A Tv2-nek megvolt a helyzeti előnye, hogy belehúzzon még mielőtt elindult volna a rivális műsor, az X-Faktor, de a Megasztár 5-nek ez nem sikerült. Az RTL Klub új énekes tehetségkutatójának első adásait gyakorlatilag kétszer annyian nézték.

A Lipócia című lap jól körülhatárolható közönségnek készül mind hirdetői, mind olvasói oldalon, vélhetően mégis ez okozza majd túlélési nehézségeit. Mert még ha kéthavi is ez a szépelgő magazin, mi lenne az, ami egy adott idő után újdonság lehetne benne?

Mi lesz akkor, ha a hirdető már nem vásárol majd reklámidőt, nem szponzorál majd műsorszámot, hanem saját maga hoz létre tévé- vagy rádiócsatornát? Ami a printpiacon ma már teljesen megszokottnak számít a márkamagazinoknak köszönhetően, az az elektronikus médiában itthon még újszerűnek tűnhet.

A castingon még erősködtek, hogy nem trash reality lesz. Na persze. Nem is reality, és most ne menjünk bele abba, hogy az Élet és Irodalomban Gárdos Péter rácsodálkozott, hogy nem a valóságot mutatják egy ilyen műsorban, viszont ami igenis lényeges: az egész műsort előre felvették, így semmi interaktivitás nincs a műsor és a nézők között. Ez nem más, mint egy tévésorozat, annak viszont a legalja, mivel a szereplők silányak, a történetvezetés nem is lehet más, mint sablonos, és hát a szereplők intelligenciaszintjéből kiindulva a párbeszédektől sem várhattunk sok jót.

Aki a magyar fociról két és fél órás élő műsort tesz adásba, annak vagy küldetéstudata van, ami már önmagában irigylésre méltó volna, vagy tud valamit. Persze nincs nagy titok, mindenki tudja, hogy a magyar foci kiemelt ügye a magyar miniszterelnöknek, és fontosabbnak tűnik a sportág támogatása, mint sok más gazdasági vagy kulturális ügy. Mivel sem gazdasági, sem politikai elemzőnek nem tartom magam, sőt még a focihoz sem értek, ezért nem fogok tudni ezzel a törekvéssel vitatkozni, inkább maradok a Harmadik félidő című műsornál.