Előzmények

Az EU-ban minden, gyógyszerhatóanyagot kémia vagy biológiai eljárással gyártó telephely csak egységes környezethasználati engedély (más néven IPPC engedély) birtokában folytathatta a tevékenységét az ún. IPPC direktíva hatályba lépése után. Hazánkban ez a csatlakozás és bizonyos felkészülési idő után, 2007. 10.31-től lépett érvénybe.
Az IPPC engedély minden, a környezettel kapcsolatos tényezőre kiterjedő követelménye a Chinoin számára csupán egy területen jelentett komoly kihívást – a szennyvízkezelés területén. Az engedély ugyanis rögzíti a kibocsátási határértékeket a 28/2004 (XII.25.) KvVM rendelet illetve a 220/2004 (VII:21.) Kormányrendelet szerint, amelyeket teljesíteni kell pl. szervesanyag-tartalom vagy sótartalom tekintetében. Ezt megelőzően (akár rendszeres) határérték túllépés esetén (többnyire tetemes) bírság kifizetésével az ügy rendeződött. Az IPPC engedély azonban nem enged meg rendszeres határérték túllépést, követelménnyé vált az elérhető legjobb technika (BAT) alkalmazása. Meg kellett tehát találni azt a megoldást, amely megelőzi azt a környezetterhelést, amelyet a szennyvizeink magas sótartalom jelentett a biológiai szennyvízkezelés számára, hiszen az aktív biológiai iszap sem tudja feldolgozni a szervetlen sókat, így azok végül az élővizeket terhelték.
Stratégiai döntést kellett tehát hozni: a működés feltételét jelentő IPPC engedély érdekében megoldani a szennyvízkezelést helyben, hosszú távra. A szennyvízkezelés reformja terén a vállalat első lépésként, 2009-ben egy vegyszermentes (cianid-eltávolító) termikus hidrolízist megvalósító folyamatos reaktort helyezett üzembe, de az így előkezelt szennyvíz további tisztításra külső partnerhez történő szállítása (csatornába engedés helyett) megmaradt.

Újszerűség

Noha a partner rendelkezett szabad kapacitással, a létesítménye kifejezetten ipari szennyvizek kezelésére tervezett, megközelíthetősége kiváló tartálykocsik számára is, mégis, a külső partnertől való függés csökkentésére, illetve a szállítás kiküszöbölésére a Chinoin nagy beruházást valósított meg, a világ 40 országában 107 ipari telephelyet magába foglaló sanofi csoport tagjai közül elsőként.

Iparjogvédelmi tudatosság

Telephelyi fejlesztések és tapasztalatok alapján került kidolgozásra az eljárás, amelynek „lelke” egy külső beszállítótól vásárolt filmbepárló. Munkatársak projektcsoportja dolgozta ki többek között a hulladékfeladás, az inertizálás, a sószállító csiga hűtését célzó, a só „beégését” megakadályozó műszaki megoldásokat.

Gazdasági megtérülés

A költségek elemzése éves szinten 40 millió forint megtakarítást mutatott ki a 2015-ös évre vonatkozóan.

Társadalmi hasznosság

Ezzel az egyszerű, biztonságos eljárással a Chinoin évi 7 400 tonna, magas só- és szennyezőanyag-tartalmú szennyvizeket kezel a cianid-eltávolítást követően, illetve azokat az egyéb technológiai szennyvizeket, amelyeket korábban biológiai kezelésre küldött külső cégekhez. A szennyvizek bepárlása során keletkező vízoldható szilárd só, amely az esetleges gyógyszermaradványokat, szerves mikroszennyezőket is tartalmazza, veszélyes hulladékként kerül lerakásra (évi 1 200 t). A lerakó speciálisan a vállalat hulladékának
bevizsgálása után kért és kapott engedélyt a Felügyelőségtől a lerakás technológiájára. E szerint az alábbi speciális, kapszulázási eljárást alkalmazzák: a big-bag zsákokat egy 2 m3-es zárható, a só korróziójának ellenálló PP tartályba helyezik, és abban kerül lerakásra a vízoldható hulladék. A lerakó maga dupla fóliavédelemmel rendelkezik a talaj felől, az esővizet pedig védőtető tereli el. Így semmilyen fizikai lehetőség nem marad az egyébként vízben oldódó sók vízzel való érintkezésére, a PP nem korrodál, tehát a természetes környezetet nem fogja többé terhelni. A lekondenzált kezelt víz (évi 5 200 t) a telephelyi csatornahálózatba, majd semlegesítés után a városi hálózatba kerül. A lekondenzált oldószerfrakciók veszélyes hulladékként égetésre kerülnek (évi 100 t). Azzal, hogy évente 5 600 t szennyvizet nem kell közel 200 km távolságra kezelésre elszállítani, valamint 1 800 t hulladékkal kevesebbet kell égetésre küldeni, az új berendezés energiaigényét (villamos energia és gőz) is figyelembe véve, közel 1300 t-val (43%-kal) csökkenthető a közvetett CO2 kibocsátásunk. Az elővigyázatosság EUs elvét követve, a hazánkban még határértékkel nem szabályozott gyógyszermaradványok, „hatóanyag-ujjlenyomatok” szennyvízbe történő kibocsátását is meg lehet előzni ezzel az eljárással.

Rövid technikai leírás

A különböző gyártási technológiákban keletkező nagy só- és szerves szennyező anyagtartalmú szennyvizek gyűjtőtartályokban való gyűjtés, mintavételezés és minősítés után egy korábban csak hatóanyag tisztítási célokra alkalmazott filmbepárló berendezésbe kerülnek. A filmbepárló alján távozó száraz, vízoldható só big bag zsákokba töltve veszélyes hulladéklerakóba kerül. A filmbepárlóból távozó gőzök 2 fokozatban kondenzálódnak: az első fokozatban kondenzálódott szennyvíz kerül a vállalat saját ipari csatornahálózatába egy utóhűtést követően.
A második kondenzátorban lekondenzálódó vizet és szerves oldószereket tartalmazó kondenzátum egy hulladékgyűjtő tartályban gyűlik, majd veszélyes hulladék égetőben kerül ártalmatlanításra. A második kondenzátorból kilépő véggázok egy ammónia elnyeletőbe kerülnek, amiben kénsavas elnyelető folyadék található, amely az alacsony tenziójú oldószergőzöket is elnyeli.
A big-bag zsák letöltőhöz telepített helyi elszívóval elszívott levegő szűrőn keresztül a tetőre kerül kivezetésre, a filmbepárló tömszelencéjéhez telepített helyi elszívóval elszívott levegő is az ammónia elnyeletőbe kerül. Ilyen módon az oldószer és ammónia emisszió mélyen a határérték alatt van, gyakorlatilag nulla.
A szennyvíz előkezelő rendszer folyamatirányító rendszer irányítása alatt működik, ami a gyűjtőtartályok koordinált és ellenőrzött feltöltését, valamint a filmbepárló rátáplálási sebességének szabályozását végzi a kimeneti oldal fogadóképességének biztosítása mellett.
A bepárlóból a szennyvíz a telephelyi szennyvíz-előkezelőbe kerül, ahol pH-állítás és homogenizálás történik, és folyamatos mérőműszerek használata mellett mindig garantáltan határérték alatti kibocsátás. A mérések alapján kijelenthető, hogy a sótalanító berendezés só eltávolítási hatásfoka 99,9%. Mindhárom kulcsparaméter (KOI, ammónia, só) esetében teljesül a környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott szennyvíz kibocsátási
határérték.

A szennyvíz előkezelés folyamatát az alábbi folyamatábra mutatja:

A projekt gazdasági megtérülése és környezeti-társadalmi hatásainak mutatója innen tölthető le.

Képek a projektről