Hatásos reklámot készített a Magyarországon elég ramatyul hangzó nevű Dacia. Még ha tenyeres-talpas módon is, de emlékezeteset alkotott, olcsón és egyszerűen – írja Para-Kovács Imre a román autómárka Che Guevarás-forradalmas szpotjáról.

Egy tökéletes agyhalott barom, érzelemnélküli droid, veri a feleségét, megerőszakolja a lányát, de speciel minden végtagja működik. Kérdezném óvatosan: fogyatékossággal él? Para-Kovács Imre az esélyegyenlőségi reklámokról.

A McDonald’s-ot ekézni – úgy általában – teljesen felesleges és kispályás elfoglaltság: a kereskedelmi tévék műsora rossz, a magyar könnyűzene nevetséges, a politikusok hazudnak és a McDonald’s szeméttel eteti a népet, ezt már a magára valamit is adó ítész nem írja le. Így egyszersmind kiderül, hogy nem vagyok magamra valamit is adó ítész, de ez mellékszál.

A műcsalád mint akarat és képzet nem a reklámipar terméke, hiszen jelentős és régi festők képein is találkozunk a jelenséggel, bár általában leszűkítve a szent családra vagy valamelyik tehetős megrendelő pereputtyára, amikor a nemes és szép apa áll a középpontban, mellette a nemes és szép feleség, háttérben a nemes és szép gyermekek.

Viszonylag ritka, hogy egy cég a háttérben zajló csapatösszevonásokról, fúziókról és vállalategyesítésekről tréfás reklámfilmben emlékezik meg, de a CIB Bank legutóbbi, olasz szerető és felsült állatorvos tematikájú alkotásában éppen ez a motívum jelenik meg.

Tóta W. Árpád elköszönt a reklámszakmától, szeptembertől Para-Kovács Imre lesz a Kreatív magazin laikus reklámkritikusa. Első adag, apró szúrásokkal, több simogatással.