A kultúra és a sajtó támogatása volt a kormány célja az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás bevezetésével (ekho), ezért gyakorlatilag szóba sem került, hogy az a reklámügynökségekre is vonatkozzon. Az ekhót az év elején vezették be, de a színlelt vállalkozói szerződések büntetését visszatartó moratórium csak június 30-án járt le, tehát eddig volt módjuk az erre jogosultaknak büntetlenül áttérni az új adózási formára.

A reklámügynökségeknél korábban gyakran előfordult, hogy a munkatársakat vállalkozói szerződéssel foglalkoztatták, mára azonban az ügynökségek többsége lenyelte a keserű pirulát, és minden munkatársat státuszba vettek. Az ekho ettől függetlenül számukra is előnyös lehetett volna, hiszen a közterhek felét takarítja meg az a vállalat, amelynek dolgozói ilyen formában adóznak [A médiavállalatok áttéréséről az ekhóra lásd cikkünket a 18. oldalon! – A Szerk.]. Más kérdés, hogy az átállás a számlás alkalmazásról mekkora terhet ró az ügynökségekre, és ezt miből finanszírozzák. A kisebb vagy közepes méretű ügynökségek egy része nem is tudja kigazdálkodni az áttérést, így ők további kiskapukat kénytelenek keresni.

A Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége (MAKSZ) tagjainak gazdasági vezetői is megvizsgálták az ekhózás lehetőségét, de a törvény szövege egyértelműen csak a művészeti, a kulturális és az újságírói tevékenységet támogatja. Kérdés, hogy ügyesebb lobbizással el lehetett volna-e érni, hogy a művészeti vezetők és a kreatívok is ekhózhassanak.

Közügy, művészet
A reklámügynökségi dolgozók ekhózásával kapcsolatban az új adózási formáról szóló törvény [2005/CXX. tv. – A Szerk.] bevezetője egyértelműen fogalmaz. A törvény a „közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, továbbá a művészeti élet szabadságának megvalósulását” tűzi ki célul, és elismeri ezeknek a tevékenységeknek a sajátosságait.

A MAKSZ jogi tanácsadója is éppen erre hivatkozott a szervezetnek írott levelében, amikor tavaly ősszel arról kérdezték, van-e esély arra, hogy a reklámügynökségi dolgozók számára is megnyíljon az út az ekhózás felé. A törvényben szereplő foglalkozások listájának összeállítása a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumban (FMM) zajlott, a tárca azonban már készen kapta a kereteket. „Azoknak a foglalkozását nem javasoltuk bevonni a szabályozásba, akik a törvényben felsorolt célokat csak közvetett módon szolgálják, például ilyenek a nem szellemi termékeket létrehozó foglalkozások gyakorlói” – mondta kérdésünkre Burik Mária, az FMM jogi főosztályvezető-helyettese, utalva például az informatikusokra, akiknek esetleges bevonása szintén felmerült a minisztérium, illetve az írott és az elektronikus sajtó képviselői közötti, ekhóról szóló tárgyalásokon.

Lobbi nélkül
A magyarországi reklámügynökségeknek – úgy néz ki – sem formális, sem informális csatornái nem voltak ahhoz, hogy a szakma számára kedvező döntést érjenek el a törvény megalkotásakor. „Nem lobbiztunk az ekho ügyében, mert a jogi tanácsadónk szerint egyszerűen nem nekünk szánták ezt a lehetőséget” – fejtette ki Récsán Gábor, a MAKSZ főtitkára.

Így az egyébként korábban sok szempontból a médiacégekhez hasonló rendszerben dolgozó szellemi szabadúszókat vagy kvázi szabadúszókat (szövegírókat, art direktorokat, grafikusokat) is foglalkoztató reklámügynökségeknek nem maradt más lehetőségük, mint hogy a többi üzleti vállalkozáshoz hasonlóan bejelentsék alkalmazottaikat, és kifizessék utánuk a közterheket. A nagy nemzetközi hátérrel rendelkező ügynökségek már csak saját tulajdonosaik miatt is kénytelenek voltak a teljes mértékben törvényes utat járni, legalábbis ez derül ki Serényi János, a McCann Erickson ügyvezető igazgatójának szavaiból. „Még a 90-es években vázoltam amerikai kollégáimnak a »számlás« módszer lehetőségét, amire ők egyszerűen csak a »No way!«, azaz »Semmiképp!« választ adták” – mesélte Serényi. Az ügyvezető igazgató szerint a tulajdonosok – jogos – elvárása egyértelműen az volt, hogy cégeik „good corporate citizenek”, tehát törvénykövető vállalatok legyenek, ezzel ellentétes magatartás egészen egyszerűen összeegyeztethetetlen lett volna a teljesen más kulturális háttérrel rendelkező anyacégek működésével.

A Young & Rubicam csoport pénzügyi igazgatója, Krajcsovits Valéria sem nyilatkozott másképp a Kreatívnak. „Megvizsgáltuk az ekhóra való áttérés lehetőségét, és mi is azt állapítottuk meg, hogy ez egészen egyszerűen nem nekünk szól” – fejtette ki a gazdasági szakértő. A Kreatív által megkérdezett nemzetközi reklámügynökségeknél dolgozók is megerősítették, hogy ügynökségüknél már korábban áttértek a munkaviszonyon keresztüli alkalmazásra, méghozzá többnyire úgy, hogy az alkalmazottak nettó jövedelme nem változott.

Kétszer annyi
Az ügynökségek jelenleg egyértelműen közlik ugyan az átállás tényét, ez azonban nem jelenti azt, hogy a fizetések bruttósítása egyszerű és konfliktusmentes folyamat. Ha az ügynökség a korábban vállalkozóként foglalkoztatott munkatársaknak ugyanannyi bért akar kifizetni, ez a cégnek tetemes pluszköltséget jelent a korábbi kiadásaihoz képest. A Young & Rubicamnél az átállás okozta nehézségeket úgy oldották meg, hogy az éves béremelési keretet fordították a munkaviszonyba lépett alkalmazottak kárpótlására. Ily módon az átállás évében, 2005-ben elmaradt ugyan a béremelés, de legalább a számlás rendszer megszűnésével járó jövedelemcsökkenések túlnyomó hányada elkerülhető volt.