Rádiózni ezüst, hallgatni arany
Ahogy az nyilván sokaknak feltűnt, a gaz kommunisták/nácik, a régi rend csatlósai, az örök elégedetlenkedők, a minden koncon marakodók, a lelki szegények nem hajlandók beletörődni, hogy a Petőfit [Az adó lapzártánk után felvette az MR2 – Petőfi Rádió nevet. – A Szerk.] végre odaadták a jövő nyílt szívű gyermekeinek. Az viszont sajnos a helyzet, hogy azért ez nem egészen ilyen egyszerű.
Hi-he-tet-len
Ugye megvan az a mese, amelyikben a király annak ígéri a lányát és a fele királyságát, aki olyat tud mondani, amit ő nem hisz el, és aztán persze jön a szegénylegény, aki tud, és elviszi a főnyereményt? Sokáig azt hittem, hogy Magyarországról én már mindent elhiszek, de most van itt egy történet, aminek hazugságnak kell lennie, mert különben az ég már rég leszakadt volna.
Álljon már meg az ész!
Az egyik legfontosabb lecke, amit a magyar reklámipar a magyar tartalomipartól tanulhat, hogy úgysem tud soha túl buta lenni.
Stúdió ’07
Kevés bénább dolog van, mint az éppen áprilisban történő bugyuta események kapcsán arról írni, hogy biztos a bolondok hava tehet mindenről, de most egyszerűen semmilyen más épeszű magyarázat nincs. Ami az UPC, a Mezzo és egy rakás ideges ember kapcsán történt, azért a felelős csakis a kiloccsant agyvíz lehet.
Dzsesszesek
2007 februárjának végén új rádióadó indult Budapesten a 90.9-es frekvencián. A Jazzy „cégvezetőknek és a fiatal értelmiségi döntéshozóknak” igyekszik „könnyen emészthető háttérzenét” szolgáltatni és ennek megfelelően a „prémiumhirdetőket várja”. Igazán tetszetős üzleti modellnek tűnik, a gépezetben azonban mégis van egy kőszikla méretű porszem: nevezetesen, hogy Magyarországon az elitet valahogy különösen nehezen tudja eltalálni a média.
Leszáll az est
2007 elejére a Pesti Est – vagy legalábbis az a Pesti Est, amely nagyjából tizenöt éve elengedhetetlen kelléke volt minden, a lakásából időnként kimozduló fővárosi ember életének – meghalt.
Te!
Az amerikai Time magazin 1927 óta minden évben kiosztja az Év Embere Díjat egy olyan személynek, aki „az elmúlt évben a leginkább befolyásolta az eseményeket”.
Sváby András, kösz a leckét!
A szeptember végén kezdődő forradalom/ellenforradalom/érthetetlen izé számtalan érdekes és emlékezetes produkcióra kényszeríttette a magyar média szinte valamennyi szereplőjét.
Nem lesz újság
Ha egy egyébként a mainstream újságokban nem túl sok szerepet kapó szakma címlapra kerül a világ legjobb hetilapjában, akkor biztosak lehetünk benne, hogy abban a szakmában éppen valami eget rengető történik. Az Economist augusztus 26-ai számában a címlapon, vezércikkében és egy háromoldalas riportban foglalkozik a nyomtatott politikai napilapok jövőjével. Ami sötét.
It’s the gazdaság, hülye!
Mindenki tud olyan szavakat, amelyek iránt vak, kiolthatatlan és megmagyarázhatatlan dühöt érez. Nekem az uborkaszezon ilyen. Nem a jelentésével van a bajom, egész egyszerűen csak idiótán hangzik, bántja a fülem és a lelkem, akár hallom, akár nyomtatva látom, romlik a közérzetem. Akárcsak az árboc és az építőkocka szavakat, egész egyszerűen alig vagyok hajlandó kimondani-leírni. Szerencsére az idén elmaradt.
A permanens forradalom
Vajon milyen gyakran szokás az acéliparban forradalomról beszélni? Fogalmam sincs, úgyhogy maradjunk annyiban mi, acélipari szakértők, egymás közt, hogy ritkán. Jóval ritkábban legalábbis, mint a média vértől iszamos világában, ahol minden technológiai újítás fegyverbe szólító ágyúlövés az Auróra cirkáló fedélzetéről. A médiaipar újabb és újabb forradalmainak elveszi ugyan az erejét, hogy ezekről éppen maga a média számol be, de hát istenem, ki fog, majd az acélipar?
A találmány
Ami jár, az jár. Az RTL Klubon futó Ecopoly hosszú ideje a legjobb műsor, ami kereskedelmi tévén Magyarországon indult. Szórakoztató, tanulságos, és még okos is.
10 pont a magyar médiának
A magyar ember tavasszal a kor divatjától függően vagy pontokban fogalmazza meg a követeléseit, vagy szavaz. Ezúttal a kettő egyfajta szintézisére teszünk kísérletet, és 10pontban foglaljuk össze, mi is az, amit médiailag a választások után felálló felelős magyar kormánynak muszáj, illetve tilos meglépnie.
