Megszűnése kapcsán a kommunikációval foglalkozó csapat munkatársait kértük, hogy idézzék fel, az ő életüket miként formálta a Comedy. Cikksorozatunk első részében személyes élményeikről mesélnek. 

Veres Katinka 2016. február elsején kezdett a Paramountnál, PR és kommunikációs vezetőként az összes hazai és román csatornáért felelt, amihez jött még a belső kommunikáció és a rendezvények, az employer branding és a sokszínűségi programok.

Berta Dániel 2017 januárban egy reklámügynökségtől érkezett, ahol egy kis csapatban volt vágó, rendező, kreatív vezető, számára ez a multikörnyezet nagy és jó váltás volt. Még az RTL Spike indulására csinált próbamunkát, az első napján már a lengyel Paramountra gyártott promókat, majd jött a hazai Paramount és a Comedy.

Kis Balázs korábban az Ozone Network és a Life Network csatornáknál dolgozott, a régi Origo alatt, és 2015-ben érkezett a Comedyhez, akkor, amikor meglátása szerint a csatorna sok szempontból a csúcson volt. „3% feletti nézettséget értünk el, ez akkor kiemelkedő eredménynek számított és bekerültünk a Top10 magyar tévécsatorna közé. Ez azért is fontos, mert a Comedy más piacokon nem tudott bejutni a legnépszerűbb csatornák közé, sehol nem volt ennyire erős helyi jelenléte – mi ezt az erősen lokális figyelemmel és a helyi kreativitással értük el. Alapvetően csatornamenedzsernek vettek fel, egy csatornára, mire beléptem, kettő lett belőle, egy hónap múlva jött a harmadik is, a következő nyáron már további koncepciókon is dolgoztunk a régióban. Akkoriban Viacom név alatt futott a cég, nagyon pörögtünk és hatalmas növekedési potenciál mutatkozott a cseh, román piacon. Nagyon sok saját gyártás is volt akkoriban” – emlékszik vissza.

Miben különbözött a hazai Comedy a külföldiektől – a többi országban nem volt ennyire lokalizált a műsor?

Kis Balázs: Sok helyen volt helyi program, de a csatorna nem tudott máshol ennyire beférkőzni a szívekbe, mint itthon, nagyjából 2011-12 után. Stand-upot gyártottak persze sok helyen, de azokat az extrákat, amikkel a Comedy Central Magyarország állt elő, nagyon jól fogadta akkoriban az ország és értékelték is a nézők.

Mi volt a titka annak, hogy a Comedy ennyire erősen tudott rezonálni a magyar nézőkkel?

Veres Katinka: Szerintem a Comedy akkor – és megszűnése előtt is –  egyedi „kincsesládikaként” funkcionált. Jó értelemben vett különcnek tűnt, erős karakterrel. Humorcsatornaként bevállaltunk olyan dolgokat, amelyeket más csatornák  nem: például elég erősen reagáltunk a politikai helyzetekre, többször is, végül pedig mindenki megismerte a Comedy humorát. Romániában is egyedi hangot vitt a csatorna, és bár ott is ismert volt, a karaktere akkoriban még nem forrott ki teljesen. Mi kezdtük el a román piacon elsőként bevinni a stand-upot a tévébe, mert korábban a humoristáknak ott erre nem volt lehetőségük és megfelelő platformjuk, jellemzően kis klubokban léptek fel.

K.B.: A román piacra későn léptünk be – majdnem 10 évvel a magyarországi indulás után – és itthon alapból fejlettebb volt a stand-up szcéna, mint a régióban bárhol. Máshol ugyanis fiatal férfiak trágárkodós viccei jellemezték ezt a műfajt – csakúgy, ahogy korábban nálunk is – de még nem értek be a nagyívű, kidolgozottabb műsorok, amelyek akkor nálunk már rendszeresek voltak. A tízes évek a sorozatnézés felfutása is volt, nagyon széles kínálatból válogathattunk, olyanokból is, amelyek a mai napig meghatározóak, tehát ez valóban a tévénézés aranykora volt.

Berta Dániel: Az én kedvenc időszakom is a munkám kezdetére esik, amikor a Paramount csatornákon dolgoztam és volt egy szellemiség, egy kreatív nyitottság a csapatban, amihez még elég nagy szabadságot is kaptunk. Eleinte nehezen rezonáltam a Comedyvel és a humor műfajával, de tulajdonképpen rám ragadt és magamban is felfedeztem, hogy ez igenis megy nekem és mennyire szeretek vicces dolgokon dolgozni – ez pedig belém ivódott. Az fogott meg, hogy a humor szeretete jellemezte az itteni légkört és ezek a kontentek – a South Park vagy a Family Guy – a mi generációnknak fontos tartalmak, amiket a mai napig idézgetünk.

Milyen „leg”-eket idéztek fel szívesen?

V.K.: Nagyon emlékszem az első projektemre, a 2016. márciusában elindult stand-up tehetségkutatóra, a Magyarország, szereplek!-re, ahol olyan humoristák tűntek fel, mint Ráskó Eszter, Ács Fruzsina, Musimbe Dávid, Elek Péter, Szabó Balázs vagy Lakatos László. Én a sociales kollégákkal együtt készítettem interjúkat a fellépőkkel még az öltözőben, és volt, aki borzasztóan izgult. Jó volt látni, hogy ezek az emberek honnan indultak és végül hova jutottak el – nekem ez nagyon meghatározó élmény volt, egyúttal egy kiváló esettanulmány is.

B.D.: Folyamatosan figyelemmel követtem, hogy milyen kampányok születtek, és rajongással gondolok vissza rájuk– akár a Születésnapi dal vagy a választásokra bíztató Gábor és Emőke, a Family Guy főcíme – és ezekből rengeteget tanulhattam, a legjobbaktól. Szintén emlékezetes volt, amikor Bödőcs Tibornak készítettünk egy hosszabb kisfilmet, az Igazság gyomrábant, amin rengeteget dolgoztunk és borzasztóan kimerített. Amikor végre megjelent, elmentem a pesti éjszakába lazítani és döbbenten hallottam, hogy körülöttem szinte mindenki erről beszél és idézget belőle. Hasonló volt a Holdraszállós promó, ami Hadházi László és Aranyosi Péter közös estéjéhez készült, hihetetlenül sok gyűjtőmunka után, új technikákkal – ott azt láttuk, hogy az emberek jeleneteket kivágtak belőle és a közösségi médiában osztották meg.

K.B: A legnagyobb kihívások nálam a csatornaindulásokhoz kapcsolódtak – Csehországban és Romániában – , az új piacok megismerése, a ráhangolódás, a helyi kultúra megismerése és az ehhez kapcsolódó pénzügyek. Később programigazgatóként a lengyel piac átvétele sem volt egyszerű, de a saját gyártások előkészülete kapcsán sem gondolná senki, hogy mennyi jóváhagyás, sok körös prezentáció kellett a Tömény történelem két évada vagy a Készhelyzet kapcsán. És a csatornát meghatározó sorozatcsomagok letárgyalása és megszerzése, a kondíciók kidolgozása is kevés alvással és sok idegeskedéssel járó, de nagyon fontos időszak volt.

Mit tanultatok egymástól vagy networkön belül másoktól?

V. K.: Nekem a rugalmasság volt a legfontosabb: megtanultam, hogy akár a hegy tetejéről is bármit el lehet intézni. És ha benned van az energia, hogy valamit jól akarj megcsinálni, akkor azt tényleg jól fogod megcsinálni. Ezt itthon és az amerikai csapaton egyaránt láttam, ők aztán tényleg keresztülmennek mindenen, hogy elérjék céljaikat – mert jól tudják, hogy el kell engedni a kifogásokat, és inkább berobbanni.

B.D.: Még az egyetemen hallottam néhány iránymutatást a kreatív munkával kapcsolatban, aminek a gyakorlati hasznát itt láttam. Például azt, hogy brainstormingokon bármit kimondhatunk és mindent írjunk le – még mindig rengeteg dokumentumom van ötletekről és eszement dolgokról. Továbbá a nyitottságot tanultam meg a gyakorlatban is használni, és azt, hogy ugorjuk meg az elvárásokat – hiába tűnik úgy, hogy itt lazaság van, az utolsó képkockákat is órákig tologattuk, mert sikerrel akartunk szerepelni a kreatív versenyeken is. Hozzászoktam, hogy ez egy kompetitív mezőny – minőségben nagyon magasnak kellett lenni.

K.B.: Fontos tanulság, hogy a kreatív csapattal ügyesen kell együttműködni… Én voltam a megrendelő a csapatban, ezért össze kell szednem nagyon sok fontos gondolatot és abból készíteni egy briefet, aztán pedig nem a kreatív csapat nyakára járni, hanem hagyni őket dolgozni. A külföldi munkatársakkal való kapcsolat során pedig megtapasztaltam, hogy nem feltétlenül ugyanúgy kommunikálunk és gondolkodunk, de ugyanabban az iparágban vagyunk – fel kellett ismerni, hogy az e-mailek nem biztos, hogy azt adják vissza, amit gondolunk és kulturális különbségek bizony még ezen a kis kontinensen is vannak.

Ti hogyan tudnátok megfogalmazni, hogy mit adott a Comedy Central Magyarországnak?

K.B.: 2018-ban az Ipsos készített egy márkakutatást, ami egyértelműen kihozta a Comedyt love brandnek: a 18-49 évesek körében ezt nevezték a legtöbben kedvenc csatornájuknak. Biztos vagyok benne – és nem csak a felmérés miatt – hogy kellemes közérzetet adott. Nem nézte mindenki teljes odafigyeléssel, a képernyőre tapadva, de hallgatták és a háttérben egész nap ez ment, társaságot és vidámságot nyújtott, bizonyos napszakban odafigyeléssel jó poénokat, sztorikat, konkrét szórakozást. Nagyon jó volt tudni, hogy nem csak megy az adásjel, hanem kérik. vágyják, szeretik… És ahogy a szupererő, úgy a nézettség is felelősséggel jár – és mi nagyon éreztük ezt itt mindannyian.

Rengeteg ötlet és jó poén megvalósult, de mik azok, amiket nem sikerült véghezvinnetek, pedig szerettétek volna?

V.K.: Cégen belül rendszeresen szerveztem  úgynevezett “fireside chat”-eket, interjúkat a hazai és nemzetközi csapatnak, melyek során mindig izgalmas meghívottakkal beszélgettünk szuper témákról. Régi vágyam volt, hogy meghívjam a Paramount magyar alapítójának, Zukor Adolf életrajzának fordítóit – de sajnos erre végül nem került sor…

B.D.: Szerettünk volna a Paramount csatornára olyan Sikoly-promót készíteni, ami úgy jelenne meg, mint egy késeket áruló Teleshopos reklám. Viszont csináltunk olyan promót, amiben Tom Cruise folyamatosan sikított.
Szintén jó lett volna egy szürreális Late night show, Lengyel Tamással, amihez rengeteg ötletet gyűjtöttünk össze, de kiderült, hogy ez inkább elméletben működik, mint a gyakorlatban. És volt még rengeteg dal, ami elsőre jól hangzott, de mégsem volt az…

K.B.: Sajnálom, hogy nem jött össze a „sketch-show”, pedig sokat dolgoztunk rajta. Ennek a hagyománya élénken élt az amerikai Comedyn és Európában is vannak rá példák. Nagyon szerettük volna összehozni, a fiúk tele voltak ötletekkel, de épp beütött a járványnak olyan időszaka, amikor vissza kellett venni a saját gyártású ötletekből.

Az évek során rengeteg emlékezetes promóciót, kisfilmet készítettetek – melyek voltak közülük a kedvenceitek?

B.D:. Most épp a karácsonyi promók jutottak eszembe – a Paramountra horror-verziót is készítettünk – ezek nagyon népszerűek voltak, végül hagyomány lett belőlük és külföldön is szerették ezeket a kifordított üzeneteket. Volt például olyan is, amikor Tom Cruise mentette meg a karácsonyt egy alternatív játékuniverzumban. A Comedy kapcsán a Holdraszállás az egyik legjobb emlékem és a Bödőcsös projektek, de a szülinapi dalokat sem fogom elfelejteni – főleg, mert milliószor meg kellett hallgatni őket. Na meg az is, amikor április elsejére kitaláltuk, hogy a lengyel csatornán az Idétlen időkig menjen rotációban és ehhez készítettünk vicces ajánlókat, számos műfajban – ekkor tapasztaltam meg először, hogy mennyi mindent ki lehet hozni egy egyszerű ötletből.

K.B.: Az én kedvenceim között szerepel a Csatornahang-keresés, ami egy április elsejei viccnek indult, de az lett végül a 2020-as év majdhogynem egyetlen saját gyártása. Nagyon büszke vagyok még az Illusztrált társaság promóra, ahogy Lengyel Tomi belép az animált világba, különösen azért, mert a forgatási helyszínnek épp a Fekete lyukat találták meg, ahova kamaszkorom óta szerettem volna eljutni.

V.K.: A Family Guy magyar főcímdalát azóta is kívülről fújom, a  10 éves Comedyt ünneplő Musical hatalmas emlék és az összes Tömény Történelem rész, meg a kis fillerek, a Mélyvíz, a Mélytányér – Janklovics és KAP mindig elképesztőek voltak, nehéz választani.
És még ide kívánkozik az is, hogy amikor 15 éves volt a Comedy Magyarországon, szerveztünk a belső csapatnak egy nosztalgikus beszélgetést. A sociales kolléganőtől ekkor tudtam meg, hogy ugyan bőven jöttek a trollkommentek, de nagyon sok olyan megjegyzést is kaptunk, hogy „ti vagytok a napom fénypontja” vagy hogy mennyire szeretnek bennünket. 

Valaki pedig egyenesen azt írta, hogy a depressziójából úgy gyógyult ki, hogy minden nap a Comedyt nézte. Nagyon jó érzés erre visszagondolni.