Bárdos András

Amikor felhívtak a Blikktől – Bajkó Panka, régi jó barát –, hogy az évfordulón laudáljam a lapot, ugyanazt a furcsa öröm-félét éreztem, mint amikor a második főszerkesztő, Ligeti Nagy Tamás hívott fel, annak – minek is? – idején. Persze nem magamnak örültem, meg nem is a szerepnek, hanem a Blikknek. Mert az újság megjelenése akkor valahogy a szabadságot jelentette. Egy maréknyi szabadságot.

Hogy már van útlevelem és nincsenek benne „ablakok”, hogy nincs már valutakeret, mert a forint „konvertibilis” (ennek örültünk mi akkor nagyon), hogy megjelent a pesti boltokban az epres joghurt, többféle is, nem kell érte Bécsbe utazni, hogy jön a mobil és nem fogunk már telefont „igényelni” és várni tizenöt évet, hogy megkapjuk.

Ünnepeltem, hogy szabadok vagyunk és soha többé nem lesz ez már másként.

Ezt jelentette akkor a Blikk, az első lapszám, az első borítók, az izgalmas tördelés, az érdekes képek, az egész világlátás. Európa, szabadság.

25 év eltelt.

A Blikk itt van és milyen jó, hogy itt van. Mert ez az újság – bár sokban változott – ma is egy maréknyi szabadság. És – igen, igen, igen, meg ne inogjatok! – olykor egy ökölnyi. Olykor simiz, olykor paskol, olykor üt.

Isten éltesse a Blikket még 25 évig, és azután is, nagyon soká!

 

Frei Tamás

Blikk vagy Blick. Nekem évekig a „c” és a „k” betű differenciája jutott eszembe, amikor megláttam valamelyik budapesti újságos kioszkban a svájci Blick magyar verzióját. Volt szerencsém anno (belegondolni is ijesztő, hogy már negyedszázad eltelt azóta...), a kilencvenes évek elején eljutni Svájcba. Tanulni és dolgozni. Vagyis a magyar Blikk indulásakor én a többségnél kicsit jobban sejtettem, hogy mi is közeleg.

Nevetőjelet kellene idetennem, azt hiszem. Sejtettem... Hát igen, volt azért itt konfliktus, hepehupás út és döccenések, főleg az indulás utáni években, hogy miképpen is van ez Magyarországon? Hogy az így vagy úgy ismerté vált emberek privát szférája meddig is terjed? Mit adnak oda magukból, mit árulnak el, hogy ez a megzabolázhatatlan, állandóan éhes papír-vadállat, a bulvár, ami minden nap fel akar falni, vagy prédának odadobni valakit a közönség elé, jóllakjon.

Emlékeim szerint nem nagyon értettünk egyet a határvonalakban. A kezdeti lelkesedésem gyorsan elmúlt, bezárkóztam és ezért sokszor bántottak. De nem vettem zokon, mert én választottam. Tehettem volna másképp is, csak rajtam állt. Más jobban árulta magát, többet adott és ezért többet is kapott.

A bulvárban valószínűleg épp ezért az a legizgalmasabb, ami a színfalak mögött történik. Nekem, egykori újságírónak mindenképp! Az alkuk, megállapodások és csereberék. Ki mit ad és kap.

De a Blikk, ez vitathatatlan, mindig az olvasók oldalán állt. Őket szolgálta, és egy idő után (ahogy a világmédia is fejlődött) már mindennel foglalkozott, ami az embereket, a magyarokat érinti és érdekli. Legfeljebb a témán bulvárosabb volt a „fogás”. De ott volt és van a lap hasábjain minden, ami számít, speciális, blikkes szemüvegen keresztül.

Manapság a magyar médiában mindez mély főhajtást érdemel!

Gratulálok a 25 évhez! Komoly teljesítmény!

 

Gálvölgyi János

Minek palástolnám? Jó szívvel emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még írtam az újságba. Bizony, a kezdeti időszakban hetente fejtettem ki a véleményem, írtam azokról dolgokról, amik éppen izgattak, foglalkoztattak. Szerettem csinálni, hozzátartozott az életemhez.

Egyébként most is itt van éppen előttem a lap, nyugodtan elárulhatom, hogy gyakran forgatom. Már csak azért is, mert én nem használom az internetet, nem hiszek benne. Nekem fontos, hogy a kezembe vegyem a dolgokat, érezzem, tapintsam. Mint egy „régimódi” újságot.

Tartom magam ahhoz a régi álláspontomhoz, hogy az embernek tudnia kell, hogy hol él és kikkel, a Blikk pedig ad erről egyfajta lenyomatot. A bulvár része persze sokszor megmosolyogtat vagy elképeszt, már csak azért is, mert bevallom, nem minden esetben ismerem a cikkek főszereplőit. Ilyenkor somolyogva mondom magamban: biztos nagyon fontos emberekről van szó, ha ennyit írtak róluk.

De mint említettem, pontosan ezek a dolgok is már az életünk részei. Így egyáltalán nem árt, ha az embernek van valamilyen ismerete róla.

Akár egy bulvárlapon keresztül!