenységet végző intézmény.

(A magyar nyelv szabályait nem fogadnám el érvként itt, hiszen például „ellátásra irányulni” aligha lehet, az ellátást biztosítani, elvégezni, garantálni vagy az ellátásról gondoskodni inkább. A szövegezésnek aligha van köze a nyelvhelyességhez.)

Az a) olvasat szerint a gyógyszertár egészségügyi intézmény. A b) olvasat alapján fel kell tegyük magunknak a kérdést, hogy egy egészségügyi tevékenységet folytató intézmény egészségügyi intézmény-e? A gyógyszertárak létesítéséről és működésük szabályozásáról szóló törvény nem ad egyértelmű iránymutatást, ezért másutt kell keresni a megoldást.

II. Az egészségügyi intézmény
A másik joghely, amit azonnal megnéz az ember, az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről. Ebben találunk egy pontos definíciót, miszerint:

3. § g) egészségügyi intézmény: a jogi személyiséggel rendelkező, valamint a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, jogi személyiséggel nem rendelkező egészségügyi szolgáltató;

Nyilvánvalóan az egészségügyi szolgáltatás definíciójától függ, ki az egészségügyi szolgáltató, ezért fontos a következő fogalommeghatározás:

3. § e) egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység, amely az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdőellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal – ideértve az ehhez kapcsolódó –, a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti tevékenységeket is;

Az is várható, hogy egészségügyi szolgáltató az egészségügyi dolgozó is:

3. § d) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, továbbá az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közreműködő, egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy.

III. Két törvény között
Eddig nagyvonalúan kihagytuk azt a tényt, hogy az egészségügyi törvény egy – nem az egészségüggyel foglalkozó, hanem a társasági formára mutató – további feltételt tartalmaz, nevezetesen az egészségügyi intézmények közül kizárja a jogi személyiséggel nem rendelkező egészségügyi szolgáltatókat, a fekvőbeteg-szakellátást nyújtók kivételével. Másképpen: a jogi személyiségű társaságként működő gyógyszertár biztosan egészségügyi intézmény.

Kérdés, működtethet-e gyógyszertárat jogi személyiségű gazdasági társaság? Az 1994. évi LIV. törvény 36. §-a kimondja, hogy közforgalmú gyógyszertárat gazdasági társaság és közhasznú társaság – a betéti társaság kivételével – nem működtethet. A közforgalmú gyógyszertárat személyi jog alapján működtető gyógyszerész – ide nem értve azt az esetet, amikor a személyi jog jogosultja betéti társaság tagja – a társadalombiztosítási és a pénzügyi jogszabályok alkalmazása során az egyéni vállalkozóval esik egy tekintet alá. (47. §)

Eszerint a közforgalmú gyógyszertár – mivel nem működtetheti jogi személyiségű társaság – nem egészségügyi intézmény.

IV. Konklúzió
Ha a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvénynek az általános rendelkezésekről szóló 1. § (2) bekezdését a b) olvasat szerint értelmezzük, akkor a két törvény konzekvens, és nem tartalmaz ellentmondást. Ebből levonható a következtetés:

A Grtv. 2. § g) bekezdése szerinti egészségügyi intézmények fogalmi körébe a közforgalmú gyógyszertár nem tartozik bele.

A további gyógyszertártípusok érdektelenek, mivel fiókgyógyszertárat közforgalmú gyógyszertár működtetésére jogosult létesíthet, ezért a közforgalmú gyógyszertárral esik egy elbírálás alá, az intézeti és a kézi gyógyszertár egészségügyi intézményben helyezkedik el, így azokra a helyet adó intézményt érintő egyéb szabályok vizsgálata szükséges.

Budapest, 2001. április 26.
Niklai Péter
Panger Bt.
cégvezető

Vitafórum: mondja el véleményét a cikkel kapcsolatban