Vannak, akik mindenben a rosszat látják, mindenhol bajt szimatolnak, és szinte minden mondatuk úgy kezdődik, hogy „én ezt úgyse…”. Ők az örök pesszimisták, akik nem bíznak magukban. Aztán vannak mások, akik mindenben meglátják a jót és a szépet, a kedvezőtlen élethelyzeteket is képesek a maguk javára fordítani, és szinte minden mondatuk úgy kezdődik, hogy „márpedig csakazértis…”. Ők az örök optimisták, akik bíznak magukban. A pohár pontosan felénél van a víz szintje. Félig üres vagy félig tele van?

Nem tehetek róla, rossz géneket örököltem – halljuk gyakran, ha a súlytöbblet kerül szóba. De mit mond erről a tudomány? Az életmódon vagy a géneken múlnak-e a fölös kilók? A válasz nem egyértelmű, és a megoldás valószínűleg valahol középen van.

Bejelentették az első „életmentő testvér” világra jöttét hétfőn Franciaországban: a babát embrionális állapotban olyan genetikai jegyek alapján választották ki lombikbébi programban történő beültetésre, hogy megmenthesse végzetes örökletes betegséggel született testvérét.

Hófehér bőrű, szőke, kékszemű újszülöttel térhetett haza a kórházból a minap egy londoni család. Az esemény különleges mivoltát az adja, hogy a kislány édesapja és édesanyja egyaránt fekete bőrű, és nem tudnak arról, hogy felmenőik között lett volna fehér.

Tiszta apja ez a gyermek! Vannak, akiket e szavak hallatán szétvet a büszkeség, de akadnak olyan férfiak is, akik vitatják apai mivoltukat. Az, hogy kiben mikor ébred fel a kétely, nem köthető a kapcsolat tartósságához. Van, aki egy egyéjszakás kaland, más hosszú házas évek után vonja kétségbe apaságát. Sokféle szituáció adódhat az apaság megállapítása kapcsán is.