Egy brit kórházban egészen az ultrahangvizsgálat utolsó néhány percéig nemkívánatos személynek tekintik a leendő apákat a vizsgálóhelyiségben. A kórház vezetése biztonsági és szakmai okokra hivatkozik, de egy apa szerint ezek csak mondvacsinált indokok.

Később a várható élettartam meghosszabbodásában is kamatozik, ha a baba megszületése után az apa úgy dönt, hogy bizonyos időt ő tölt otthon a kicsivel az anya helyett – állítják a svéd Karolinska Intézet kutatói.

Egy kisgyerekkel otthon, egyedül gyorsan rádöbbenhetünk, hogy a valóság nem olyan csillogó és rózsaszínű, ahogyan azt a kismamamagazinok próbálják elhitetni velünk. A mindennapok mindig szürkébbek, mint az álmok, de egyáltalán nem szükségszerű a depresszió.

Újságokat és fórumokat olvasgatva az anyukák egymást szidják. Az egyik lusta munkakerülőnek nevezi azt, aki otthon marad három évig a gyermekével, a másik munkamániás, önző embernek azt, aki a karrierjét legalább annyira fontosnak tartja, mint az anyaságot. Kinek van hát igaza?

Elméletileg mindenki tudja, a gyakorlatban mégis sokan nehezen élik meg, hogy az újszülött gondozása a szépségeken túl problémát is jelent. Az ilyen szituációkból következik, hogy az ifjú apa nem rohan haza, nincs az arcán túláradó boldogság, mert nehezen emészti meg, hogy megszokott érzelmi pozíciója megváltozott. 

Valószínűleg mindannyian kiegyensúlyozott, boldog gyermek(ek)et szeretnénk nevelni. Ha úgy érezzük már, hogy sínen vagyunk, túl vagyunk rajta, újra borul minden. Néha úgy érezzük, hogy minden erőfeszítésünk ellenére, mégis kezelhetetlen a gyermekünk. Miért? Mi lehet az oka?

A szülés utáni depresszió nem csak az anyák betegsége. Egy friss kutatás szerint minden tizedik apa ugyancsak a depresszió áldozata lesz – többnyire a gyermek születése után három–hat hónappal, ráadásul az apa betegségéhez sokszor az anya depressziója is társul.