hero
Schäffer Dániel

Rovat:

Popkult
Becsült olvasási idő: 4 perc
Stephen King: Trump is egy horrorsztori

A Guardian olvasói kérdésekkel készített interjút napjaink egyik legolvasottabb szerzőjével, aki inspirációs forrásokról, politikáról, a félelem színéről beszélt és arról, hogy miért megfizethetetlen a fizikai munka íróknak.

Egyszer beneveztem egy novella pályázatra a Guardianben, amit te bíráltál el, de nem jutottam be. Vajon csak arról van szó, hogy egészen addig próbálkozunk, amíg valami stimmelni fog, vagy a tehetség hiányának elfogadása megkönnyebbülést jelenthet a lehetetlen álom kergetése helyett? - kérdezi  EvolAnth

Nem gondolom, hogy ez a tehetség hiányáról szólna. Szerintem mindenkinek van tehetsége valamiben, csak csiszolni kell rajta. És minél többet csinálod azt a valamit, annál jobban fog menni. Ha pedig tehetséges vagy, akkor csinálni akarod…

Művészeti iskolába járok, és azon gondolkodom, hogy horroríró leszek. Milyen részmunkaidős állást ajánlanál az inspirációhoz? EagleDogCat

Én akkor kaptam nagy adag inspirációt, amikor egy malomban dolgoztam. Ki kellett takarítanunk a helyet, miközben rengeteg nagy patkány szaladgált ide-oda. Írtam is erről, akkor egy novellát. Szerintem bármilyen fizikai munka – amit az Egyesült Államokban fizikai munkásnak hívunk – jó tapasztalat egy író számára. Nem akarsz te olyan munkát, ahol leülhetsz egy tiszta, jól megvilágított szobában, és nem kell takarítanod.

Ha meg kellene írnod a végét a trumpi Amerikának, mi lenne az? herero

Szerintem impeachment – ami véleményem szerint jó befejezés lenne. Gyönyörködnék a visszavonulásában, fogalmazzunk így. A történet rosszabbik befejezése az lenne, hogy harmadszorra is mandátumot kap, és teljesen átveszi az irányítást. Ez így is, úgy is egy horror. Trump is egy horror-sztori nem igaz?

Művészeti iskolába járok, és azon gondolkodom, hogy horroríró leszek. Milyen részmunkaidős állást ajánlanál az inspirációhoz? EagleDogCat

Én egy malomban kaptam némi ihletet. Ki kellett takarítanunk a helyet, és rengeteg nagy patkány volt a pincében. Írtam erről egy történetet, aztán nekiláttam a munkának. Szerintem bármilyen fizikai munka – amit az Egyesült Államokban fizikai munkásnak hívnak – jó tapasztalat egy író számára. Nem olyan munkát akarsz, ahol leülhetsz egy tiszta, jól megvilágított szobában, és nem kell takarítanod.

Nyaralás közben kiktől olvasol? Én újraolvastam PG Wodehouse-t. LowerColon

Nem olvasok PG Wodehouse-t. Inkább brit krimiket. Most olvasok egyet, Evelyn Clarke The Ending Writes Itself címűt, ami egy skót szigeten játszódik. Az emberek nem tudnak kimozdulni a szigetről. Jó kis történet.

Ha a félelem egy szín lenne, inkább monokróm lenne, vagy különböző árnyalatai lennének? Simother

Szerintem sötétkék feketével árnyalva. Kell, hogy legyen benne némi szín, mert egy kicsit látni is kell. Érezni kell valamit, és fogalmad kell, hogy legyen arról, hogy mi van az árnyékban.

A Christine-példányomat (Christine 1983) a „Keep on screaming for vengeance felirattal írtad alá, mert Judas Priest jelvényt viseltem. Továbbra is fontos számodra a zene? RobFrampton

Igen, még mindig fontos…. Eltávolodtam a Judas Priesttől, mert nem tudtam megszerezni a You've Got Another Thing Comin' dalszövegének felhasználási jogait a Duma Key című regényemhez. Így aztán Rancid, Nazareth, Anthrax és Metallica lett a folytatás. Nem hallgatok zenét, ha közvetlenül a fejemből komponálok a papírra. Amikor átírok, szeretek diszkót vagy valamilyen ismétlődő ütemű zenét hallgatni, ami átjárja a fejem, és az egyik fülemen bemegy, aztán a másikon ki. Ma zydeco zenét és LCD Soundsystemet hallgattam. Nagyon szeretem a North American Scum, a Losing My Edge és a Daft Punk Is Playing at My House című számokat.

Amikor egy újabb film vagy tévés adaptáció készül el, izgalmat avagy kétségbeesett sóhajokat kelt benned? LP43TT

Még mindig izgatott vagyok, amikor valaki filmet készít valamiből, amit én csináltam. Nagyon vártam, hogy idén lássam A majmot, (The monkey) és a Chuck életét (The Life of Chuck). Hasonlóan készülök A menekülő ember (Running man) remake-jére, amelyet Angliában forgattak. Amikor alkotok, nem filmekre gondolok. Csak egy jó történetről írok, amit az emberek élvezni fognak (és én is). Aztán, ami történik, megtörténik. Szeretem a filmeket, de szerintem nagyon más dolgok: mint az alma és a narancs, hogy úgy mondjam.

Erről van még szó az interjúban: 

  • King néha titokban bemegy könyvesboltokba, és aláírja néhány könyvét, de a nagy könyvdedikálások fárasztóak számára.
  • Arra a kérdésre, hogy miért is ír folyamatosan, úgy válaszolt, hogy egyszerűen nem tud leállni – a kreativitás szórakoztatja, és napi rutinjának része az írás.
  • Többnyire Microsoft Wordben dolgozik, ritkábban kézzel, majd gépre viszi át a szöveget. Állítása szerint nem egy geek típus és ha valamilyen technikai problémája van, azt az IT-sa oldja meg.
  • Egyes karaktereinek fejlődésével kapcsolatban Holly Gibney-t hozta fel, aki eredetileg mellékszereplő volt, de King beleszeretett a figurába, ezért egyre fontosabb szerepet kapott.
  • Volt, olyan műve, amit félbehagyott (pl. The Cannibals), mert nem látta a folytatás lehetőségét.
  • A horrormágus szerint Brad Pitt nem vállalná az életútjáról szóló film főszerepét, inkább Christopher Lloyd lenne az vagy Kyle MacLachlan.

Via: Guardian

Borítókép: Facebook/Todo Stephen King