Simon András
Becsült olvasási idő: 4 perc
Sörbarátok
Az elődökhöz méltó humor, ám indokolatlan a szappanopera műfaja – véli a Soproni régóta futó, de időről időre új filmekkel kiegészülő sörbarátok sorozatáról Simon András, a BBDO kreatívigazgatója.

 

Soproni sorozat
Termék: Soproni sör
Ügyfél:
Heineken
Kampánycél:
imázskommunikáció, nyári promóció, termékbevezetés
Ügynökség:
White Rabbit
Kreatívigazgató:
Kovács Levente
Szövegíró:
Kovács Levente
Produkciós cég:
KMH Film
Rendező:
Gigor Attila


A sörreklámok készítése a legizgalmasabb feladatok egyike, rengeteg díjnyertes, pompás, szórakoztató reklámfilm születik ebben a kategóriában. A mérce nagyon magasan van, de kérdés, pontosan hová tegyem. Mihez hasonlítsam a Sopronit: a Budweiserhez, a John Smith Bitterhez vagy a Guinesshez?

A legfrissebb Soproni-filmben azt látjuk, hogy egy férfi kivesz egy másfél literes üveget a hűtőből, és igazolja, hogy jóbarátként mindent megoszt a barátaival, még a sörét is. Ami az enyém, az a tiétek is – kivéve persze, ha a barátnőmről van szó. Vitatkozhatnánk a filmben használt egyszerű humorról, de tudjuk, hogy a Sörbarátok a Jópofa sör és a Sörminátor hagyományát követi. A Soproni egyszerű, nem túlkomplikált sör, nem várja el a fogyasztótól, hogy sokat gondolkozzon. És ez rendben is van így. De sajnos a film megáll ott, hogy otthon iszogató barátokat mutat.

És ez jellemző. A hazai kreatívoknak jó ötletei vannak, de túl korán megállnak a továbbfejlesztésükben. Ugyanez a helyzet a kidolgozással és a megvalósítással is. Úgy tűnik, a Sörbarátok is hasonló betegséggel küszködik: több van benne, mint amennyit kihoztak belőle. Az „Ahogy mi szeretjük” endline a másfél literes termék esetében érthető, de ha a nagyobb képet nézem, mégsem értem. Hiányolom belőle a nagy ötletet vagy annak kifejezését.

Nem látom a kapcsolatot a kreatívötlet, a termék és a márka között sem. Mi támasztja alá a szappanopera-műfaj használatát, és mi teszi egyedivé, megkülönböztethetővé a Soproni-márkát? Emlékezzünk csak a „Good things come to those who wait” (A jó dolgok azokhoz jönnek el, akik várnak) ötletre, amit a Guiness úgy használt, mint egy olyan sör, amit sokáig tart kiönteni. Vagy a John Smith’s sör „No nonsense” szlogenjére, ami egy keserű sör márkaötlete, amelyben nincsenek különleges összetevők.

Ha egy ötlet nem a márka sajátja, az egy gyenge pont, hiszen azt jelenti, hogy a márkának nincs ötlete, így viszont a fogyasztónak kevesebb oka lesz arra, hogy őt válassza. A Sörbarátok ettől függetlenül nekem tetszik, mert egyszerű és könnyen fogyasztható. Egy kis mosolyt csal az arcomra. Lehet, hogy én is egyszerű vagyok, vagy talán csak nem veszek tudomást a mércéről, amelyet az írás elején említettem.

Értékelés: 4
 

Gigor Attila egyéb munkái:
  • Takarékbank: Be fog jönni! (Go! Creatives) 2008
  • Heineken: Soproni sörbarátok sorozat (White Rabbit) 2008
Nagyjátékfilm:
  • A nyomozó 2008