Úgy látom, hogy a telítettség alapvető stratégiai irányváltással jár az egész piac kommunikációját tekintve: amíg az új előfizetők megszerzését célzó időszak vége felé a központi motívum az árverseny volt, addig ma már a mobiltechnológia fejlődésével létrejövő új szolgáltatások bevezetésén, kommunikációján van a hangsúly, és az egyik cél ezeken keresztül egymás ügyfeleinek a megszerzése. Ebben a rablós játékban az a márka kerül lépéselőnybe, amelyik a lehető leghamarabb és a legjobban tud magának kisajátítani egy-egy szolgáltatást. A Vodafone-nál például jelenleg a Vodafone Live!-ra és az internetroamingra vagy a mobiltévés szolgáltatásokra koncentrálunk. Ezzel párhuzamosan egy új üzenetet fogalmazunk meg: a Vodafone mára Európa legnagyobb és a világ egyik legnagyobb mobilszolgáltatója lett. Amikor egyre inkább Európában és nem országhatárokban gondolkodunk, ennek óriási a jelentősége. Fontos az is, hogy a cég ebben a minőségében széleskörű és biztos nemzetközi hátteret tud nyújtani a felhasználóknak.

A Vodafone elhagyta korábbi „vicces” imázsát, és a vállalat decemberben ügynökséget is váltott: az addigi kreatívokat készítő Grey-ről a DDB-re. Nem tart attól, hogy a többi telekomcég kommunikációjához való hasonulás káros hatással lehet az eddig jól elkülöníthető márkára?
Bár én csak a vállalati kommunikációért – így a céges és sajtós kapcsolatokért, a szponzorálásért, a belső kommunikációért és a csr-ért – felelek a Vodafone-nál, tehát a marketingkommunikáció nem hozzám tartozik, úgy vélem, a váltás logikus lépés volt. Az új helyzetben már nem elsősorban azt a célcsoportot akarjuk megszólítani, amelyiket korábban, hanem, mindenkit, akit az új szolgáltatásaink érdekelhetnek.

A mobilosok általában erősen kötődnek mobilszolgáltatójukhoz, ön pedig szolgáltatót váltott. Hogyan éli meg, hogy a Magyar Telekom után a Vodafone-nál folytatja?
Több mint egy év eltelt azóta, hogy elhagytam a Magyar Telekomot – ez az idő elég ahhoz, hogy valamelyest lazuljon a kötelék, és egyébként is: ez csak egy új leosztás. A focistákat is adják-veszik, holnap az ellen játszik, aki tegnap a csapattársa volt. Korrekt és profi játékosok esetén ez nem lehet gond. Én nem tekintem ellenfélnek a többi mobilszolgáltatót, ezért nem visel meg a váltás. Egyébként is gyakori az IT- és a telekomszektorban, hogy a vezetők vándorolnak az egyik konkurens cégtől a másikhoz.

A Pannontól is megkeresték?
A Pannontól nem, de más telekomcégtől igen…

Miért döntött végül a Vodafone mellett?
A Vodafone még novemberben keresett meg egy fejvadászon keresztül, és ezek után minden rendkívüli sebességgel történt: az első beszélgetéstől a megegyezésig alig három hét telt el. Olyan bizalmat éreztem a személyem iránt, hogy úgy döntöttem, elvállalom a feladatot annak ellenére, hogy szándékomban állt iparágat váltani, és ehhez egy ajánlat kapcsán közel is álltam.

Eddigi karrierje során több szektorban is megfordult már: dolgozott légitársaságnak, IT-cégnek és telekomcégeknek egyaránt. Áttekintve az állomásokat, tud említeni olyan szektorfüggetlen tudást, készséget, melyet új pozíciójában is alkalmaz és kiemelkedően fontosnak tart?
A vezetői felkészültséget, a struktúraépítést. Mert igaz, hogy többféle szektorban megfordultam már, de mindig nagyvállalatoknál, ahol a munka nagyobbik részét a vezetői feladatok – szervezetirányítás, struktúra kialakítása – teszik ki. Úgy vélem, ebből a szempontból a tapasztalat fontosabb, mint az iparág. Egy nagy szervezetben például más szektorból, de nagyvállalattól érkező vezető jellemzően jobban megállja a helyét, mint egy azonos szektorból, de kisebb cégtől érkezett szakember. Az iparági specifikumok könnyebben és gyorsabban elsajátíhatóak, mint a vezetői gyakorlat.

A kommunikáció mellett a zene is szívügye: az NKA zenei és tánckollégiumának felelőse, és zenei műsort vezet egy kereskedelmi adón. Hobbi ez, vagy több annál?
Az NKA-hoz mint MRSZ-elnök kerültem: a mindenkori MRSZ-elnök ugyanis beválasztható az NKA irányító bizottságába A zene, a kultúra számomra azonban ma már többet jelent hobbinál, hiszen az NKA tagjaként évente több milliárd forint elköltéséhez van közöm. A zenéhez való kötődés még gyermekkoromban kezdődött, 12 évig zongoráztam, néhány évig klarinétoztam. Nem volt kizárt, hogy zenei pályára lépek.

Megbánta, hogy nem így alakult?
Emocionálisan igen, racionálisan nem.