A cikk eredetileg a Kreatív legutóbbi számában jelent meg.
Holló Márta, a Magyar Telekom vállalati kommunikációs igazgatója
25 évet töltött a médiában, alapító tagja és főszerkesztője volt az RTL Klub napi magazinműsorának, a Fókusznak, majd 2017-től az ATV Híradóját és reggeli közéleti műsorát, a Startot vezette. Két évvel ezelőtt került a Magyar Telekomhoz, ahol csapatával együtt a teljes vállalati kommunikációért felel. Tevékenységéről úgy fogalmazott, hogy ügyek, aktivitások mentén terveznek és teszik láthatóvá a Telekomot, illetve mindazt, amit az ügyfeleknek adnak. A hagyományos eszközök alkalmazásán túl ezen a területen is innovatívnak, kreatívnak kell lenni. A kommunikációs csapattal arra is törekednek, hogy a sajtóval élő, jó kapcsolatot építsenek.
Amikor Holló Mártát megkeresték a vállalati kommunikációs feladatokkal, már egy évtizede foglalkozott cégekkel, vezetőkkel, és tanácsadóként segítette munkájukat. „A Telekom felkérésekor pont az fogalmazódott meg bennem, hogy rendben, akkor a gyakorlatban is meg lehet mutatni mindazt, amiről beszélek, amiben hiszek – a közvetlen és érthető kommunikációt vállalaton belül és kívül egyaránt.”
De a döntés azért nem volt ennyire egyszerű, egyetlen nehéz kérdést kellett mérlegelnie: lezárhatja-e több évtizedes televíziós pályáját? Ebben volt tanára, a televíziós legenda Vitray Tamás segítette, aki azt mondta neki, hogy a megszerzett tapasztalat nem vész el, csak más területen hasznosul.
Holló Márta azóta megtapasztalta, hogy a televízióból hozott tudására mindennap szükség van. Például a belső kommunikáció semmiben sem tér el attól, mint amit egy médiaszolgáltatótól várunk el: közel hatezer kollégát kell elérni, informálni, érdekes és hasznos tartalommal ellátni.
A külső kommunikáció értékei is ugyanazok, az érthető, világos, tudásalapú információmegosztás. Ugyanakkor egy nagyvállalat részéről sokkal több egyeztetést, együttműködést igényel a kommunikációs tevékenység, a médiában
pedig erősebb az egyéni hang.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Leginkább arra, hogy vállalaton belül érezhető már egy sokkal közvetlenebb, partneri kommunikáció, rengeteg újítással, videótartalommal, előadásokkal. Kifelé pedig szintén sikerült olyan új területekre lépni, ami nem volt eddig: például a Hello Szülő platformunk offline verziója a Hello Szülő Roadshow, amellyel vidéki nagyvárosokba megyünk, és szakértőkkel beszélgetünk a szülőket érintő kérdésekről. Ez nem egy klasszikus PR, hanem értékes, jó tartalom, amit elviszünk az ügyfeleknek, és így tesszük láthatóvá magunkat. De ugyanilyen formabontó megoldás volt a Melody of Budapest – Budapest éves mobiladat-forgalma az AI és zeneszerző segítségével
dallammá varázsolva, színpadi koncertté alakítva.
A tévés korszakodból melyik munkádat emelnéd ki?
Én mindig is a klasszikus, jó beszélgetésekben hittem. A történetek erejében, melyből nehéz egyet kiemelni. Alázattal és kíváncsisággal fogtam neki valamennyinek, függetlenül attól, hogy húszperces riportfilm készült vagy ötperces reggeli beszélgetésre találkoztunk. Mindezek mellett arra is büszke vagyok, hogy anno egy olyan formátumot és működési modellt hoztunk a médiába a Fókusszal, amely ugyanezt a történetmesélést képviseli és 25 év után is működik.
Varga G. Gábor, az Uniomedia tartalomés PA-igazgatója
Húszéves újságírói pályája során a média minden területét kipróbálta: rádiózott, dolgozott a Vasárnapi Blikknél és a Népszabadságnál, majd a Hír TV-nél. Ezután szabadúszó kommunikációs szakemberként stratégiai tanácsokat adott ügyfeleinek, közben pedig légi közlekedési témában írt blogot és szakértőként nyilatkozott a médiában.
Az Uniomediához 2018 szeptemberében került. Szívesen csatlakozott a csapathoz, mert már újságíróként is szeretett velük együttműködni, az újságírástól pedig nem vált meg nehezen, mert mindig is érdekelte, hogy milyen érzés kommunikációs tanácsokat adni azoknak az üzletembereknek, akikkel korábban ő készített interjúkat.
„Legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy a napi munkától részben függetlenül, felhívjam a figyelmet azokra a momentumokra, lehetőségekre, amelyekből ügyfeleink kommunikációs előnyt kovácsolhatnak, vagy épp kockázatot jelenthetnek számukra.”
Szerinte egy sok ügyféllel rendelkező ügynökségnél dolgozni olyan, mint egy napilapnál, hiszen mindennap másféle feladattal kell foglalkozni. Ami viszont különbség, hogy a PR-eseknek együtt kell lélegezniük a vállalattal, mélyen kell ismerni az üzleti tevékenységeiket, prioritásaikat és céljaikat. A PR-esek tevékenysége pedig akkor igazán hasznos, ha pozitív hatása van az üzletre.
„Ezzel egy időben mi vagyunk a tolmácsok és a mediátorok az üzleti világ vezetői és a média között, a média munkatársai ugyanakkor ugyanezt a funkciót töltik be köztünk
és a széles közönség között.”
Az újságírók számára kollégák, és ez nem változott azzal, hogy PR-es lett, médiás tapasztalata pedig az ügyfelek szemében is értéket képvisel.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
2021-ben a Covid kellős közepén Magyarország első oltáskampányát mi indítottuk el, ez volt az #ÉnEzértOltatok. Az én kezdeményezésem volt, és már akkor terveztük, amikor nem volt engedélyezett vakcina, amikor pedig elindítottuk, sikerült kikerülnünk a politikai szálat. Példamutató ügynökségi magatartásért különdíjat kaptunk, és számos nemzetközi elismerést is hozott ez a büdzsé és megbízó nélkül megvalósított kampányunk.
Büszkeség 2: mindazok a szakmai elismerések, amelyeket ügyfeleinkkel közösen kapnak a kampányaink.
Az újságírói korszakodból mely munkádat emelnéd ki?
Két munkám képviseli leginkább azokat az értékeket, amiket követtem a korábbi szakmámban. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának évében ismerkedtem meg Zádor Ervin vízilabdázó történetével, aki azzal került a nyugati újságok címlapjaira, hogy a melbourne-i olimpián a szovjet Prokopov a medencében úgy pofonvágta a mérkőzés hevében, hogy vére vörösre festette a vizet. Úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, riportot csinálok a legendával, aki kerülte a nyilvánosságot – és erre egy 2007-es amerikai utam alatt sort is tudtunk keríteni. Meggyőzni a sportolót nagyobb munka volt, mint a Vasárnapi Blikkbe megírni a cikket. Merő véletlen, hogy 2010-ben is Amerikában voltam – szabadságomat töltöttem épp – amikor sorsdöntő
tárgyalások zajlottak a Malév sorsáról a magyar állam, valamint a magyar és az orosz tulajdonosok, illetve a finanszírozó orosz bank között arról, hogy az állam visszavásárolná a légitársaságot. A tárgyalások napján szinte bezárkóztam a szállodai szobámba, és rendületlenül hívogattam az érintetteket, végül az exkluzív cikket pár perccel lapzárta előtt le is adtam. Ennek köszönhető, hogy a következő napon egyedül a Népszabadság hozta le a visszavásárlás hírét és a részleteit ismertető információt, mindenki más ránk hivatkozott. Akkori főnökeim imádták, hogy a szabim alatt és egy óceánnal távolabbról is elsők tudtunk lenni a hírversenyben.
Panulin Ildikó, a Szerencsejáték vállalati kommunikációs vezetője
A Magyar Postától érkezett a Szerencsejáték Zrt. vállalati kommunikációs főosztályvezetői posztjára Panulin Ildikó, aki 2022 őszétől a külső és belső kommunikációért felel, illetve hozzá tartozik a rendezvény, az esg és a sorsolási szakterület is. Korábban ő is újságíró volt, 15 éven át az Inforádióban dolgozott szerkesztő- műsorvezetőként, előtte az RTL Klubnál és a Magyar Televíziónál hírműsorok riportere volt.
Nehezen hozta meg azt a döntést, hogy a rádióból vállalati oldalon folytassa a karrierjét, főleg érzelmileg érintette meg, hogy másfél évtized után otthagyja a csapatot, ráadásul egy szűk szerkesztőség után egy magyarországi viszonylatban
mamutcégnek számító állami vállalathoz ment. De vonzotta, hogy az új helyen kamatoztatni tudja az újságíróként, rádiósként addig megszerzett tudását, miközben új dolgokat tanulhat.
Azonnal mély vízben találta magát, egy újságcikk miatt egy kisebb krízishelyzetet kellett kezelnie, ebben a korábbi tapasztalatai segítették.
„Gyakorlatilag mindent meg kellett tanulnom a vállalatról, hogy soha ne kerüljek abba a helyzetbe, hogy nem tudok válaszolni. Egy interjúban vagy egy sajtóválaszban minden szónak súlya van, és csak akkor tudsz jól válaszolni, ha minden információ a birtokodban van.”
Panulin Ildikó szerint újságíróként és PR-esként is jól kell az ismereteket, elhangzottakat szintetizálni, és azt megfelelő formába önteni. Mindkét pozícióban empátiára, illetve bizonyos fokú érzékenységre is szükség van.
Azt mondta, maximálisan megérti, amikor egy rádiós jelzi, hogy az online érkezett közleménnyel nem tud sokat kezdeni, neki „hangban” kell a válasz. „Mindig úgy gondolkodom, hogy legyen hír, érdekesség, izgalom abban, amit mondunk, hiszen egy újságírónak erre van szüksége ahhoz, hogy olvassák, hallgassák, nézzék az anyagát, és végső soron ez nekem is jó. Tudom, mi az a lapzárta, és azt is, hogy a kérdésekre minél hamarabb kell a válasz, nem két nap múlva.”
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
A Magyar Postánál a 2022-ben készített országos házszámkampányra, a Szerencsejáték Zrt.-nél pedig a Szuperkoncerthez kapcsolódó kommunikációs feladatok a legizgalmasabbak számomra – például a tavalyi koncert beharangozó
videóját Janklovics Péterrel nagyon szeretem.
Az újságírói korszakodból melyik munkádat emelnéd ki?
Tévéhíradósként az 1990-es évek végén a székesfehérvári roma ügyekről való tudósítások jelentettek sokat számomra. Számos parlamenti választást tudósítottam, ezek mindig emlékezetesek maradnak. A legmeghatározóbb azonban az Inforádió gazdasági rovatának vezetése volt, rengeteget tanultam mindazoktól, akiket megkérdezhettem a több mint 10 év alatt, és a szerkesztőségre is örömmel emlékszem vissza, melynek tagjai folyamatosan támogatták a munkámat.
Hajagos Rita, a Red Lemon szakmai vezetője, társtulajdonosa
15 éves vállalati oldalon szerzett PR-tapasztalattal vágott bele az ügynökségi létbe. A Red Lemont megelőzően a Nike-nál és a Motorolánál dolgozott marketing, brand
és kommunikációs pozíciókban. Részt vett a sportmárka több regionális és globális márkakommunikációs projektjében és rendezvények stratégiai kidolgozásában, illetve számos hazai és világszintű sportesemény médiacsapatában is dolgozott. Nagy Péter üzlettársával 2016-ban vásárolt részesedést a Red Lemon Médiában, két évvel később pedig teljesen a tulajdonukba került az ügynökség
Hajagos Rita üzleti és magánéleti szempontokat is figyelembe vett, amikor úgy döntött, hogy a vállalati PR helyett az ügynökségi oldalon köteleződik el.
„Azt mérlegeltem, hogy középtávon – öt-hét éven belül – működőképesnek látom-e azt a struktúrát, amit egy már működő ügynökség továbbfejlesztésével elképzeltem.
A válasz igen volt, így belevágtam.”
A Nike-tól az ott töltött közel tíz év után nehéz volt az elválás. Azt azonban vállalkozói szülei példáján át sejtette, hogy milyen felelősséggel jár egy saját cég. Fontos számára, hogy az ügyvezetőtársával bizalmi légkörben, a feladatokat jól leosztva és elosztva tudnak együtt dolgozni.
A vállalati és az ügynökségi PR-ben azt látja a legnagyobb különbségnek, hogy míg ügyféloldalon egy márkával kell elmélyülten foglalkozni, addig ügynökségi oldalon több márkát, projektet és ügyet kell vinni, egyidőben, megosztott figyelemmel, mégis teljes odaadással.
„Számomra egy véget nem érő tanulási folyamat az ügynökségi lét – de én egyébként is a multifunkcionalitás kimaxolásában, a multitaskingban és a folyamatos tanulásban hiszek. A PR ma már teljesen más, mint amikor én kezdtem a szakmát, és ahhoz képest is más dimenzióban van, mint ahogy 2016-ban belekezdtünk az ügynökségi létbe. A sajtókapcsolatokra mindig különös hangsúlyt fektettünk, ez így
van a mai napig – ezek az emberi és szakmai kapcsolatok jelentik az állandóságot a munkánkban. Az influenszerekről és tőlük rengeteg rengeteg mindent tanultam és tanulok, hiszen gyerekcipőben járt még, amikor mi mélyebben foglalkozni kezdtünk a marketing ezen területével, ma pedig száguld a piac ezen része.”
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Minden olyan projektre, kampányra nagyon büszke vagyok, amelyeket sikeresen végigviszünk a kollégáimmal, legyen az egy megnyert tenderfolyamat, vagy már egy hosszabb ideje nálunk lévő ügyfél kampánya, esetleg egy olyan hír, amit mi juttatunk el a sajtónak, és értékes megjelenéseket generál. Mégis, ha egyetlen projektet kellene kiemelni az elmúlt évből, az a LEGO Oroszlán volt, amit nem klasszikus PR ügynökségi megoldásokkal támogattunk, hanem a kreatív ötlet származott tőlünk, és social media stratégiát építettünk köré. Ez három arany, egy platina és az „Év ügynöksége” díjhoz vezetett minket a 2023-as Effie-díjátadón.
A LEGO oroszlán közelről
A vállalati PR-es korszakodból melyik munkádat emelnéd ki?
A Nike Futóklubot és a hozzá kapcsolódó népszerű közösségi futásokat emelném ki. Volt, hogy az ingyenes edzéseket egyszerre négyszázan látogatták, a hobbifutókat pedig olyan helyekre vittük el futni, mint a reptéri kifutópálya (ez volt a Runway Run) vagy a Hungaroring aszfaltcsíkja.
Érdekesség, hogy a jelenlegi női maratoni csúcstartó is a futóklubban kezdett el edzeni (Szabó Nóra 2:28:25, 2023. 02. 19-én futotta Sevillában - a szerk.) Sokat tettünk a futás népszerűsítéséért, ennek nemcsak itthon, de a világban is híre ment, több díjat és elismerést kaptunk ezért a Nikenál azokban az években. Az akkori munkánk hatását a mai napig érzem, ha kimegyek egyet futni a Margit-szigetre.
Nem klasszikus PR-munka, de nagy hatással voltunk a hazai futóéletre, így erre roppant büszke vagyok
Myat Kornél, a Gyártástrend online felelős szerkesztője
A Kreatív testvérlapjánál dolgozó kollégánk már a kommunikáció–magyar szakos egyetemi tanulmányai alatt írt PR témájú cikkeket, diplomázása után pedig a PR-szakma nagyjait hívta össze, hogy elindítsák a PR Guruk szakmai blogot.
2006-ban a Lex Koan PR-ügynökségnél kezdte pályáját, majd kis reklámügynökségi kitérő után a Környezetvédelmi Minisztérium sajtóosztályán, aztán a Miniszterelnöki Hivatal szóvivői irodáján, később PR-osztályán dolgozott 2010-ig.
Ezután kommunikációs tanácsadóként segítette a Magyar Kerékpárosklubot, a Helsinki Bizottságot. Ösztöndíjas volt Indonéziában, élt Máltán, és a fia születésekor tért haza Magyarországra, ahol a WS Hungarynél senior tanácsadóként helyezkedett el. Több egyetemen is oktat kommunikációs tárgyakat, és a pandémia alatt dolgozott a Graylingnek.
A tanítás mellett másfél éve a Gyártástrend munkatársa.
„Bár lehet, hogy ezért megkövez a szakma, de azt gondolom, hogy az újságírás és a PR között több a hasonlóság, mint a különbség. Ehhez azért le kell szögeznem, hogy
nem politikai vagy gazdasági újságíró vagyok. Korábban PR-marketing, most technológiai újságíróként azt látom, az a közös a munkánkban, hogy sztorikat gyártunk, tartalmakat és szövegeket alkotunk, ami végül a közönséghez kerül. Éppen ezért elsősorban kommunikációs szakembernek tartom magam.”
Myat Kornél az újságírásban azt szereti, hogy egy-egy szakértő bevonásával új világokat tud bemutatni, PR-esként pedig történeteket kell eladni és élővé tenni, hogy megmutassa, mennyire innovatív a vállalat.
Mivel mindkét oldalt ismeri, jobban érti, hogy miért történik valami. „Együtt tudok érezni egy olyan juniorral, aki egy általam is írt follow up tutoriált olvas be a telefonba, vagy azt a feladatot kapta főnökétől, hogy »küldd ki a teljes listára, az a lényeg, hogy mindenki megkapja«. Az ügyfelekkel is teljesen elfogadó vagyok, akik minden egyes beruházásukról azt gondolják, hogy minimum 10 percet kellene a Híradónak azzal foglalkozni. Mindenki a munkáját végzi, és az a jó, ha ez inkább a kooperáció, és nem egymás lenézése alapján szerveződik.”
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Leginkább arra, hogy tavaly különdíjas lettem a Siemens sajtódíján, a Siemens Media Awardon „A robotok már a spájzban vannak? Amit a jövő hozhat a robotikában” című
cikkemmel. De arra is büszke vagyok, hogy egyedüli magyarként vehettem részt Berlinben a Siemens 175. születésnapi ünnepségén, amin Olaf Scholz német kancellár is részt vett.
A PR-es korszakodból melyik munkádat emelnéd ki?
Több nagy projekten is dolgozhattam, amiért hálás vagyok a sorsnak, a legnagyobb kétségtelenül a Sanofi Egészségvonat volt. Ez egy teljesen átalakított edukációs szűrővonat volt, amely Magyarország nagyvárosait járta, és nekünk kellett megszervezni a helyi sajtótájékoztatókat, közleményeket stb. De talán a klasszikus értelemben legsikeresebb projektem a Magyar Kerékpárosklub egyik eseménye volt,
amikor a Margit híd felújítása kapcsán egy rámpát helyeztünk a hídra, jelezve, hogy nem készült el az ígért kerékpáros lehajtó, és erről a hirtelen jött eseményről híradós
anyagok születtek – sosem láttam annyi kamerát együtt.
Harmadik nagy sikerem a Google Maps kampányához kapcsolódik, ebben Pamkutyával és Zubreczki Dáviddal dolgoztunk együtt, és eredménye egy szuper videó lett, ami új helyeket tett fel a térképre.
