Dr. Takács Ildikót a Reklám Világszövetség (IAA) alelnökévé, és a szervezet 11 fős ügyvezető testületének (Executive Committee) tagjává választották. Az IAA Magyar Tagozatának elnöke az 1988 és 2000 között végzett munkájának elismeréseként megkapta a 96 országot tömörítő Világszövetség emlékérmét, az IAA Medal of Meritet a szövetség legutóbbi, júniusban tartott, londoni kongresszusán. Dr. Takács Ildikóval Londonból való hazatérése után beszélgetett a Kreatív.

Tudomásom szerint az IAA legfelsőbb vezetésében eddig nem volt kelet-európai országból származó szakember, ezért számít rendkívüli elismerésnek az, hogy önt alelnöknek nevezték ki a londoni világkonferencián. Ön személy szerint hogyan vélekedik erről a kinevezésről?

– Nagyon örülök és rendkívül büszke vagyok. Ezzel a lépéssel a szövetség nemcsak az én munkámat ismerte el, de Magyarországét és az egész kelet-európai régióét is egyben. Ez a kinevezés azt jelzi, hogy Amerika kinyitotta kapuit a közép-európai régió felé. A nemzetközi, nagy reklámszervezetek kezdik elismerni a „mi régiónkból” jövő szakembereket is.

Az IAA alelnökeként milyen feladatok várnak önre?

– Alelnökként én vagyok felelős a szövetség választási struktúrájáért, és a szervezet teljes PR-tevékenységéért. Ennek ellenére meghagyták a régióbeli tisztségemet (közép-kelet európai régió igazgatója) is, mivel nagyon erős, jól működő kapcsolatot alakítottam ki a régióbeli országok tagozataival. Ugyanakkor tizenkét év után a hazai tagozat elnöki tisztségéről le kell mondanom, mivel nem összeegyeztethető a világszövetség alelnöki pozíciója a magyar tagozatnál betöltött poszttal.

Hivatásomnak érzem továbbá azt, hogy a reklámszakma „őrségváltását” a nemzetközi szervezetekben és a világ reklámiparában segítsem. A jövőben sokkal több figyelmet fordítok arra, hogy a magyar fiatalok is bejussanak a reklámdiplomácia berkeibe.

Ez azt jelenti, hogy ezen a téren is felkarolja a fiatalabb nemzedéket. Ez nem meglepő, hiszen önről köztudott, hogy nagyon fontosnak tartja az utánpótlás megteremtését, a fiatalok képzését, ezért már évek óta pedagógusként is közreműködik a marketingkommunikációs felsősoktatásban. Tanárként mit üzen a jövő reklámszakembereinek?

– Tanulják meg, hogy ebben a szakmában a legfontosabb az elkötelezettség, a szakma szeretete, a tisztesség és a becsület. Természetesen ezt a szakmát sem lehet megfelelő tudás nélkül művelni. A reklámipar igen nagy lexikális és igen nagy operatív műveltséget kíván, aki pedig jól harmonizálja ezt a kettőt, kiváló szakember lesz. Már az oktatásban megpróbálom rávenni a fiatalokat arra, hogy legyen egy nagyon erős szakmai elkötelezettség bennük. Ne mindjárt az autó, a mobiltelefon legyen a legfontosabb a számukra – bár ezek is szükséges kellékei egy menedzsernek –, hanem az, hogy meg tudják győzni a főnöküket arról, hogy felkészültek és tudják a dolgukat. A másik nagyon lényeges dolog, amit tudnia kell egy reklámszakembernek, az a csapatjáték. Sikeres munka ugyanis csak hatékony teammunkából születik.

Ön harminc éve dolgozik a kommunikációs szakmában. Viszszatekintve melyek voltak azok az állomások, amelyek leginkább befolyásolták szakmai fejlődését?

– 1970-ben jöttem Magyarországra vissza, előtte Ausztriában éltem élsportoló korcsolyázóként. Ezután közvetlenül a Coopturist utazási irodánál dolgoztam marketingterületen, majd átkerültem a Skála csapatához. Igazából ez a tizenegy év – amelyet a Skálánál töltöttem Demján Sándor vezetése mellett – volt életemnek az a legjelentősebb és legfantasztikusabb időszaka, ami megalapozta az életemet. Egy nagy egyetemként éltük meg kollégáimmal együtt a Skálát: meg kellett tanulnunk a teammunkát, egy teljesen új szakmai morált, a szakmai elkötelezettséget, egy nagyon komoly látókörbővülést. Demján Sándor megengedte, hogy behozzuk a külföldön tanult műveltséget, tudást és gyakorlatot mind a kommunikációban, mind az értékesítésben, mind a szervezésben. Tette ezt annak ellenére, hogy a hetvenes években ez nem volt egészen dicséretes a politikai környezet miatt. Szerencsém volt és van, hogy ezzel az emberrel dolgozhatom. Ez a szerencse elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ilyen szakmai karriert befuthassak.

Hogyan lehet a szerteágazó, sok időt igénylő szakmai munkát és a magánéletet harmonikusan összeegyeztetni?

– Nem könnyű. Ehhez megértő család kell, egy olyan férj, gyerek, szülő kell hozzá, aki ezt tolerálja, elfogadja és segíti. Itt is csapatmunkára van szükség – ha nincs összmunka, nincs siker. Nagyon sokáig az édesapám és édesanyám is ennek a csapatnak a tagja volt, sajnos azonban két éve már nem. A szüleimnek köszönhetem azt, hogy külföldön élhettem, hogy nyelveket tanulhattam, hogy elvégeztem a londoni PR-akadémiát, hogy nyitottabb látókörrel érkeztem vissza Magyarországra a 70-es években, mint a kortársaim.

Szerencsém van, mert a férjem és a lányom is sikeres és rendkívül toleráns ember. A férjem orvos, semmilyen köze nincs a marketingszakmához, tudományos területen dolgozik. A lányom jogász, nem folytatta a szakmámat csak annyiban, hogy médiajoggal foglalkozik. Nagyon örülök a sikereinek, hiszen ez a szülő számára a legfontosabb, hatalmas boldogságot ad. Ma már kicsit bánom, hogy nem lett több gyermekem. Most már azt várom, hogy a lányom mihamarabb unokákkal ajándékozzon meg, hogy újraélhessem a mamaság érzéseit.

Gondolom, a család és a munka mellett nagyon kevés szabadideje van. Mivel tölti ezeket a szabad órákat?

– Többnyire a balatoni nyaralónkban szoktunk pihenni a családommal és a barátaimmal. Sokat olvasok, imádom a napot és a testmozgást. A hétköznapokon egyébként nagyon szoros időbeosztás szerint, szinte spártai életmódot élek: naponta 5-kor kelek, fél 7-ig kutyát sétáltatok, utána úszni megyek, majd 9-től dolgozom. Erre a testmozgásra szükségem van, különben biztos nem tudnék ennyit dolgozni és biztos nem lennék ilyen jó kondiban. Ezt nagyon komolyan veszem, és az egészséges életmódot rendkívül sokra tartom. Alapot ad a munkához, a családi élethez, a megpróbáltatásokhoz, így válik teljessé az élet.

Balázs Szilvia