Tari Annamária a Hrpwr konferencia előtt épp egy klímával foglalkozó konferencián járt, így az ott tapasztaltakkal indította előadását, hangsúlyozva, hogy mindig a fiatalok mellett teszi lez a voksát. Szerinte felháborító, hogy néhány, a nyolcvanas éveiben járó, a gyarapodásról lemondani képtelen milliárdos miatt pusztul a bolygó, és a fiataloknak ebben a környezetben kell tervezniük a jövőjüket. 

Mi a valóság és mit várnak?

Tari szerint ha a generációk egy munkakörnyezetbe kerülnek, elkerülhetetlenek a konfliktusok. Az a vezető, aki szerint problémás a fiatal generáció, általában maga is egy Z generációs fiatal szülője. Szülőként azt tanítják, hogy a gyerekeik ne hagyják magukat, de a munkahelyen ehhez a kérdéshez már egész másként viszonyulnak. 

A probléma az, hogy a korábbi generációk múlt századi fiatalokat szeretnének látni a munkahelyeken: a fiatal legyen szófogadó, ne kérdezzen, és legyen mindenben jó. Ez lehetetlen elvárás.

Egy még nem publikus kutatás alapján a Z generációt oktató tanárok azt mondták a diákokról, hogy „azt hiszik, hogy a legkönnyebben elérhető elég lesz”, de Tari szerint ez nem így van. A mesterséges intelligencia például sok mindenben segít, de csak addig, amíg „az aksi fel van töltve”. A jövő munkavállalójának szüksége lenne a stabil tudásra, a kitartásra, az akaraterőre és a kreativitásra is, de pont ez a négy terület érhető el nehezen a Z generáció számára. 

Tari kiemelte a háromlábú hokedli-képet is, ahol a lábak a bizalom, az önértékelés és az önbecsülés szimbólumai. Ha az egyik hiányzik, azzal még lehet élni, talán még eggyel is lehetséges, de ha nincs is hokedlink, akkor már elég nehéz dolgunk van. Akkor rendelkezünk minddel, ha érzelmi biztonságban érezzük magunkat a gyerekkorunktól kezdve. Egy gyerek ma négy-öt órát tölt online, így nem tud szocializálódni, viszont felnőttként a munkaerőpiacon a múlt századi érzelmi alapokra lenne szüksége. A pszichológus szerint

a világ változik, de a munkakörülmények nem.

Érzékenyen egy nárcisztikus térben

A közösségi médiában a nárcisztikus személyiségjegyek felülreprezentációja jellemző. Ez nem csak a fiatal generáció problémája. Akármilyen tematikájú csoportot nézünk Facebookon, jellemzően negativítás és rosszindulat uralkodik, még az offline szocializálódott idősebbek között is. Ha ezt látjuk nap mint nap, akkor offline térben is nehéz jófejnek lenni. Emiatt gondolják sokan, hogy a Z generáció „felfújt egóval” rendelkezik, miközben a Z és Alfa generáció kulcsmondta, hogy „nehogy kiderüljön, hogy mit érzek”. 

Szoronganak a munkahelyükön, lemerevednek, félnek, hogy hibáznak. Korábban ez sem volt jellemző, ahogy az imposztorszindróma sem volt olyan elterjedt, mint ma. Az X generációnak nagyobb a teherbírása, mert alatta erősebb volt a már emlegetett hokedli. Ez a korosztály nem gondolta azt, hogy ha hibázik, akkor azonnal kettétörik az élete. Egy pszichológus tudja, hogy mikor erős a szorongás, az korábbi tapasztalatból ered.

Egy vezetőnek azt kell látnia, hogy ő a munkavállalóival szemben nem domináns, szülői szerepben van. 

Felnőttként viselkedni a gyerekek uralta térben

Az online tér mindenkit visszalök egy korábbi életkorba, mivel minden azonnal elérhető. Ez a mentalitás viszont utoljára csecsemőkorban elfogadható. Ez a gyorsaság és az infantilis érzelmi reakciók nem kompatibilisek a való élettel. Ezért sokkolják a korábbi generációkat azok a kutatások, melyek szerint a mostani fiatalok minél gyorsabban, minél magasabb pozíciókban szeretnének dolgozni. Ezt a mentalitást valóságnak veszik, nem következménynek, ezért hajlamosak azonnal leírni a fiatal munkavállalókat. A Z generációnak teljesítményszorongása van, az idősebbeknek pedig életkori – ha ez összecsattan, abból konfliktusok lesznek. 

Monotónia a rohanásban

Problematikus a monotóniatűrés is. 

A világ legizgalmasabb munkáját is meg lehet unni egy nap alatt, ha közben sokkal több ingerhez szoktunk. 

Az online térben folyamatosan újra lehet kezdeni mindent. A munkahelyen ez probléma, ezért sokan érzik úgy, hogy menekülni kell. Ha valakit éppen több gondolat nyomaszt, nehéz elvárni, hogy betanuljon, és végezze a munkáját. 

Tari úgy gondolja, hogy a szülök felelőssége is megkerülhetetlen, miközben sokan hárítják a felelősséget egyszerűen a mai világra. Természetes, ha egy gyerek a közösségi médiába menekül. Ráadásul rengetegen szoronganak a munka elvesztésétől és az elszegényedéstől is: a mostani fiatok korábban szembesültek válsággal, mint bármelyik korábbi modern generáció. Emelllett a sok szoronság meg is valósíthatja a félelmeket, mivel ebben az állapotban nehéz koncentrálni bármi másra. Tari összefoglalásában fontos, hogy foglalkozzunk egymással, építsünk közösséget – és bármilyen elcsépelten is hangzik, de szeressük egymást.

Beszélgessünk és szeressük egymást

Minden generáció együtt él, ezért együtt is kell dolgoznia. Mindenki kapaszkodik a tekintélyébe, de ezt el kellene engedni. Megoldást a beszélgetések adják, és az olyan munkafeltételek, ahol mindenki embernek érezheti magát. Az elidegenedés a generációk között azért lehetséges, mert a különböző korosztályok más dolgokat várnak el egymástól, mint ami reális lenne. Tari szerint ha nyitunk egymás felé, akkor mindenki kellemesebb munkakörnyezetben végezheti a dolgát.

Címlapi kép: Youtube, képek: Adobe Stock, Libri / Tericum Kiadó Kft.