Nem írok blogot. Igazából eszembe sem jutott eddig, nem érzem a dolgot elég érdekesnek. A nyilvános naplóírás egy olyan hibrid műfaj, amit nehezen tudok elfogadni szerzőként. Az intim napló rendben van, a nyilvános írás szintén, ám ennek keveredése különösebben nem izgat. Az egy-egy témában való elmélyülés és annak rendszeres közlése érdekes lehetne, ám a rendszeresség nagyon fontos lenne számomra, ezt pedig nem tudnám megoldani.

Milyen blogokat olvas?
Nem olvasok rendszeresen blogokat, nincs olyan, amit spontán keresnék. Ha valamit mégis, az Csáp Géza az Indexen, de szerintem ez csak elnevezésében blog, valójában szubjektív zenei rovat. Jóval izgalmasabbnak érzem a fórumokat, azokat órákig tudom
olvasni bármilyen témában, annak ellenére, hogy a heterogén, sokféle vélemény némelyike ugyanúgy kicsapja nálam a biztosítékot, mint a többi fórumozónál.

Jó ötletnek tartja, hogy cégvezetők vagy politikusok blogot írjanak?
A kérdésre ilyen formában az a válaszom, hogy remek ötlet: elérnek olyan embereket, akiket egyébként nem, vagy csak egészen másként tudnának velük kommunikálni. Hogy szeretem-e ezeket a megnyilvánulásokat, az egy másik kérdés. Nem, mert őszintétlennek, erőltetettnek tartom, amikor egy elvben magánjellegű megnyilvánulás kereteiben kell megtudni publikus, közösségi információkat. Sőt, ezt egyenesen felháborítónak gondolom.

Milyen szerepet tölthet be a blog a márkakommunikációban?
Semmilyen különösebb szerepet hosszabb távon.
A jelenlegi divathullámot meglovagolva el lehet érni részsikereket, de hosszú távon inkább megbízhatatlan és tervezhetetlen a szerepe. A felhasználók egy idő után kiismerik ezeket a dolgokat, és továbblépnek, illetve mindez beépül a hétköznapokba, egy eszköz lesz a sok eszköz közül.

Megváltoztatják a blogok a világot, amelyben élünk és dolgozunk?
A megváltozott világ hozza létre a blogot, és nem fordítva. Életvitelünkből következik a léte, abból hogy egyre inkább testreszabhatjuk környezetünket, kultúránkat. Tovább erősíti az eddigi trendeket – individualizmus, egyéni látásmód, a közös elbeszélés részlegessé válása, illetve hiánya. Új színt hoz, meg kell tanulni kezelni, de nem mérhető a jelentősége a számítógép elterjedéséhez, az elektromos áram mindenhatóságához vagy a penicillin feltalálásához.