Három jellemző példa 2016-ból arra, hogy minden állítással szemben igenis létezik szexizmus és zaklatás a kreatíviparban is.

Mi, kreatívosok, amikor arról beszélünk, hogy ki, miért olvassa a lapunkat, mindig magunk elé képzelünk egy arcot. Olykor egy dús szakállú, bicajjal munkába tekerő hipszert, máskor egy elegáns kosztümben ügyfélnek prezentáló médiatervező lányt. A lényeg, hogy elképzeljük őket, mostani lapszámunkban pedig megkértük öt mérvadó női lap vezetőjét, hogy tegyék meg ugyanezt, és meséljék el nekünk, ők milyennek képzelik az olvasóikat.

Miközben a nyomtatottsajtó-piac nagy része zuhanórepülésben van, nemhogy csökkent, vélhe­tően még nőtt is a női tematikájú lapok példányszáma. De kik vezetik a piacot? Milyen stratégiákat, márkaépítési és értékesítési trükköket kellett bevetniük, hogy ez így maradjon?

Egy Women Not Objects című, a Badger & Winters által készített kutatás szerint a nők tárgyiasítása rosszat tesz a márkának, a fogyasztók kevésbé hajlandók olyan terméket venni, amit sztereotipizált női szerepekkel adnak el.

Az egyik a tömörítés és a szocmodern mestere volt, a másik a rendszerváltás kreatív ikonja, a harmadik vért pumpált a kétezres évek reklámjaiba. A magyar reklám elmúlt évtizedeinek három meghatározó női alakja röviden. A cikk a Kreatív novemberi számában jelent meg.

Hogy a férfiaknak és a nőknek ugyanolyan lehetőségei vannak-e egy munkahelyen, top témaként fut számos területen. A tudományos és a tech szektor után a kommunikációs szakma nyugati szárnya is feltette a kérdést. Hiányolják a nőket posztokról és részlegekről, és azt is felvetik, hogy a változás a pénzügyi eredményeken is meglátszana. Most mi is kinyitottuk a csapot: a hazai kommunikációs ipari szemlénknek online kutatás (erről itt), mélyinterjú és külföldi lapszemle is része. Jó hír, hogy kaptunk receptet a női sikerre, kevésbé tapsikolós, hogy a kreatívoknál még mindig nem kell külön női öltöző.