A Kreatív archívumában bőségesen találunk arról cikkeket, hogy milyen külföldi produkciókat hoztatok be a Moviebarral korábban Magyarországra. Volt egy időszak, 2016-2017 környékén, amikor a Traktor, az egyik legismertebb alkotó-kollektíva is többször veletek dolgozott. Hogyan lett a szervizmunka a Moviebar fő profilja?

Magyar reklámokkal kezdtünk, főleg hazai és regionális piacra dolgoztunk. Akkoriban még nagyobb pénzek mozogtak egy-egy regionális kampányban. Ebben a közegben kezdtük el kialakítani a kapcsolatrendszerünket a cégtársammal, Trepper Viktóriával. 

Egyre több ügynökségnek prezentálhattunk és egyre több lehetőséget kaptunk arra, hogy külföldi filmes alkotókat is bevonjunk a munkáinkba. Másfél év alatt jutottunk el oda, hogy neves rendezőkkel dolgozhattunk már együtt. 

Ebben óriási szerepe volt az akkori DDB Budapestnek, velük volt a legszorosabb a kapcsolatunk ebben az időszakban. Náluk nyertük el az első komolyabb megbízásokat, ők meg hálásak voltak, hogy a produkciókba ennyi energiát tettünk.

Az elején annyira új volt ez az egész helyzet számunkra, hogy még a Hajógyárin béreltünk egy kis hipszter irodát. Ide érkezett például a Libero-reklám forgatására egy akkori svéd sztárrendező, aki először azt hitte, biztos csak átmenetileg béreljük ezt a helyet. Olyan benyomást tettünk rá, hogy azt gondolta, valami komolyabb helyen van az „igazi” székhelyünk. 

Fokozatosan csúsztunk bele a hazai reklámokból a szervizbe, hisz a mi fő erősségünk a külföldi rendezők behozatala volt. Mivel sokan megkedveltek minket, elkezdtek a saját projektjeikkel is hozzánk jönni és szép lassan ez lett a fő profilunk.

Ma is gyártotok reklámfilmeket a Moviebarral, nálad viszont mintha háttérbe szorult volna ez a szerep.

A reklám olyan műfaj, ahol rendkívül érzékenynek kell lenned a trendekre, és egy idő után már nem biztos, hogy érted, pontosan mire van szüksége egy-egy márkának. Így egy idő után már nem voltam annyira motivált ebben a szerepkörben, ezért pár éve döntöttem úgy, hogy tényleg azzal szeretnék foglalkozni, ami igazán érdekel. Ekkor csináltam meg a Moviebar-on belül a tévés/filmes divíziót és Trepper Viki viszi tovább a reklámokat.

Azért nem engedtem el teljesen a reklámos énemet, közel áll hozzám ez a világ, de azóta inkább a fikciós tervek motiválnak. Soha nem is akartam teljesen elszakadni a reklámoktól, amolyan kreatív supervisorként sokat besegítek a producer kollégáinknak, vagy a mai napig ott vagyok a Cannes Lions-on is –  tavaly például az egyik legnagyobb esemény szponzorai voltunk a Moviebarral. Egy ilyen szponzoráció nem direkt megtérülő költés a részünkről, de nagyon hiszek abban, hogy az is számít, hogyan prezentálod magad a kreatív közegben, mennyire tudsz magad körül hájpot generálni. 

Egyik legutóbbi munkád egy kisjátékfilm, a Pulzaar volt. Mi fogott meg ebben a tervben?

A Pulzaar rendezőjét és kitalálóját, Miki357-et régóta ismerem és nagyon kedvelem, több reklámot, videoklipet sőt még társadalmi célú hirdetést is készítettünk együtt az évek során, és amikor előadta nekem ezt a tervét tavaly nyáron, meg azt, hogy Schwarcz Ádám lenne a főszereplő, egyből felkeltette az érdeklődésem. 

Zseniálisnak tartom ezt a párost, különleges, amit eddig létrehoztak és egyszerűen részese akartam lenni Miki első fikciós törekvésének, segíteni akartam ennek létrejöttét. A Telekom streaming felülete, a TV GO után nagy dolog, hogy a Filmio-n fog kikötni a filmünk, legkésőbb ősztől ott lesz elérhető a Pulzaar.

Mivel győzted meg a Telekomot arról, hogy szponzorként beálljanak a projekt mögé? Azért ez nem egy szokványos filmfinanszírozási modell itthon. 

Ez az együttműködés is a reklámszakmai múltamnak köszönhető, mint ahogy a Mikivel való ismeretségem is. Szabó Bélát és Sántha Tamást még abból az időszakból ismerem és segített az is, hogy a Telekom korábban szponzorként támogatta a BP Underground dokumentumfilm sorozatunk elektronikus zenei részét, amit Koltay Annával közösen rendeztünk. Így egyrészt jól jött, hogy ismerték a munkáimat, megvolt a bizalmi viszony, másrészt pedig felismerték, hogy a márkának miért éri meg, ha támogatnak egy ilyen projektet.

Látsz esélyt arra, hogy hasonló független alkotások mellé álljanak be márkák itthon?

Ez nehéz kérdés. Bárcsak így lenne, de azért itthon ehhez szűkösek a marketingbüdzsék, és azt a keveset is inkább a márkát direktebb módon támogató megoldásokra költik.

Ha valamelyik márka ezen néha túllép, mint a mi esetünkben a Telekom, az nagy dolog. Hozzám is jöttek már rengeteg ötlettel, amihez szponzort kerestek, de azért az esetek többségében látni kell a realitásokat. A Pulzaar esetében volt egy aduász: egy olyan előadó, Beton.Hofi a film főszereplője, aki percek alatt tölti meg a Budapest Parkot. Ez az a lépték, amivel már érdemes megkeresni egy ekkora céget.

Mekkora százalékban kell visszautasítanod megkereséseket?

Mindenben nagyon szelektív vagyok, de azért általában kikérem a kollégáim véleményét is egy nehezebb döntés előtt. Az esetek jelentős százalékában nemet kell mondanom, de ezzel szerintem a producerek többsége így van.

Korábban említetted, hogy Svédország az egyik fő partnerországotok. Ez ma is jellemző a Moviebarra?

Továbbra is meghatározóak a skandináv kapcsolataink, svéd, dán és norvég megbízásaink is vannak, de azt látni kell, hogy nagyon megdrágultak a hazai munkák többek között az itt forgató hollywoodi produkciók miatt. Emiatt néhány ügyfelünk inkább már Bulgáriát vagy a Balti-államokat célozza meg, mert ott egyszerűen olcsóbb levezényelni egy forgatást. Ez gondot okoz, de szerencsére így is kitart mellettünk a partnereink többsége.

De nem csak a skandináv országok megbízóival szoros a kapcsolatunk, hanem erős a jelenlétünk például az osztrák, vagy amerikai piacokon, nemrég az Oscar-díjas Nomadland rendezőjével, Chloe Zhao-val forgattunk, vele készítettük a Diablo videojáték globális kampányát, de mi forgattuk a Vienna Blood című brit-osztrák sorozat teljes harmadik évadát is a BBC-nek, amelyben sok magyar filmes kapott lehetőséget.

Milyen érvekkel győzitek meg a megbízókat a magyarországi forgatásról, ha máshol olcsóbb lenne számukra a munka? 

Ez nagyon specifikusan az adott produkciótól függ, de általában a döntő érv az adókedvezmény, vagy hogy Budapest és az ország tele van remek forgatási helyszínnel, műteremmel, backlottal.

A Moviebarnak Los Angelesben is van irodája, ott mennyire sikerült beépülnöd a helyi filmgyártásba?

A Los Angeles-i építkezésünknek a Covid kissé betett. Sok energiát fektettem a kinti irodába, kint éltem 3 évig, és a nagyobb projektekre tértem csak vissza. De a járvány alatt, amikor teljes bizonytalanság volt abban, hogy mikor lehet egyáltalán forgatni, a kinti lét egyszerűen fenntarthatatlanná vált.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Los Angeles is sokat változott az utóbbi években, több a félelem, a feszültség az utcákon, ez elég látványosan jelentkezik a mindennapokban is. Persze még mindig ott vannak a legfontosabb filmes döntéshozók, de ma már jobban értékelem az európaiságom, most épp ide koncentrálok, bár itt is és ott is vannak fontos szakmai kapcsolataim. Tudatosabban fókuszálok az európai projektekre is, emellett jönnek az amerikai paicról is munkák, lásd a fent említett Diablo-projekt. Visszavágyom, szóval az még nem egy lezárt ügy, sőt!

Mennyire jelent nektek nehézséget a Moviebarral, hogy több, a nagy hollywoodi produkciókra építő szervizcéggel versenyeztek a megbízásokért?

Teljesen természetes, hogy verseny van. Viszont nem minden a pénz: a filmgyártás vagy a reklámkészítés nagy részben kémia kérdése is. Az dönt általában, hogy a megbízó és a gyártócég, vagy stúdió között megvan-e kölcsönös bizalom. 

Amikor például mi nagyon hasítottunk a magyar reklámfilmes piacon a Moviebarral, az annak volt részben köszönhető, hogy a DDB-ben Milos Ilic-csel, a kreatívigazgatóval abszolút megvolt az összhang. De nem mindenkivel ennyire harmonikus a közös munka, ezt is el kell fogadni, ez a szakmával jár.

Én az a producer típus vagyok, aki kifejezetten szereti a munkával járó networkinget, meetingeket, találkozókat más producerekkel, vagy kreatív szakemberekkel. Ezeken a találkozókon pár perc alatt fel lehet mérni, hogy tudunk-e majd esetleg közösen dolgozni. Jellemző az is, hogy azokkal az emberekkel tudtam a legjobban kooperálni, akikkel a szakmán túl is volt valamilyen közös kapocs, akár gondolkodásban, attitűdben, ízlésben. 

Hányan csináljátok jelenleg a Moviebart? Mi lehet a következő nagyobb projektetek?

A core csapat 8-10 embert jelent, és bár divíziókra vagyunk osztva, azért ügyelünk arra is, hogy mindenki beletanulhasson mindegyik típusú munkába. Rengeteget lehet tanulni filmesként a reklámokból, mint ahogy ez fordítva is teljesen igaz. Tempóban, munkafolyamatokban is rendkívül hasznos, ha a producereink mindkét közegben tapasztalatot szereznek.

Hazai reklámos tendereken is még néha indulunk, ha van valamilyen személyes kötődés, de leginkább a reklámos, tévés, filmes szervizmunka dübörög nálunk.  A leginkább a nemzetközi sorozat- és filmterveinkben bízunk, szeretnénk itt is átütni a küszöböt, és olyan helyekre eljuttatni a saját fejlesztéseinket, ahol az igazán nagyot szólhat.

Nyitókép: Kiss Viktor